Szösszenetek: düh egyszer fájdalom gondolatok gyűlölet megbánás megbántás
by kga
2 comments
Egyszer
Egyszer elhatároztam, hogy vidám leszek-, segítőkész-, és kedves mindenkivel. Mert úgy gondoltam, hogy ez jó. Mert ez valójában jó! Ha az ember sugározza magából a jóságot, kedvességet, akkor visszafele is meg fogja kapni.
Aztán rájöttem, hogy itt kevés olyan ember van, aki tiszta szívből elfogadja azt, ha vidámságot, segítőkészséget, jóságot sugároz rá a másik. Az emberek gyanakvóak! “Miért akar ez nekem segíteni?” – gondolkodnak magukban! “Miért mosolyog rám?” “Miért akar jó fej lenni?” Sokan úgy gondolják, hogy egy ilyen gesztus vica – versa elkötelezettséget jelent, és legközelebb majd nekik kell valami hasonlót művelniük. Ezért inkább elzárkóznak, és közönyt erőltetnek magukra!
Egyszer elhatároztam, hogy akiket megbántottam valamikor valamivel, megpróbálom jóvátenni. Hogy mikor és hogyan, arról nem készítettem tervet. Csak úgy, szépen sorjában.
Aztán rájöttem, hogy a megbántás sokkal mélyebb gyökereket ereszt, mint ahogy azt én gondoltam. Nem voltam sosem haragtartó, és nem is leszek. Így nekem az, hogy fél vagy két év után is gyűlölettel tekintsek egy másik emberre, elképzelhetetlen! De vannak, akik így éreznek. És nekik nehezen tudom elmondani, hogy mennyire sajnálom, hogy bántóan viselkedtem, vagy durván és bunkón. Tudom, ezek a szilánkok mélyre hatolnak, és örökké a bőr alatt lesznek, ott ahonnan már nem lehet kipiszkálni, ott ahol mindig irritálni fognak. ÉS tudom, hogy ez a zavar miattam lett.
Ezért szégyellem is magam, akármennyire hihetetlen is! Nem szeretek megbántani, és nem szeretek fájdalmat okozni!
És most, jöhetnek a kommentek, amikben ezeknek az ellenkezőjét állítják!!! Hajrá, rúgjon belém mindenki!
Mindennapok: busz döbbenet düh szemetelés történet
by kga
Hozzászólások kikapcsolva
Busztörténetek
Ma két különös esetet is láttam a buszon utazva, és mindkettő megdöbbentett.
Történet 1.
Amikor szemetet látok szétszórva az utcán, mindig arra gondolok, hogy siheder srácok bulizás után széthajigálták a papírokat, műanyag flakonokat, sörös dobozokat. Ebbéli hitemből sikerült elmozdulnom. A 272 -es buszon álltam (sose ülök le, egyrészt fiatal vagyok, nincs szükségem a csücsülésre, másrészt utálom, amikor a nyugdíjas nénik vádlóan néznek rám!), amikor a Kosztolányi Dezső téren egy 75 év körüli nénike szállt fel. Egyik kezében egy bőrtáska, a másikban egy műanyag kávéscsésze. Ahogy felszállt, rögtön le is ült egy székre, közel a nyitott ablakhoz. Ahogy a busz tovább robogott, óvatosan kortyolgatta a forró kávéját, majd mikor befejezte, a nyitott ablakon keresztül kihajította.
Magamban felhördültem, mert kihajítani valamit egy mozgó járműből felelőtlenség, másrészt pedig oltári tapló dolog ilyen pofátlan módon szemetelni!
Forrongtam magamban, amikor is a néni benyúlt a fekete bőrtáskájába, és kivett egy papírzacskót, benne egy pogácsa maradékával. Jóízűen megcsócsálta a pogácsa darabkát, majd a papírzacskót összegyűrte, és szinte művészi mozdulattal kivágta az ablakon. Újabb agyvérzés!!! Feszegette az agyamat a gondolat, hogy kiszedek pár papírt a táskámból, és ugyanazzal a természetességgel, ahogy ő kiszórta a szemetét az ablakon, bedobom az ölébe.
A néni gyorsabb volt, és a Sasadi úton leszállt!
Történet 2.
Visszafele szintén a 272 -es busszal jöttem. Már majdnem a Kosztolányi Dezső térnél voltunk, amikor a busz hirtelen fékezett egy nagyot, és csikorgó kerekekkel megállt. A sofőr technikásabbnak képzelte magát, mint volt, és majdnem belehajtott egy házaspárba, akik a zöld lámpánál keltek át az úttesten!
A busz állt a piros lámpánál, én pedig kukucskáltam kifele a budapesti szmogtól beszürkült ablakon keresztül. Az utcán egy 60-65 év körüli jól szituált férfi sétált. Ha nekem kellene szakmát választanom neki, én sebésznek adnám! :)
Ahogy sétált a járdán, meglátott egy chip -es zacskót, és tőle 2 – 3 méterre egy cigarettás dobozt a földön. Odasétált, felvette, majd a cigarettás dobozhoz is lehajolt. Mindkettővel a kezében elsétált az alig 5 méterre lévő kukához, és beledobta! A csodálkozástól köpni – nyelni nem tudtam! 10.000 emberből csak 1 van, aki ezt megteszi! Minden tiszteletem az övé!

Ámítástechnika: angry buta comment düh hozzászólás idiot read first sitetalk
by kga
leave a comment
Fortyogó düh
Újra és újra meglepődöm azon, hogy a SiteTalk -al kapcsolatos bejegyzéseim milyen dühöt váltanak ki azokból, akik elhivatottan prédikálnak róla, próbálják az ismerőseiket és idegeneket beszervezni maguk alá!
Nincs nekem problémám ezekkel az emberekkel! Az együgyűség néha még bájos is!
De az, hogy valaki ugyanazt az anyázós hozzászólást 400 -szor próbálja meg a Rólam szekcióhoz hozzáadni 1 órán belül, hát ehhez már tényleg fortyogó düh szükséges!
Kedves dühös és dölyfös hozzászóló! Ezúton szeretném jelezni, hogy a hozzászólás előtt néhány dolgot (úgymint név, e-mail cím) ki kell tölteni. Erre figyelmeztet is a rendszer! Enélkül nem fog menni!