MűPa élmény

Szégyen és gyalázat, de nem voltam ezidáig a Művészetek Palotájának a koncerttermében! Ezt szombat este bepótoltuk.

Izgalmasra sikerült az érkezésünk, hiszen a négyes – hatos villamos (amivel a Boráros térig szerettünk volna eljutni) nem jött. 19:40 volt, és még sehol se láttuk. Végül öregecskén bedöcögött, két megállót mentünk, majd rohanás a kettes villamoshoz. Újabb 8 perc kínkeserves várakozás. Anettel már azon gondolkoztunk, hogy HÉV -el kellene menni, de végül megláttuk a villamost. 

19:55 volt, mire beestünk a MŰPA épületébe. Rohanás a ruhatárhoz, majd miközben Anett beadta a kabátokat, én a mellékhelyiséget céloztam meg. 20:05 volt, mire felértünk a második emeleti erkélyhez, de bíz nem engedett be a jegyszedő hölgy. Amíg nem megy le az első szám, nincs bebocsájtás!

A második számot végre már a páholyból hallgathattuk. A terem akusztikája hihetetlenül jó volt, kristály tisztán lehetett hallani a 30Y énekesének (Beck Zolinak) a hangját. 

Az előadás nagyon jó volt, mint utólag megtudtam, szinte az összes számot át hangszerelték úgy, hogy rézfúvósok és egyéb hangszereken szólaljanak meg az ismert-, és kevésbé ismert nóták.

Az nagyon szimpatikus volt, hogy az énekes kötetlenül társalgott a közönséggel, és hogy még jobban feldobja a hangulatot, jópár fehér fényű lámpácskát szórt a közönség soraiba. Úgy nézett ki az alsó páholy, mint az égbolt.

Örülök neki, hogy elmentünk és meghallgattuk őket. Jó élmény volt!