Fortyogó düh

sitetalk_scam

Újra és újra meglepődöm azon, hogy a SiteTalk -al kapcsolatos bejegyzéseim milyen dühöt váltanak ki azokból, akik elhivatottan prédikálnak róla, próbálják az ismerőseiket és idegeneket beszervezni maguk alá!

Nincs nekem problémám ezekkel az emberekkel! Az együgyűség néha még bájos is!

De az, hogy valaki ugyanazt az anyázós hozzászólást 400 -szor próbálja meg a Rólam szekcióhoz hozzáadni 1 órán belül, hát ehhez már tényleg fortyogó düh szükséges!

Kedves dühös és dölyfös hozzászóló! Ezúton szeretném jelezni, hogy a hozzászólás előtt néhány dolgot (úgymint név, e-mail cím) ki kell tölteni. Erre figyelmeztet is a rendszer! Enélkül nem fog menni! :P

4 Oct 2011, 10:13pm
Zene:
by
kga
Hozzászólások kikapcsolva

Hangulat zene

Egy kis vérhányós zaj éjszakára!!!!

Stereotype fools
Playing the game
Nothing Unique
They all look the same
In this Sea of Mediocrity
I can be anything
Anything I want to be

I am the enemy
I am the antidote
Watch me closely
I will stand up… NOW!

Egyszer

Egyszer elhatároztam, hogy vidám leszek-, segítőkész-, és kedves mindenkivel. Mert úgy gondoltam, hogy ez jó. Mert ez valójában jó! Ha az ember sugározza magából a jóságot, kedvességet, akkor visszafele is meg fogja kapni.

Aztán rájöttem, hogy itt kevés olyan ember van, aki tiszta szívből elfogadja azt, ha vidámságot, segítőkészséget, jóságot sugároz rá a másik. Az emberek gyanakvóak! “Miért akar ez nekem segíteni?” – gondolkodnak magukban! “Miért mosolyog rám?” “Miért akar jó fej lenni?” Sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen gesztus vica – versa elkötelezettséget jelent, és legközelebb majd nekik kell valami hasonlót művelniük. Ezért inkább elzárkóznak, és közönyt erőltetnek magukra!

Egyszer elhatároztam, hogy akiket megbántottam valamikor valamivel, megpróbálom jóvátenni. Hogy mikor és hogyan, arról nem készítettem tervet. Csak úgy, szépen sorjában.

Aztán rájöttem, hogy a megbántás sokkal mélyebb gyökereket ereszt, mint ahogy azt én gondoltam. Nem voltam sosem haragtartó, és nem is leszek. Így nekem az, hogy fél vagy két év után is gyűlölettel tekintsek egy másik emberre, elképzelhetetlen! De vannak, akik így éreznek. És nekik nehezen tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom, hogy bántóan viselkedtem, vagy durván és bunkón. Tudom, ezek a szilánkok mélyre hatolnak, és örökké a bőr alatt lesznek, ott ahonnan már nem lehet kipiszkálni, ott ahol mindig irritálni fognak. ÉS tudom, hogy ez a zavar miattam lett. 

Ezért szégyellem is magam, akármennyire hihetetlen is! Nem szeretek megbántani, és nem szeretek fájdalmat okozni!

És most, jöhetnek a kommentek, amikben ezeknek az ellenkezőjét állítják!!! Hajrá, rúgjon belém mindenki! 

28 Jun 2011, 12:04pm
Szösszenetek:
by
kga
Hozzászólások kikapcsolva

Grrrr

Utálom, hogy vannak dolgok, amiket nem én irányítok, és függök mégis tőlük. És ezek a dolgok csak belevisznek szarabbnál szarabb helyzetekbe! Jó lenne egy szigeten élni, távol mindentől!

27 Apr 2011, 9:15pm
Mindennapok:
by
kga
Hozzászólások kikapcsolva

Busztörténetek

Ma két különös esetet is láttam a buszon utazva, és mindkettő megdöbbentett.

Történet 1.

Amikor szemetet látok szétszórva az utcán, mindig arra gondolok, hogy siheder srácok bulizás után széthajigálták a papírokat, műanyag flakonokat, sörös dobozokat. Ebbéli hitemből sikerült elmozdulnom. A 272 -es buszon álltam (sose ülök le, egyrészt fiatal vagyok, nincs szükségem a csücsülésre, másrészt utálom, amikor a nyugdíjas nénik vádlóan néznek rám!), amikor a Kosztolányi Dezső téren egy 75 év körüli nénike szállt fel. Egyik kezében egy bőrtáska, a másikban egy műanyag kávéscsésze. Ahogy felszállt, rögtön le is ült egy székre, közel a nyitott ablakhoz. Ahogy a busz tovább robogott, óvatosan kortyolgatta a forró kávéját, majd mikor befejezte, a nyitott ablakon keresztül kihajította.

Magamban felhördültem, mert kihajítani valamit egy mozgó járműből felelőtlenség, másrészt pedig oltári tapló dolog ilyen pofátlan módon szemetelni!

Forrongtam magamban, amikor is a néni benyúlt a fekete bőrtáskájába, és kivett egy papírzacskót, benne egy pogácsa maradékával. Jóízűen megcsócsálta a pogácsa darabkát, majd a papírzacskót összegyűrte, és szinte művészi mozdulattal kivágta az ablakon. Újabb agyvérzés!!! Feszegette az agyamat a gondolat, hogy kiszedek pár papírt a táskámból, és ugyanazzal a természetességgel, ahogy ő kiszórta a szemetét az ablakon, bedobom az ölébe.

A néni gyorsabb volt, és a Sasadi úton leszállt!

 

Történet 2.

Visszafele szintén a 272 -es busszal jöttem. Már majdnem a Kosztolányi Dezső térnél voltunk, amikor a busz hirtelen fékezett egy nagyot, és csikorgó kerekekkel megállt. A sofőr technikásabbnak képzelte magát, mint volt, és majdnem belehajtott egy házaspárba, akik a zöld lámpánál keltek át az úttesten!

A busz állt a piros lámpánál,  én pedig kukucskáltam kifele a budapesti szmogtól beszürkült ablakon keresztül. Az utcán egy 60-65 év körüli jól szituált férfi sétált. Ha nekem kellene szakmát választanom neki, én sebésznek adnám!  :)

Ahogy sétált a járdán, meglátott egy chip -es zacskót, és tőle 2 – 3 méterre egy cigarettás dobozt a földön. Odasétált, felvette, majd a cigarettás dobozhoz is lehajolt. Mindkettővel a kezében elsétált az alig 5 méterre lévő kukához, és beledobta! A csodálkozástól köpni – nyelni nem tudtam! 10.000 emberből csak 1 van, aki ezt megteszi! Minden tiszteletem az övé!