bkk automata

A kisember édes bosszúja

Eddig még sosem próbáltam ki a BKK jegyautomatáit, gondoltam, nosza itt az alkalom, hogy vegyek új bérletet. Szépen elbíbelődtem az érintőképernyővel, és sikerült viszonylag gyorsan eljutnom a fizetésig. Már csak az volt hátra, hogy betuszkoljam a 20.000 Ft -os bankjegyet, és megkapjam a bérletet, illetve a visszajárót! Sajnos ez nem jött össze, a gép nem volt hajlandó elfogadni a papírpénzt.

Sebaj, ott van a pénztár, majd ott!

Besétáltam, oda caplattam a géphez, ahol sorszámot lehet kérni, de bíz az nem működött. Körbenéztem, rajtam kívül 5 – 6 ember álldogált, és várt a sorára. A 3 -as pultnál megjelent egy fiatal hölgy, és félhangosan azt mondta:

Aki jegyet vagy bérletet szeretne venni, az jöhet hozzám!

Hohó! Hát ez tök jó, én éppen bérletet szeretnék venni! Körbenéztem, hogy ki akar még venni jegyet, de senki se mozdult meg, ezért odamentem a pulthoz.

Elővettem a legkedvesebb hangomat és elkezdtem hadarni, hogy mit szeretnék. Éppen ott tartottam, hogy akkor előveszem a bérletemet, hogy a bérletszámot bediktáljam, amikor egy velem egykorú, igen enervált arcú ember lépett oda és szinte sziszegve bökte hozzám a szavait:

Mások is sorban állnak, nem csak magam!

Hmm… Furcsállottam, hogy amikor a kis hölgy szólt, akkor nem indult el, de békeszerető ember lévén azt mondtam:

Hát akkor tessék, kérjen Ön!

Enervált emberünk diadalittasan (a kisember legyőzte a yuppi buzigyereket) odaállt a hölgyhöz, és a távolsági bérletekről kezdett valamit hadoválni. Eközben én hátrébb léptem két lépést, hogy ne zavarjam a még mindig a diadal mámorában úszó férfit.

A pult mögött álló hölgy két mondat után megszakította és elég hangosan azt mondta:

Én csak jegyet és bérletet tudok adni!

A férfi rácsodálkozott, majd mintha nem jutott volna el a tudatáig, folytatta a kérdéseit. A hölgy újra rászólt, már kissé hangosabban. Emberünk tudatáig ekkor jutott el, hogy egy igazi fontoskodó pöcs volt, és az alig 1 perce aratott győzelme tulajdonképpen egy balfaszság volt!

Hátrébb tipegett, én továbbra is kedves mosollyal az arcomon ránéztem, majd jó hangosan (ami tőlem nem jellemző) elkiáltottam magam:

Esetleg van még valaki, aki jegyet- vagy bérletet szeretne venni előttem?

A mellettem álló biztonsági ember és a pultban álló hölgy arcán is mosoly futott végig, amitől emberünk arcára leplezetlenül kiült a düh és szégyen…

Odaléptem a pultos hölgyhöz és cirka 45 másodperc alatt megvettem a bérletemet.

Mikor kifele tartottam, még félhangosan odaszóltam az 1 perce szerzett ellenségemnek:

További jó várakozást és szép napot kívánok!

Ritkán vagyok bunkó, de most igazán jól esett!

Tanácsok BKV bérlet/jegy vásárláshoz, ha idegesíteni szeretnél másokat

Ha BKV jegy vagy bérlet vásárló vagy, akkor a következő tanácsokat fogadd meg:

  1. Amikor a kasszához érsz, akkor kezd el tanulmányozni a bérleteket, alaposan gondold végig, hogy melyik lenne a legjobb neked!
  2. Az eladótól sose úgy kérjed, ahogy ki van írva, használhatsz millió más nevet is, majd csak rájön mit szeretnél! Példák: “Kérek egy szelvényt az elkövetkező harminc napra!”, “Adjon már nekem olyan hogyishívjákot, amit a buszon kell mutogatni!”, “Kellene a 320 forintos cucc, hogy ne b*sszon meg a buszon a revizor!”
  3. Ne kiabálj, ne hangoskodj, ne artikulálj! Az eladó az orrod alatti motyogást is megérti (majd egyszer),  amúgy meg köztudott, hogy mindegyik pénztáros képzett szájról olvasó!
  4. Az eladó kérdéseire mindig elmélkedj egy kicsit, sose válaszolj egyértelműen, sőt ha teheted kérdésre kérdéssel válaszolj! Példa: “- Számlát kér? – Szükségem van vajon a számlára?”, “- Harminc napos, vagy havi bérletet szeretne? -Melyikkel tudok több napot utazni?”. Az se rossz, hogyha vitatkozol egy kicsit a pénztárossal, hivatkozva a BKV pazarlására-, a vezetők hatalmas fizetésére, vagy úgy általában a BKV minőségére! Példa: “Tízezer forint egy havi bérletért? A buszok olyan mocskosak, hogy nem szoktam leülni! Ezért még ezer forintot se adnák!”
  5. A fizetéskor kezd el keresgélni a pénztárcádat a kabátodban-, táskádban-, nadrágodban! Sose készítsd elő, az olyan pronyó!
  6. Ha van nálad készpénz, akkor se fizess azzal! A bankkártyás fizetés sokkal lassabb és bonyolultabb!
  7. Ha kártyával fizetsz (mert megfogadtad a 4 -es pontot), akkor legyen nálad legalább három bankkártya, és próbáld végig mindhármat, melyiken van még pénz! 
  8. Ha kártyával fizetsz, sose tartsd fejben a pin kódot! Arra való a táskád legmélyére rejtett tablet, hogy ott legyen eltárolva! Vedd ki a táskádból, indítsd el, keresd meg az emlékeztetőt, pötyögd be a POS -on, majd tedd el a tablet -et, csatold vissza a táskádat! Ha három kártyád van, akkor ezt a műveletsort szigorúan ismételd meg háromszor! Ha nem érkezett meg rögtön-, vagy hamarabb érkezett meg az SMS -s a tranzakcióról, akkor háborodj fel, és gyanúsítsd meg a pénztárost!
  9. Az utolsó pillanatban kérj számlát! Természetesen a számlára írandó adatokat a hátizsákodban lévő tablet -ből fogod megtudni! Diktáld be az adatokat halkan, azoknál a részeknél, amik nehezen érthetőek vagy külföldi szavakat tartalmaznak, próbáld még halkabb lenni! Tudod, a BKV pénztárosai tudnak szájról is olvasni! Amikor hatodszorra se érti meg a pénztáros a cég nevét, mutasd meg neki kegyelemből a tablet -en, vagy csúsztasd be a névjegykártyádat, amin rajta van! Sose tedd ezt a legelején, mert gyengébbnek tűnsz tőle!
  10. Miután megkaptad a bérletszelvényt, akkurátusan csomagolj el mindent, ügyelve arra, hogy a pénztárcád a táskád legmélyére kerüljön-, a bérlet a bérlettokba-, a kapott nyugta pedig a táskád hátsó zsebébe! Ne siess, mert akkor hibázhatsz! Mindezt úgy hajtsd végre, hogy közben más ne tudjon odaférni az ablakhoz!
  11. +1 Sose köszönd meg a pénztárosnak, ne is köszönj neki, ne mosolyogj rá! Hiszen neki ez a munkája!

Ha a BKV pénztárosa vagy, akkor rád a következő szabályok vonatkoznak:

  1. Ne nézz fel amikor új vevő érkezik az ablakhoz! A vevők anélkül is tudni fogják hogy mikor érsz rá, ha nem adsz jelet, vagy nem látják, mit csinálsz!
  2. Ha a vevő diktálja az adatokat, kérdezz vissza minden szónál. Az, hogy “Kft”-, “utca”-, “irányítószám ezerkétszáztíz”- vagy “Kossuth” lehet bármi más is!
  3. Ha visszakérdezel, sose kapcsold be a mikrofont, hiszen minden vevő füle olyan mint a rókáé, de ha nem, akkor biztosan tud szájról olvasni!
  4. A dátumot ne kérdezd meg pecsételd rá automatikusan az aktuális dátumot! Csak akkor nézz felháborodottan a vevőre, ha az beüvölt az ablakon, hogy “Nem mától, hanem tizenegyedikétől kértem!”. Látványosan dobd ki a rontott bérletszelvényt, és morogj hozzá egy sort, úgy hogy a vevő halljon belőle mindent (ilyenkor jó a mikrofon bekapcsoló gombja)!
  5. Nézz felháborodottan, hogyha a vevő nem tud pontos összeget adni! Légy még felháborodottabb, hogyha 20.000 forintossal fizet! Az pedig már tényleg igazi blaszfémia, hogyha nem tud aprót adni!
  6. A visszajárót szigorúan öt és tíz forintosokkal add vissza! Minden vevő szereti, hogyha másfél kilónyi aprópénz van a tárcájában!
  7. Az aprót sose tegyen a bérletszelvényre vagy a számlára, mert akkor azt túl könnyen tudja felszedni a vevő! Szigorúan szórd szét a kis pörgettyűs tálcán, hogy a kedves vevő a körmével szedegesse fel egyenként! Próbáld meg százasokat úgy elhelyezni, hogy ahhoz a vevőnek a húsos kis ujjait be kelljen szuszmákolnia a két centis nyíláson keresztül!
  8. Ha bankkártyával fizet az ügyfél, akkor ne figyelj arra, mikor nyomtatja ki a papírt a POS terminál! Nézz jó távolra, mert az egyrészt jót tesz a szemnek-, másrészt kevésbé fogod észrevenni a papírt!
  9. Ha elment a vevő, és másik érkezik, először pakold el az összes dolgot a pultról, még akkor is, hogyha az ráérne a kassza zárásakor, öt óra múlva! Ugyanígy pakold ki azokat a dolgokat az új vevőnél, amiket éppen előtte pakoltál el!
  10. Ha sor áll a kassza előtt, akkor is minden vevő után pakolássz egy kicsit, mert a rend a legfontosabb! Ha már nincs mit pakolni, akkor kérdezz a melletted ülő kollégától személyes dolgokat-, recept ötleteket-, azt, hogy mikor megy haza-, vagy ha semmi se jut eszedbe, akkor szidjad a vevőket! Természetesen ilyenkor hagyd bekapcsolva a mikrofont, hogy a kedves vevő érezze magát szarul, mert létezik, vagy azért, mert BKV bérletet szeretne váltani!
  11. Sose köszönj, sose mosolyogj! A kedves vevő még azt hiheti, hogy flörtölni akarsz vele!

Leglazább

Reggel a 33 -as busszal jöttem dolgozni. Alig két méterre tőlem az egyik belső ülésen egy harminc év körüli srác ült. Szörnyen fáradt lehetett, becsukott szemmel, az ablaknak dőlve pihent. Fejére a kapucnis pólójából készített turbánt, hogy a hajnali nap ne égesse a koponyáját. 

A harmadik vagy negyedik megállóban két ellenőr szállt fel. Szorgalmasan nézték a jegyeket és bérleteket. Az alacsonyabb, köpcös és bajszos ellenőr végül odaért a turbános sráchoz. Elkérte a két széken ülőtől a jegyeket, de ezt a félálomban lévő úriember nem hallotta. Ekkor az ellenőr emelt egy árnyalatnyit a hangján és újra eldörmögte: Jegyeket, bérleteket legyenek szívesek bemutatni!

A turbános, csukott szeme meg sem rezdül, ellenben a keze becsúszott a nadrágjába, és a világ legtermészetesebb mozdulatával kiemelt onnan egy műanyag kártyácskát. A személyigazolványa volt. Szó nélkül arra nyújtotta, ahonnan a BKV ellenőr hangját hallotta, és halkan megszólalt: Nincs nálam!

Az ellenőr meglepődött, de elvette a személyigazolvány lapkát, és kijegyzetelte róla a legfontosabb adatokat, majd a fiatal orra elé tolta a papírlapot: – Oda kérnék egy aláírást.

A srác, megfogta a tollat, az ablakhoz tapasztotta a papírt, és dinamikus mozdulatokkal aláírta. Majd visszaadta, elvette a csekket és a papírt. Ezután visszahajtotta a fejét, és folytatta a szunyókálást!