A rézangyalát!!!

Nem voltam/vagyok teljesen tisztába a bisztró fogalmával, ezért idézném a Culinaricum blog -ot:

Először is tegyük rendbe a fogalmat: bisztró (bistro, bistrot, быстро) alatt olyan vendéglátó egységet értünk, mely viszonylag szerényebb ételeket, visszafogott mennyiségben és főleg elérhető áron kínál. Rossz szóhasználattal élve hívhatjuk egyfajta gyorsbüfének, kiskocsmának, ahol bizony nem órákat ücsörögnek a kuncsaftok, hanem ebédjük vagy vacsorájuk után szinte már mennek is, jó esetben a pultnál (ha van) felhajtanak még egy pohár bort vagy sört. A bisztró a legjobb megoldás, ha nem tudtok otthon reggelizni, vagy ha napközben csak egy félórátok órátok van az ebédre, hiszen legtöbbször gyors kiszolgálásban részesültök, és még puccos ruha sem kell.

Csütörtökön tértünk be negyed magammal a Liszt Ferenc téri Rézangyal Mediterrán Bisztróba 19 órakor. Hát igen… Kuponos vacsorát terveztünk négyesben!

A hely roppant könnyen megközelíthető, a belvárosban az Oktogontól pár méterre. Gergőékre várva egy kedves lány invitált minket be a bisztró bejártatánál, jeleztük neki, hogy pár perc múlva már bent is leszünk.

A bisztróba belépve két dolog ütött meg azonnal:

  1. Kicsit sötét volt bent
  2. Olajszag

Nem szeretem az olyan helyeket, ahol nem látom azokat, akikkel együtt eszem, sőt, még rosszabb, hogyha az ételt se látom! Az már csak hab a tortán, hogy a vendégtérben olajszag uralkodott.

A pultnál álló úrnak jeleztük, hogy asztalt foglaltunk, meg is találta azonnal, és elirányított minket a lépcsőforduló tetején lévő “teraszra”, ahol kiválasztottunk egy négy személyes asztalt. A pincér pár percen belül ott volt, és hozta a külön erre a célra (bónusz brigád) készített étlapot. A bónuszban mignon steak volt körettel és szósszal. Én karamelizált hagymás-, vargánya gombás krumplit kértem, konyakos spanyol zöldborsós szósszal. A pincér mindenkitől megkérdezte, hogy mennyire legyen átsütve a steak. Négyből hárman átsütve-, én pedig rare -en (azaz véresen) kértem. Rendeltünk még egy búzasört-, egy cider -t, Gergőék pedig egy 2012 -es rose -t.

Viszonylag gyorsan megvoltunk a rendelésfelvétellel, így volt időnk beszélgetni. Időnk volt, de beszélgetni már kevésbé tudtunk, mert az asztalunktól alig 1 méterre volt egy hangszóró, amiből folyamatosan szólt a zene, félhangerőn. 

Beszélgettünk mindenféléről, és sok mindenről tudtunk volna beszélni, ha nem kezdett volna el korogni a gyomrunk. Az órára néztünk, és döbbenten konstatáltuk, hogy már 20:10 volt. A vacsora még sehol sem volt. Körülöttünk hasonló kuponos hölgyek és urak üldögéltek, és kiéhezve várták a vacsorájukat!

20:18 -ra megérkeztek az ételek. Mindenki azt kapott amit kért, jó pont!

Az már kevésbé volt jó pont, hogy a köret kifejezetten langyos, sőt mondhatnám azt, hogy kihűlőben volt! Gyorsan belevágtam a húsba, és rögtön megláttam a rózsaszín marharostokat, amiért újabb jó pont jár! A többiek már kevésbé voltak szerencsések, ugyanis szinte mindenki rózsaszínen kapta meg a húst (hangsúlyozom, hárman JÓL ÁTSÜLVE kérték!). Sebaj, kezdjünk hozzá. A hús íze jó volt, a szósz is kitűnő volt. A köret pár perc alatt teljesen kihűlt, és a löttyedt karamellizált hagyma édes ízét minden átvette. A burgonya, az erdei gombák. Így pedig már annyira nem volt pikáns!

Mire megvacsoráztunk, már 22 óra múlott, így arra jutottunk, hogy szedjük össze magunkat, és lent, a pultnál fizessünk. A pultos úr, gyorsan kinyomtatta a cehet és beletette egy fekete mappácskába. Ránéztem a végösszegre és elkerekedett a szemem (8200 Ft!). Ok, volt két sör meg egy üveg rose bor, de akkor is… Gyors kalkulálás, majd 9000 Ft -ot hagytam ott.

Miután már eljöttünk (én BALGA!!!) vettem alaposabban szemügyre a számlát. Hogy miért lett az italfogyasztásunk ilyen magas? Mert a szerviz költséget is hozzászámolták. És a szerviz költséget a teljes összegből (étel + ital) számolták. Megnéztem a kupont, valóban fel volt tüntetve ez a plusz költség. De azt már szégyenletesnek tartom, hogy azt nem a végén, jól láthatóan jelezték, hanem a többi tétel közé csempészték be. 

Akarva – akaratlanul is nekem ez átverés szagúnak tűnt! Ha a végösszeg előtt látom a szerviz költséget, akkor nem dobok hozzá még az 1800 Ft -hoz még 800 Ft -ot (annyira nem nyűgözött le a felszolgálás!).

Sajnálom, de nem nyűgözött le a hely. Amióta a Borrsó Bisztróban és a Mák Bisztróban ettem, azóta nálam a mérce az ő általuk nyújtott minőségnél van!

Értékelés: 5,5 pont a 10 -ből

Borssó Bisztró

Már régóta szemezek a Borssó Bisztróval. Igényes és különleges ételek, hozzá jóféle magyar borok… Mi kell még?

Végre adódott alkalom, konkrétan a Dinning City keretében meglátogattuk, és örültünk. 🙂

Nem volt túl nehéz megtalálni az éttermet, mert az ötödik kerületben viszonylag jól behatárolhatóak az éttermek. 🙂

A bisztró jól néz ki, jópofa az interior, nagy ólomüveg csillárral, régies asztalokkal és székekkel, de megtöri a zöld borsóra hajazó szín az egészet. 

Érkezésünkkor fiatal pincér sietett elénk, és a kabátjainkat elhelyezte a fogason, majd az asztalunkhoz kísért. 

A lehetőségek közül mindketten ugyanazt választottuk:

  • Póréhagymás burgonyakrémleves
  • Confitált sertés tarja burgonyatortával
  • Créme brulée

Mellé megkóstoltuk a házi szörpjüket, amivel a pincérnek enyhe fejtörést okoztunk, látszott, hogy ritkán kérnek ilyet a vendégek! 😀

Mielőtt megérkezett volna a leves, a séf egy kis meglepetéssel kedveskedett nekünk: házilag készített mini puffancs, hozzá habos fűszervaj és sült báránymáj, bazsalikomos polentával.

A máj hihetetlenül finom volt, és tökéletesen passzolt hozzá a polenta.

Pár percre rá már meg is érkezett a póréhagymás burgonyakrémleves. Kellemesen selymes, megfelelően fűszerezett de mégsem tolakodó ízek uralták az ízlelőbimbóinkat.

A következő fogás a konfitált sertéstarja volt burgonyatortával. A sertéstarja omlós volt, a burgonyatorta pedig mesterien elkészítve. A babérlevél ízét ügyesen elrejtették a burgonyában, mégis fel – fel tűnt, nagy örömet okozva az ízlelőbimbóinknak! 

Meglepődve tapasztaltuk, hogy kezdtünk jóllakni! Pedig elsőre nem tűnt túl nagy adagnak a felszolgált ételek.

Végül a vacsora levezetésére megérkezett a créme bruleé! A tetején roppanós karamellréteg, belül simulékony krém, pont olyan, mint amilyennek kell lennie! 

Elégedetten dőltünk hátra, minden nagyon finom volt!

Mind a vacsora-, mind a hely (hangulat, pincérek, dizájn) nálam 10 pontot ért el! Csak így tovább!

Hai Nam Pho bisztró és vietnami étterem

Azt hiszem, phó (mint utóbb megtudtam, -nek kell ejteni) függő lettem. Először a Sárkány Center -nél található Hoa Sen -ben ettünk, és rögtön rákattantunk. Különleges erőteljes ízvilága az ázsiai ízeket kedvelőket azonnal rabul ejti. És hát az se utolsó szempont, hogy hihetetlenül tartalmas ételről van szó. Lágyan omló marhahús-, rizstészta-, gyömbér-, egzotikus fűszerek-, lime és persze az elmaradhatatlan koriander adja a lelkét ennek a különleges ételnek.

Pár hete fedeztem fel, hogy a munkahelyemtől alig 200 méterre egy új vietnami étterem “nyitogatja a szárnyait”. Mint utóbb kiderült, a Hoa Sen tulajdonosa nyitott éttermet Budán! Ez pedig a Hai Nam Pho Bisztró! Szombaton eljött az ideje annak, hogy meglátogassuk ezt az éttermet. 

Régebben egy kínai étterem üzemelt ezen a helyen, ezért félve nyitottunk be. Legnagyobb megelégedésünkre egy tiszta, ízléses és takaros bisztróba “csöppentünk”. A felszolgálók kedvesek és mosolygósak… no! De ne szaladjunk ennyire előre!

Continue reading → Hai Nam Pho bisztró és vietnami étterem

Mexikói gasztró szótár

Avagy, mi pontosan a taco, quesadilla, fajita, burrito, chalupa, tortilla, enchilada, tostada, chimicanga, guacamole?

Egyre több helyen lehet kapni “tradicionális” mexikói ételeket, de sajnos a legtöbb helyen nincsenek tisztában azzal, hogy a tészta, amivel készítik az ételeket miből is kell hogy készüljön, illetve mi a hagyományos receptje a tölteléknek. Röviden megpróbálom összefoglalni a legfontosabb tudnivalókat ezekről a kiváló ételekről!

Tortilla: A tortilla egy vékony-, kör alakúra nyújtott tészta, amely készülhet kukorica- vagy búza lisztből. A tésztát rövid ideig sütik kövön, majd lehűtik. Ez a tészta az alapja a legtöbb mexikói ételnek. Nevezhetjük nyugodtan mexikói kenyérnek. 🙂

Taco: Tradícionális mexikói étel. A tortillát  kukorica lisztből készítik, bármilyen friss alapanyaggal (saláta, avokádó, kukorica, paradicsom), továbbá sertéshúsból készült carnita -val, tradícionális mexikói salátával a pico de gallo -val tálalható. Gyakran tejfölt, vagy olvasztott cojita sajtot csorgatnak rá. A taco -nál megkülönböztetünk puha-, indián és kemény változatot. A puha változatnál a tortillát változatlanul hagyják, a tölteléket becsavarják. Az indián (vagy másnéven Navajo) taco legjobban a magyar lángoshoz hasonlít, élesztős tésztát forró olajban kisütik, és erre pakolják rá a tölteléket. A kemény taco -t az USA -ban kezdték el gyártani. A tésztát félbe hajtják U formájúra, majd forró olajban megsütik. Így egy könnyen tölthető merev falú sült tésztát kapunk, amibe bele lehet pakolni a fenti összetevőket.

Quesadilla: A tésztája búzalisztből készül. Két tortilla tésztára van szükség, egyikre sajtot, húst, zöldségeket halmoznak, majd a másikat mint egy tetőt ráhelyezik. Ezután az elkészült “mexikói szendvicset” megsütik, így a belsejében lévő sajt megolvad, és egybefogja a belepakolt összetevőket. Általában négy részre vágva tálalják, ritkán tejföllel locsolják meg.

Fajita: A fajita és a taco közötti legnagyobb különbség az, hogy mindig puha tésztából készül, és a belepakolt dolgokat grillezik. A Tex-Mex tipikus példája, az eredeti taco el amerikásított verziója! Tipikus hozzávalók a grillezett zöldségek, grillezett  csirke-, marha- vagy disznóhús csíkok, illetve gyakran tesznek bele grillezet rákot is. A felcsavarás előtt salsa- vagy guacamole szósszal ízesítik.

Burrito: Nagyméretű búzalisztből készült tortilla, amit sült darált marhahússal, rizzsel, pirított fekete babbal, sajttal és csípős szósszal töltenek meg, majd felcsavarva tálalják.

Chalupa: Kinézetre hasonlít a kemény taco -ra, egy speciális lisztkeverékből készítik, amit apró tál formára sütnek. A sütést követően nagyon ropogós tésztát kapnak, amibe könnyen belepakolhatóak a hozzávalók: vörös- vagy zöld salsa, aprított vöröshagyma, darált – sült csirkehús, zöldségek. A chalupa kicsi falatkák, amiből többet is tesznek a tálaló edényre.

Enchilada: A tésztáját szigorúan kukorica lisztből készítik, amibe a hozzávalókat(sült hús, bab, friss zöldségek, krumpli, sajt) felcsavarják. A felcsavarást követően csilis – paradicsomos szósszal nyakon öntik, és sütőben sütik meg. Ezután sajttal-, feketebab krémmel-, mexikói rizzsel-  és guacamole szósszal tálalják.

Tostada: A tésztája kukorica lisztből készül, amit köralakúra nyújtanak, majd így is sütik ki forró olajban. A sütést követően egy merev tálcára hasonlít. Erre a “tésztatálcára” szervírozzák a hozzávalókat, zúzott vöröshagymát, tengeri rákokat-, polipot-, salsa szószt-, salátát-, sajtot.

Chimicanga: Hívják még Chivichanga -nak, vagy Chimmy chonga -nak is. Speciális burrito, amit a feltekerés után forró olajban sütnek ki. A többi tésztás ételtől eltérően, így készítenek édes verziót is, almával, körtével, egyéb más puha gyümölcsöt a belsejébe töltve.

Guacamole: A Tex-Mex konyha egyik jellegzetes szósza. Pépesített avokádóból készül, vöröshagymával, fokhagymával, olívaolajjal, citromlével, borrsal, csilipaprikával, és egy kevés tabasco szósszal fűszerezve. Gyakran apróra vágott paradicsom kockákat is tesznek bele.

kép források: www.chocolatecoveredkatie.com, helenonthesofa.files.wordpress.com, blogspot.com, realfood.tesco.com, google.com

Etyeki kezes – lábos – lehúzós

Az Etyeki Kezes – lábos fesztiválnak nagyon örültem, amikor először hallottam róla (és elmentem)! Kicsit esetlen volt, kicsit kiforratlan volt, de mégis megvolt a hangulata! A következő évben is hasonlót éreztem, igaz a kiforratlanság eltűnt, de megmaradt ugyanannak a kedves falusi napoknak, amit az ember a szívébe zár. Aztán 2010, 2011 kimaradt. Mindig készültem, hogy elmegyek, de valahogy úgy alakult, hogy nem tudtam mégsem megnézni.

A múlt éves fesztiválról több helyről is rosszízű kritikát hallottam, de úgy gondoltam, hogy mint minden rendezvényen, itt is voltak emberek akiknek nem tetszett valami.

Múlt héten vasárnap úgy döntöttem, hogy négyesben menjünk el! Nincs túl messze, 25 perc normál tempóban kocsival. Amikor az Etyek táblához közelítettünk, már furcsállottam, hogy le van zárva az út.

Bizony – bizony! Kötelező a falu határában a parkolás. Ezzel nem is lenne gond, ne füstöljék tele a települést a gépjárművek! De az már kevésbé tetszett, hogy parkolójegy csak napi volt, aminek a díja 800 Ft volt. Igaz, ezért kaptam 1 azaz egy buszjegyet, amivel a megbízott kisbuszokkal be lehetett utazni a központba.

Felszálltunk a buszra mind a négyen (utólag kiderült, hogy ebből a három fiatalabb potyázott!). Az út nagyjából 3 perc volt, hiszen alig 1 km -re volt a parkolóhelytől. A végállomáson láttuk, hogy gyerekeknek 300 Ft, míg felnőtteknek 700 Ft a buszjegy! Azaz 2×300+700=1300 Ft -ba került volna négyünknek a bejutás. A szarrágó énem itt bújt elő. Eddig, ha a buszt kifizettük volna rendesen, 2100 Ft -ot fizettem volna, és ezért csak annyival lettem előrébb, hogy bejutottam Etyek központjába.

Természetesen a gyerekek megéheztek a hosszú út alatt, így odasétáltunk egy lángossütőhöz. Újabb áll leesés történt. Egy sajtos – tejfölös lángos 600 Ft -ba került, míg a kakaós palacsinta 200 Ft -ba. A fehérvári úti piacon egy sajtos – tejfölös lángos 350, míg egy kakaós palacsinta 100 Ft! Azaz nagyjából dupla áron lehetett hozzájutni!

Amikor a fizetésre került a sor, a hölgy rákérdezett, hogy hol van a kártyám. Mondtam, hogy készpénzzel szeretnék fizetni. Kicsit morcogott, és megjegyezte, hogy Ő most tud segíteni, de mindenhol máshol kell majd a kártya!

Nosza, mi is ez a kártya? Ez egy speciális fesztivál kártya, amit 1000 Ft -ért kell megvásárolni, majd erre lehet feltölteni pénzt. Ezt a kártyát kell fizetéskor hozzáérinteni a terminálhoz, ami levonja a pénzt, és az egész vásárlási folyamat pillanatok alatt megvan.

Magával a kártyás vásárlással nem is lenne bajom, de az, hogy 1000 Ft -ot fizessek azért, hogy aztán majd vásárolni tudjak, csöppet pofátlannak éreztem. Ha az előbbi fejszámolást követem, akkor a 2100 Ft -hoz még hozzácsapódna 1000 Ft , így már 3100 Ft -ot fizettem volna, és még mindig csak odáig jutottam volna el, hogy a központban vagyok, és lehetőségem lesz vásárolni! Az meg külön megér egy misét, hogy a kártyát visszaváltani nem lehet, a rajta maradt pénzt felhasználni egy másik fesztiválon nem lehet, visszaváltani csak 25 Ft -os kerekítéssel lehet! Még itt is lehúzzák azokat, akik megvásárolták a kártyát!

A boros poharat 800 kreditért (mert itt már nincs forint, csak kredit, aminek az értéke megegyezik a forint értékével) lehetett megvásárolni. 3.900 Ft, és még mindig csak a központban vagyok, van egy kártyám amivel vásárolhatok és van egy poharam, amivel bort kóstolhatok.

Az árak általában a kétszeresei voltak a normál áraknak, gondolom a kereskedőknek a helypénzt és a kártya tranzakciós díjat is ki kellett fizetniük!

A régi pincék közül alig volt nyitva pár, de a Rókusufalvy Pince és a Róksufalvy Étterem tárt kapukkal várt mindenkit. Mondanom se kell, hogy a rendezvény fő szervezője Rókusfalvy Pál cége… 😀

A rendezvényeket nem néztük meg, inkább elmentünk a játszótérre hintázni. Amíg ott voltunk, két szörnyen hamis hangon éneklő ember próbált ismert dalokat előadni, kevés sikerrel!

Egy érdekes / mulatságos dolog volt, felfedezni Szőke Andrást egy kondér mellett! 

Konklúzió

Ha egy két gyerekes család elmegy, és mindent becsületesen kifizet (esznek lángost, isznak üdítőt, megkóstolna egy – két bort, vesznek a gyerekeknek ajándékot), akkor 10.000 Ft alatt nem ússza meg ezt a kis kiruccanást! Ami azért kicsit sok, egy kevésbé érdekes falusi mulatságért!

Gombaszezon

Végre valahára!! Újra gomba szezon jön. Mivel az elmúlt időszakban nem sikerült olyan helyre eljutnom, ahol gombát lehet vásárolni, így a piacon vettem gyönyörű kucsmagombát egy nénitől. Levadásztam egy receptet az origo.hu -ról, és azt készítettem el: Babos kucsmagomba

A maradékot pedig beletettem a csontlevesbe, illetve a szarvasragúba! 😀

Retekcsíra

Elkészült (istenem, de hülye szó erre) az első adag bio retekcsírám! 🙂

Rögtön beletömködtem egy szendvicsbe, és jóízűen elfogyasztottam. Fontos tapasztalatok:

  • Nem kell papír alá, mert a kis gyökérkezdemények belefúrnak, és papírt eszik az ember
  • Sötétben kell tárolni, hogy a csírák szép nagyra nőjenek
  • Figyelni kell arra, hogy leveleket ne hozzon, mert az szendvicsben olyan béna! 😀

Tegnap ünnepeltünk

Elmentünk Anettel a Most -ba, majd az El Rapido -ba. 🙂 Söröztünk, mexikói kaját ettünk, és jól éreztük magunkat! Mi kell még? 🙂

Napom

Csodásan indult… Hajnali fél háromkor arra ébredtem, hogy émelygek, szédülök. Már tudtam, hogy ilyenkor mi a teendő, rohanás a WC -be. Néhány öklendezés után kijött belőlem az előzőleg elfogyasztott dolgok. fogmosás után émelyegve, hányingerrel küszködve másztam vissza az ágyba, és azon töprengtem, hogy ez mi volt?

Gondoltam arra, hogy valami romlott ételt ettem, de nem emlékeztem semmi olyan ételre, ami romlott lett volna.

Aztán eszembe jutott, hogy az idegesség is rájátszhatott, mert mostanság mind a munkahelyemen, mind az otthoni munkáimban torlódások vannak, emiatt aztán több oldalról is cseszegetnek.

Reggelre már jól voltam, de azért ma ügyelek arra, hogy ne egyek túl nehéz ételeket.

1 2 3