Amikor a hajléktalan a hajléktalan farkasa

Mai napi döbbenet: A buszmegállótól nem messze egy hajléktalan “lakhelye” volt, ahol a takaróján, személyes holmijain kívül még ott volt a “hűtőszekrénye” is. Ebben a papír dobozban voltak a konzervjei, illetve egy zacskóban friss vizes kifli. 

Az 53 -as busszal utazott egy kisebb csapat hajléktalan. A szaguk elviselhetetlen volt, örültem is neki, amikor az Allee elé ért a busz, és leszállhattam. Előttem a hajléktalan csoport szált le, akik azonos irányban indultak el, mint én. Pontosan annak a hajléktalannak a cuccai fele, mint én. A tulajdonos nem volt ott, valószínűleg elment vizelni, vagy más dolog miatt, mindenesetre ott hagyta őrizetlenül a dolgait.

Az egyik hajléktalan kivált a csoportból, és egyenesen az elárvult holmikhoz ment, sunyin körbetekintett, majd a papír dobozból kikapta a 4-5 kiflit, továbbá azt a pár konzervet, ami benne talált, majd a társai után rohant, akik már befordultak az egyik utcába.

BKV szösszenet

Minap a 86 -os busszal robogtam a Kosztolányi Dezső tér fele. A tér előtti lámpánál pirosat kapott a busz. Miközben vártuk a zöld jelzést, egy felettébb illuminált állapotban lévő úr lépett oda az első ajtóhoz, és dörömbölni kezdett rajta. Amikor a sofőr odanézet, az úriember jól érthetően jelezte karlendítésekkel és egyéb jelekkel, hogy a sofőr legyen szíves kinyitni az ajtót, mert ő most fel akar szállni.

A buszvezető egy darabig komoran nézte, majd az arcán apró mosoly jelent meg. Odanyújtotta a kezét az ajtónyitóhoz, és azzal a mozdulattal a sofőrt az utasoktól elválasztó ajtót is félrehúzta. Amikor az első ajtó nyitódni kezdett, a részeg férfi hátrább hőkölt egy kicsit, valószínűleg ő sem számított rá, hogy az arroganciájával ezt el tudja érni!

Ekkor a bajszos, ötvenes éveiben járó BKV alkalmazott hangosan kiüvöltött:

Az anyád picsáját! 

– majd azzal a mozdulattal az első ajtót bezárta a hoppon maradt utas előtt. Pár másodperc múlva zöldre váltott a lámpa, és már csak a tükörből lehetett látni, hogy a szesztől megtántorodott férfi szitkokat ordít a busz után!

A busz

Azt hiszem, mindenkiben felmerült már a következő ellentmondással kapcsolatos kérdés:

Miért van az, hogy ha korábban érkezek a buszmegállóba, akkor mindig késik a busz, míg ha a hivatalos érkezés után 1 perccel érkezem, akkor biztos, hogy pontosan érkezett, és 1 perce elment?

Napi döbbenet

A buszon  két kikent – kifent csaj (mert ezekre a hölgy szó nem megfelelő) beszélgetett egymással a kozmetikáról, műkörömépítésről, és nem utolsó sorban a tetoválásról.

Egyikőjük büszkén mesélte, hogy neki már több helyen is van tetoválása. A másik kicsit visszahőkölt, és azt mondta, ő nem nagyon szeretne sehova tetoválást.

Erre tetovált főhősünk bizonygatni kezdte, hogy az mennyire jó ám, és például neki még a szemöldöke is tetoválva van!

Erre a másik, konzervatívabb leányzó azt mondta:

– De hát az nem gáz, hogy mindig ugyanolyan a szemöldököd, és nem jön le soha?

Erre a válasz:

– Dehogy! Sőőőt! Még tök jó is, mert ha rákos leszek, és kihullik minden szőröm, akkor is jól fogok kinézni!

 

Pfffffff…. No comment!

Napi vicces

Mint mindig, a reggeli buszon furcsa beszélgetéseket hallok, de a mai volt talán a legviccesebb!

Két 70 év körüli hölgy ült le mellém, illetve mögém. Régi barátnők lehettek, valószínűleg hetente egyszer – kétszer találkoznak. Ez az alkalom is ilyen volt. Ahogy beszélgettek, az idősebb hölgy benyúlt a táskájába, és elővett egy szépen festett fa dobozt, és azt mondta:

– Ha már találkoztunk, akkor szeretném odaadni neked az ajándékomat!

– De hiszen csak jövőhét kedden lesz a születésnapom!

– Nem baj!

Az ajándékozott átvette az ajándékát, és körbeforgatta. Kinyitotta, és belekukkantott. A dobozban egy igen szépen csillogó üvegváza volt. Meghatottan nézett a barátnőjére és azt mondta:

– Jaj, igazán nem kellett volna. Gyönyörű ez a váza, és ez a doboz is nagyon tetszik!

Erre az idősebb hölgy felvonta a szemöldökét, és szinte mogorván válaszolt:

– Jah! A dobozt nem kapod meg!!! Abba csak azért tettem bele a vázát, hogy ne törjön össze!

 

Sajnos leírni nem lehet a megajándékozott hölgy arcáról lefagyó mosolyt… 😀

Mindennapos bosszankodásaim

Bosszant, ha

  • a nyugdíjas nénik 12:05 -kor mennek a gyógyszertárba / postára, amikor én az ebédidőmben ki tudok menni, és 20 percig tökölnek a kiadó ablaknál,
  • 1 perc késéssel érek a buszmegállóba, és a busz, ami általában 5-6 percet szokott késni, most pontosan érkezett, továbbá a megállóban csak egy bérletes ember száll fel, így esélyem sincs arra, hogy elérjem,
  • a lekésett busz utáni következő busz nem hogy pontosan érkezne (csak 10 percet kelljen fagyoskodnom) hanem még +10 percet késik is, és amikor fel akarok szállni, tömegnyomor fogad,
  • reggel a frissen mosott farmeromban indulok munkába, és délután akkora felhőszakadás van, hogy estére csak a “gyönyörű” érdi sáros utakon tudok hazajutni,
  • ebédidőben telefonálnak, és nem tudom megenni az ebédemet,
  • kihasználják a szorult helyzetemet, és átvágnak,
  • ha a munkámban nem tudok egyről a kettőre jutni, mert kevés információt kapok.

Politically incorrect

Két, hetven év körüli hölgy ült a helyközi járaton. Beszélgetésük sok mindenre kitért. Időjárás, unokák, gyümölcsök befőzése. Mikor már kifogytak a szóból, csendesen ültek egymás mellett. Egyszer csak felcsillan az idősebb (76 év körüli) néni szeme és azt mondja a másiknak:

– Mit szólsz, miket beszélt ez a fideszes politikus?!?! Azt mondja, hogy a nők túl emancipáltak, és inkább szüljenek 2-3 vagy inkább 4 – 5 gyereket!

– Hát…

– Én erre azt mondanám Katikám: “Poitikáli inkorrekt!”

Leglazább

Reggel a 33 -as busszal jöttem dolgozni. Alig két méterre tőlem az egyik belső ülésen egy harminc év körüli srác ült. Szörnyen fáradt lehetett, becsukott szemmel, az ablaknak dőlve pihent. Fejére a kapucnis pólójából készített turbánt, hogy a hajnali nap ne égesse a koponyáját. 

A harmadik vagy negyedik megállóban két ellenőr szállt fel. Szorgalmasan nézték a jegyeket és bérleteket. Az alacsonyabb, köpcös és bajszos ellenőr végül odaért a turbános sráchoz. Elkérte a két széken ülőtől a jegyeket, de ezt a félálomban lévő úriember nem hallotta. Ekkor az ellenőr emelt egy árnyalatnyit a hangján és újra eldörmögte: Jegyeket, bérleteket legyenek szívesek bemutatni!

A turbános, csukott szeme meg sem rezdül, ellenben a keze becsúszott a nadrágjába, és a világ legtermészetesebb mozdulatával kiemelt onnan egy műanyag kártyácskát. A személyigazolványa volt. Szó nélkül arra nyújtotta, ahonnan a BKV ellenőr hangját hallotta, és halkan megszólalt: Nincs nálam!

Az ellenőr meglepődött, de elvette a személyigazolvány lapkát, és kijegyzetelte róla a legfontosabb adatokat, majd a fiatal orra elé tolta a papírlapot: – Oda kérnék egy aláírást.

A srác, megfogta a tollat, az ablakhoz tapasztotta a papírt, és dinamikus mozdulatokkal aláírta. Majd visszaadta, elvette a csekket és a papírt. Ezután visszahajtotta a fejét, és folytatta a szunyókálást!

Pisiszagú néni

Már többször láttam a 272 -es buszon a nénit, görnyedt háttal, kis kocsit tolva maga előtt utasította rendre az arra érdemeseket. Tegnap mellém huppant le. Elsőre fel se tűnt, hogy miért húzódnak el mellőle az emberek, ha felszáll a buszra. Néhány szót váltottunk, majd felém fordult.

Ekkor csapott meg az a szag, amit kevés ember tud elviselni, az inkontinencia bűze, a pisiszag.

Próbáltam válaszolgatni, közben imádkoztam, hogy valaki nyissa ki az ablakot. Sajnos az ablak oly’ kicsi a Mercedes buszokon, hogy nem tudott megfelelő légáramlatot biztosítani.

Ahogy ültünk és beszélgettünk, egyre jobban körbevett a pisiszag, és mindattól függetlenül, hogy a néni kedves volt, menekülni akartam.

Hála az égnek, pár perc múlva már Budaörsön voltunk, így amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam, és az ajtóhoz rohantam, de előtte egy udvarias “Csókolom!” -ot küldtem a néni fele.

Ritkán szoktam leülni a buszon, de ez az eset megerősített abban, hogy jobb ha az ember állva marad! 🙂

Napi aranyos

Töpörödött nénike szállt fel a buszra. Kicsit nehézkes volt, az öregkor, illetve a hátsó lépcsők se nagyon segíytették. Mire felért, éppen záródtak az ajtók. Egy huszonéves srác azonnal felpattant, és hellyel kínálta a nénit.
Erre Ő azt mondta:
– Hagyja csak! Egy megállót megyek, mire leülnék, már fel kellene állnom! És kezdhetném az egészet elölről! 🙂

1 2 3