Ciki?

Találtam nemrégiben egy programot, ami a telefonomra érkezett és kiküldött SMS -eket össze tudja szinkronizálni a Gmail fiókommal. Azaz egy helyen láthatom a beszélgetéseket, leveleket és SMS -eket, amelyeket az elmúlt 4-5 évben folytattam.

Miután összeszinkronizálta az adatokat, elkezdtem olvasgatni az SMS -eket. És nem tudtam, hogy mit érezzek néhány kiküldött vagy beérkezett SMS -el kapcsolatban. Furcsa érzés volt visszaolvasni őket, mert szinte pontosan emlékeztem rá, hogy milyen lelki állapotban írtam, vagy kaptam, és ez az állapot újra lejátszódott bennem.

Újra érezni azt a boldogságot, amikor egy szeretett embertől kap üzenetet, hihetetlenül jó érzés. De az szörnyen rossz volt, amikor a fájdalmas sorokat olvastam. 

Ha már úgy belemerültem, akkor elkezdtem olvasgatni (nosztalgiából? az érzések felelevenítésének céljából?) a régi beszélgetéseket, és hihetetlenül jó volt olvasni azokat a csevegéseket, ahol a szeretett partnerrel trécseltünk.

Igaz, voltak olyan irományok is, amit cikinek éreztem, és ha tehetném, visszacsinálnám! Pedig ezeket is én írtam, igaz, hogy akkor egészen más lelki állapotban voltam! 

Utoljára ezt akkor éreztem, amikor megtaláltam a 14 éves koromban írt naplómat (ami azóta újra eltűnt!). Akkor éreztem azt, hogy amiket írtam, így felnőtt fejjel kellemetlenek voltak. Akkoriban pedig nagyon komolyan gondoltam őket!

Tulajdonképpen egyáltalán nem szabad az embernek szégyellnie magát az ilyen írások miatt. Más volt az élethelyzet akkor, más volt a körülmény. 

Csak azt sajnálom, hogy írtam olyat is, amivel megbántottam másokat!

 

Hasonló bejegyzések

Related Posts