Napi furcsa

Két, 35 év körüli hölgy sétált előttem az utcán. Nagyon belemerültek a beszélgetésbe, emiatt észre se vették, hogy egyre hangosabban társalognak, ezzel mulattatva a körülöttük lévőket.
Az egyik hölgy azt mondta a másiknak:
– Ahogy múlik az idő, egyre jobban megszeretem ezt a fiút! De vajon miért?!?!
Erre a másik;
– Mert a gyereked, talán azért!
– Jahh… Tényleg!

Ez a bejegyzés WordPress for Android alkalmazással készült

Megértetni a megérthetetlent

– Sajnálom fiam, de Jakab nincs többé! 

Zsoltika “ötésfeles” szemüvegén keresztül értetlenül bámult az apjára. A korához képest túlságosan alacsony és nyeszlett volt, de az esze jobban vágott, mint a többieké a nagycsoportban.

– De tegnap még ott volt az akváriumban!

– Így van, de azóta sok dolog történt vele. Tegnap még lubickolt, de ma már az őseivel száguld az égi tengerben!

– De Jakab édesvízi hal volt!

– Igen, igen… De ahova ő ment, ott már nincs édesvízi és tengeri hal között különbség.

– De Jakab csak úszni tudott!

– Hát igen. De ezt úgy szokták mondani, hogy elment. De jól van, akkor elúszott!

– Az akváriumból hogyan tudott kiúszni?

– Nem, nem úszott ki onnan! Egyszerűen csak eltávozott onnan!

– Akkor Jakab tudott sétálni is az uszonyaival?

– Nem igazán. Jakab lelke eltávozott, és csak a porhüvelye maradt itt.

– De akkor nem lehetne visszahívni a lelkét, hogy visszategyük a testébe?

– Ha már egyszer eltávozott, akkor nem lehet visszatenni.

– Akkor ez olyan, mint a Fanta? Anyu mondta, hogyha egyszer kinyitja, akkor már nem lesz olyan buborékos.

– Igen, valahogy úgy. Jakab testéből elszállt a buborék.

– Jakab üditő volt?

– Nem, Jakab egy aranyhal volt. De elpusztult.

– Ha elpusztult, akkor a lelkét ki engedte ki? Volt rajta egy titkos kupak?

– Nem, a léleknek nem kell kupak. Az anélkül is el tud távozni.

– Hol távozik el a lélek?

– Nem kell neki nyílás, hogy eltávozzon. Egyszerűen csak eltávozik. Ennyi! Na jó, tudod mit, a száján keresztül távozott el a lelke!

– Pfmmgg.. Krmmfffppff..

– Zsoltika, mit csinálsz?

– KRhggrmmppf.. Pfggrkhmm muuuu!

– Nem értem, nyisd ki a szádat!

– Nem merem, nehogy eltávozzon a lelkem!

Zsoltika gyorsan bezárta a száját, és még a kezével is megmarkolta, hogy biztosan bent maradjon a lelke.

– Nem kell félni, a Te lelked nem fog eltávozni! 

– Soha?

– Nem most! Majd egyszer, amikor már nagyon öreg leszel!

– Akkor majd befogom a számat, nehogy eltávozzon!

– Azt, hogy a lelked eltávozzon, nem tudod megakadályozni! Egyszerűen csak fogja magát, és eltávozik!

– De miért?

– Mert megöregedik, és már szeretne pihenni.

– De Jakabot három hete vettük. Nem volt öreg!

– Jakab beteg volt.  Ezért távozott el a lelke!

Sanyika szemüvege elkezdett bepárásodni. Apró teste megrázkódott. 

– Most mi a baj kisfiam?

– Nem akarom, hogy Zsuzsi lelke eltávozzon!

– Miért távozna el?

– Mert beteg! Anyu mondta, hogy ma nem kell iskolába mennie! Maradjon otthon ha beteg!

– Jaj, dehogy! Nem fog! Jakab egészen máshogy volt beteg!

– Hogyan máshogy?

– Hát azt nem tudom…

– Akkor honnan tudod, hogy Zsuzsinak nem fog eltávozni a lelke?

– Mert nem és kész!

– De ha beteg, és lehet, hogy egészen – egészen másképpen beteg mint Jakab, és neki is holnap el fog távozni a lelke!

Apa agyában itt pattant el valami. Az ember imádja a gyerekét, de ha még egy kérdést feltesz Zsoltika, istenúgyse….

– Apa, miért nincs Jakab teste az akváriumban? Az is eltávozott a lelkével együtt?

– Elég fiam a kérdésekből! Menj oda anyádhoz és kérdezd meg tőle!

Apa nagyot rúgott a macskába, miközben azt gondolta: “Ez is miattad van te kurva dög! Miért kellett megenni azt a kibaszott halat!”

Gyermeki őszinteség

A dunaújvárosi élményfürdőben négy éves forma roma kis srác pancsolt a nagymamájával. Hozzájuk csapódott egy 5 -6 éves fiúcska, labdázni a vízben. Miközben játszottak, az idősebb fiú kérdések tömkelegével bombázta a kisebbiket, és természetesen a nagymamát is.

A beszélgetés szövevényes, és egyszer csak egy, a felnőttek számára igen kényes témát kezdett el feszegetni a nagyobbik: – Neked miért ilyen barna a bőröd? 

A nagymama próbált válaszolni, de az  szörnyen sutára sikerült: Indiából származunk…

A hatéves srác arcára a boldog megértés ült ki, és jó hangosan odaszólt a kisebbiknek:

“Szóval Ti akkor indiánok vagytok!?!?”

Mindenki megkapja a magáét!

Nagyapámmal beszélgettem egyszer arról, jó pár éve, hogy én kiskoromban néha mennyire “eleven” voltam, és emiatt a szüleimnek mennyit kellett rohangászniuk utánam. Ekkor azt mondta papám, hogy: Mindenki visszakapja egyszer azt, amit adott!

Majd mosolyogva fűzte hozzá, hogy: “Neked is ilyen gyermeked lesz, hidd el!”

És tessék, valóban visszakaptam!

Nóri igazi virgonc-, időnként szemtelen-, időnként rosszalkodó kisasszony, de mégis el tudok olvadni, hogyha a nyakamba ugrik és ad egy puszit!

Mázlim, hogy Gabó az anyjára ütött, és inkább a gondolkodó-, megfontolt embert ismerem meg benne!

Meglepetés vitamin formájában

Itt az ősz lassacskán, gondoltam veszek multivitamint. Gyerkőcökkel szombaton el is mentünk a Cora -ba, és rögtön kiszúrtam magamnak egy közepes méretű dobozt. Multivitamin. A lényeges részt elolvastam!

Be a kosárba és indulás.

Mikor másnap előkaptam, akkor vettem észre, hogy ez bíz gyerek multivitamin! Nem probléma, majd kettőt veszek be!

Megkínáltam a gyerekeket, Gabó el is fogadta, mikor megmutattam, hogy eper ízű. Én kettőt a számba dobtam és megízleltem. Egy egészen kicsit édes, eper ízű. Közben a kezembe forgattam a dobozt. Miközben jóízűen ropogtattam a tablettát, akkor olvastam csak, hogy: “Víz segítségével lenyelendő!”.

Upsz… Nem kellett 2 mp -nél többet várni, már érezni is kezdtem a keserű gyógyszer ízt, amit egészen odáig az eperíz palástolt. Odarohantam a csaphoz egy pohár vízért, miközben Gabó is elroppantotta és rohant is a kukához, hogy kiköpje.

De elfelejtettem a kukába zacskót tenni, így a szétrágott tabletta szépen az oldalán lefolyt. Miközben ittam a vizet, megnyugodtam, hogy csak egészen rövid ideig tartott az íze.

De nem!

Még 1/2 óráig éreztem a számban, köszönhető ez annak, hogy még a fogam közé is szorult belőle…

Hát ennyit a vitaminokról! 😀

Imádkozósáska

Engem nem szeretnek az imádkozósáskák!

Egy kis visszaemlékezéssel kezdeném.

Amikor 8-10 éves lehettem, Dunaújvárosban a panelház mögött volt egy nagy völgy. A barátaimmal oda jártunk bújócskázni, rohangászni, bogarakat elkapni. Egyik ilyen alkalommal, amikor ott hátul rohangásztam, beleszaladtam egy magasabb bozótos részbe. Ahogy átértem, hirtelen rám ugrott egy hatalmas imádkozósáska. 10 évesen egy 15 cm -es sáska sokkal nagyobbnak és sokkal félelmetesebbnek tűnik.

Nagyon megijedtem tőle, lesöpörtem, és rohantam fel a völgyből. Azóta félek az imádkozósáskáktól!

Este, miután kiteregettem, betettem egy horrorfilmet (Az ördög szekere). Félhomály, csak a kis lámpa ég. Iszom az ásványvizet. Egyszer csak nekem jön valami. Felnézek, és mit látok???

Egy imádkozósáska néz velem farkasszemet az üvegen. Kevés hiányzott csak, hogy el ne dobjam az üveget. Rátettem a kupakot, és letettem. Gyorsan kirohantam a konyhába egy pohárért és rátettem. Aztán lefényképeztem, és szépen szabadon engedtem a teraszon.

Jó volt látni, hogy szegényke jobban félt tőlem, mint én tőle. Azért még most se szerettem meg ezt az élőlényt!

Logika

A kislányok azért nem tudnak állva pisilni, mert nincs mibe kapaszkodniuk!

 

Iskolás szülő

Tisztelettel jelentem, hogy a mai nappal hivatalosan is beléptem az iskolás gyerekkel rendelkező szülők klubjába.

Gabó délután 3 -kor bökte ki, hogy holnapra be kell vinni mindenkinek Érd nevezetességeiről fényképeket. 🙂

Hála a modern technikának, és a Google keresőmotorjának, gyorsan összeszedtem jó pár képet, és színes lézernyomtatóval kinyomtattam! 🙂

Hány éves szeretnél lenni?

Ezt kérdezte a mcdonalds kirendelt alkalmazottja a gyerekektől a torta evés után. Bedő, Gabó barátha rögtön rávágta: 
-18!
-De miért?
– Mert akkor a 18-as, piros karikás filmeket is megnézhetném!

🙂

1 2