Az életem legunalmasabb 7 órája

Tulajdonképpen 2 órának indult. Az OTP Zrt bankkártya elszámolási főosztályára kellett mennem, ahol egy POS terminált, továbbá egy rövid oktatást kaptam volna a POS terminálok lelkéről.

Már akkor megijedtem, amikor az előző találkozónk során bemutatták az urat, akivel kommunikálnom kell. Nem volt vele semmi baj, de olyan szörnyen lassú volt, hogy az már szinte fájt.

A mai napon ebből a lassúságból kaptam egy gallonnyit! A bácsi (azt hiszem nem sértődik meg érte) 65-70 közötti férfi, a az idősödő mérnökök alaposságával és lassúságával. Mindent háromszor meggondolt, ha valami nem volt a helyén, akkor visszarakta, ha egy zsinór lelógott, akkor kibogozta, összehajtotta és visszatette a helyére. A POS terminált majdnem 1.5 óráig programozta, majd azt mondta, ez nem működik. Újabb POS terminál újabb óra, az se működött. Végül a sajátját programozta fel, az jól működött, de rájött, hogy azt nem adhatja oda, mert az belső céges!

Végül talált egy negyediket, amit újra felprogramozott, de nem működött. Végül egy kolléganője jött, és 15 perc alatt mindent beállított.

9:10 – 16:10 -ig statisztáltam mellette!

Ami még jobban elképesztett, az pedig az volt, amikor munka közben elaludt! Szó szerint behunyta a szemét, és elbóbiskolt. Először megijedtem, hogy valami rohama van, és már kerestem, kinek tudnék szólni, amikor felriadt. Ezt a 7 óra alatt nagyjából nyolcszor ismételte meg. A végén már statisztáltam hozzá, és úgy csináltam, mintha tényleg egy pillanatra hagyta volna csak abba a mondanivalóját!

Ami örömhír, hogy kaptam egy működőképes Sagem POS terminált, igaz, a MAC kódja hibás, így a központi rendszert soha se fogok pozitív választ kapni a bankkártyás vásárlásnál!