A kisember édes bosszúja

Eddig még sosem próbáltam ki a BKK jegyautomatáit, gondoltam, nosza itt az alkalom, hogy vegyek új bérletet. Szépen elbíbelődtem az érintőképernyővel, és sikerült viszonylag gyorsan eljutnom a fizetésig. Már csak az volt hátra, hogy betuszkoljam a 20.000 Ft -os bankjegyet, és megkapjam a bérletet, illetve a visszajárót! Sajnos ez nem jött össze, a gép nem volt hajlandó elfogadni a papírpénzt.

Sebaj, ott van a pénztár, majd ott!

Besétáltam, oda caplattam a géphez, ahol sorszámot lehet kérni, de bíz az nem működött. Körbenéztem, rajtam kívül 5 – 6 ember álldogált, és várt a sorára. A 3 -as pultnál megjelent egy fiatal hölgy, és félhangosan azt mondta:

Aki jegyet vagy bérletet szeretne venni, az jöhet hozzám!

Hohó! Hát ez tök jó, én éppen bérletet szeretnék venni! Körbenéztem, hogy ki akar még venni jegyet, de senki se mozdult meg, ezért odamentem a pulthoz.

Elővettem a legkedvesebb hangomat és elkezdtem hadarni, hogy mit szeretnék. Éppen ott tartottam, hogy akkor előveszem a bérletemet, hogy a bérletszámot bediktáljam, amikor egy velem egykorú, igen enervált arcú ember lépett oda és szinte sziszegve bökte hozzám a szavait:

Mások is sorban állnak, nem csak magam!

Hmm… Furcsállottam, hogy amikor a kis hölgy szólt, akkor nem indult el, de békeszerető ember lévén azt mondtam:

Hát akkor tessék, kérjen Ön!

Enervált emberünk diadalittasan (a kisember legyőzte a yuppi buzigyereket) odaállt a hölgyhöz, és a távolsági bérletekről kezdett valamit hadoválni. Eközben én hátrébb léptem két lépést, hogy ne zavarjam a még mindig a diadal mámorában úszó férfit.

A pult mögött álló hölgy két mondat után megszakította és elég hangosan azt mondta:

Én csak jegyet és bérletet tudok adni!

A férfi rácsodálkozott, majd mintha nem jutott volna el a tudatáig, folytatta a kérdéseit. A hölgy újra rászólt, már kissé hangosabban. Emberünk tudatáig ekkor jutott el, hogy egy igazi fontoskodó pöcs volt, és az alig 1 perce aratott győzelme tulajdonképpen egy balfaszság volt!

Hátrébb tipegett, én továbbra is kedves mosollyal az arcomon ránéztem, majd jó hangosan (ami tőlem nem jellemző) elkiáltottam magam:

Esetleg van még valaki, aki jegyet- vagy bérletet szeretne venni előttem?

A mellettem álló biztonsági ember és a pultban álló hölgy arcán is mosoly futott végig, amitől emberünk arcára leplezetlenül kiült a düh és szégyen…

Odaléptem a pultos hölgyhöz és cirka 45 másodperc alatt megvettem a bérletemet.

Mikor kifele tartottam, még félhangosan odaszóltam az 1 perce szerzett ellenségemnek:

További jó várakozást és szép napot kívánok!

Ritkán vagyok bunkó, de most igazán jól esett!

Related Posts