A fáradtság nem jó

Hajnali egyig dolgoztam. Nem akaródzott az ORM rendszerből megfelelő SQL kipottyanni! És úgy meg utálok egy munkát abbahagyni, hogy nem jártam a végére!

Elmentem zuhanyozni, és még mindig a problémán járt az eszem. Lefeküdtem aludni,  de továbbra is azon pörgött az agyam, hogy miért kerülnek a mapping után új mezők a SQL -be, miközben én pontosan definiáltam őket.

Talán hajnali kettő lehetett, mire elaludtam. Fél hétkor nyivákolásra keltem, de annyira álmos voltam, hogy visszafeküdtem.

Hét órakor már a kínai vacak ébresztőórám keltett (ami azóta se produkálta a paranormális viselkedését!). Nyolc óra volt, mire megmostam a hajam és rendbe szedtem magam. Magamra kaptam egy pulóvert és egy vékonyabb kabátot, hiszen kint süt a nap.

Elindultam, és már az Árpád úton haladtam, amikor eszembe jutott, hogy nincs nálam a pénztárcám. Se pénzem, se bérletem! Puff! Irány vissza. Magamhoz vettem a pénztárcámat. Újra az utcán. Belekukkantok, egy árva kanyi se volt nálam!

Szuper! Újra vissza, még jó, hogy alig 400 métert tettem meg. Pakoltam pénzt a pénztárcámban, újra az utcán.

Végre eljutottam a metróig. De annyian álltak sorba, hogy nem volt kedvem fél órát várni egy bérletre. Majd a Ferenc körúton. A metró a Lehel tér előtt megállt, és 2 percig lekapcsolt világítással várt. Márt azt gondoltam, hogy ott fogok maradni egész nap, de hála az égnek elindult!

9:15 -re értem be! A szokásos 8:30 helyett. Most maradhatok késő délutánig, hogy bepótoljam a csúszást… 🙁