bkk automata

A kisember édes bosszúja

Eddig még sosem próbáltam ki a BKK jegyautomatáit, gondoltam, nosza itt az alkalom, hogy vegyek új bérletet. Szépen elbíbelődtem az érintőképernyővel, és sikerült viszonylag gyorsan eljutnom a fizetésig. Már csak az volt hátra, hogy betuszkoljam a 20.000 Ft -os bankjegyet, és megkapjam a bérletet, illetve a visszajárót! Sajnos ez nem jött össze, a gép nem volt hajlandó elfogadni a papírpénzt.

Sebaj, ott van a pénztár, majd ott!

Besétáltam, oda caplattam a géphez, ahol sorszámot lehet kérni, de bíz az nem működött. Körbenéztem, rajtam kívül 5 – 6 ember álldogált, és várt a sorára. A 3 -as pultnál megjelent egy fiatal hölgy, és félhangosan azt mondta:

Aki jegyet vagy bérletet szeretne venni, az jöhet hozzám!

Hohó! Hát ez tök jó, én éppen bérletet szeretnék venni! Körbenéztem, hogy ki akar még venni jegyet, de senki se mozdult meg, ezért odamentem a pulthoz.

Elővettem a legkedvesebb hangomat és elkezdtem hadarni, hogy mit szeretnék. Éppen ott tartottam, hogy akkor előveszem a bérletemet, hogy a bérletszámot bediktáljam, amikor egy velem egykorú, igen enervált arcú ember lépett oda és szinte sziszegve bökte hozzám a szavait:

Mások is sorban állnak, nem csak magam!

Hmm… Furcsállottam, hogy amikor a kis hölgy szólt, akkor nem indult el, de békeszerető ember lévén azt mondtam:

Hát akkor tessék, kérjen Ön!

Enervált emberünk diadalittasan (a kisember legyőzte a yuppi buzigyereket) odaállt a hölgyhöz, és a távolsági bérletekről kezdett valamit hadoválni. Eközben én hátrébb léptem két lépést, hogy ne zavarjam a még mindig a diadal mámorában úszó férfit.

A pult mögött álló hölgy két mondat után megszakította és elég hangosan azt mondta:

Én csak jegyet és bérletet tudok adni!

A férfi rácsodálkozott, majd mintha nem jutott volna el a tudatáig, folytatta a kérdéseit. A hölgy újra rászólt, már kissé hangosabban. Emberünk tudatáig ekkor jutott el, hogy egy igazi fontoskodó pöcs volt, és az alig 1 perce aratott győzelme tulajdonképpen egy balfaszság volt!

Hátrébb tipegett, én továbbra is kedves mosollyal az arcomon ránéztem, majd jó hangosan (ami tőlem nem jellemző) elkiáltottam magam:

Esetleg van még valaki, aki jegyet- vagy bérletet szeretne venni előttem?

A mellettem álló biztonsági ember és a pultban álló hölgy arcán is mosoly futott végig, amitől emberünk arcára leplezetlenül kiült a düh és szégyen…

Odaléptem a pultos hölgyhöz és cirka 45 másodperc alatt megvettem a bérletemet.

Mikor kifele tartottam, még félhangosan odaszóltam az 1 perce szerzett ellenségemnek:

További jó várakozást és szép napot kívánok!

Ritkán vagyok bunkó, de most igazán jól esett!

a magyar mentalitásról

Két hete bementem egy, a lakásunktól nem túl távoli céghez, akik Érd egyik legismertebb ablak-, ajtó kereskedése. Elmondtam, hogy az ablakhoz szeretnék fehér könyöklőt vásárolni. Átnéztem a lehetőségeket, majd megrendeltem négy darab könyöklőt. Kértem, hogy vágják méretre, hogy megkönnyítsem a saját dolgomat. A hölgy azt mondta, nagyjából egy hét múlva fognak elkészülni a megrendelt dolgok. Ezután megkérdezte, hogy ki akarom -e fizetni a teljes összeget, vagy előleget hagyok csak ott. Mivel nem akartam túlbonyolítani a dolgomat, ezért kifizettem a helyszínen. Valószínűleg itt rontottam el! A hölgy megígérte, hogyha elkészül, akkor jelezni fognak nekem telefonon.

El tellett egy hét ,a telefon nem jött. El tellett majd két hét, és még mindig nem hívtak a cégtől.

Ekkor felhívtam őket, hogy ugyan már mondják meg, mi tart 2 hétig egy könyöklő levágásában??? A telefont kezelő úriember nem tudott nekem segíteni, mert nem tudtam bediktálni a szerződésszámot, de eszembe jutott a hölgy neve, akivel a szerződést kötöttem. Azt ígérték, visszahívnak. Több mint egy óra múlva valóban visszahívott a hölgy, és jelezte, hogy elkészült a könyöklő, lehet érte menni. Szomorúan konstatáltam, hogy arról az aprócska tényről elfeledkezett, hogy azt ígérte, fel fog hívni, ha elkészülnek. Rendben, mondtam, akkor másnap reggel bemennék érte, 8 órára, mert a cég nyolckor nyit! Hangsúlyosan mondtam a nyolc órát, mert ha nem pontosan érek oda, akkor fél órát kell várnom a következő távolsági buszra. Reggel összeszedtem magam, mindent előkészítettem, hogyha megérkezek a cuccokkal, akkor utána rögtön le tudjak rohanni a buszmegállóba.

7:56 -ra értem a cég telephelyére, de egy árva lelket se láttam. 8:06 -kor még mindig a zárva tábla volt az ajtón, mozgást pedig nem lehetett látni az épületben.

8:10 -kor egy embert láttam, amint kicsit távolabb pakolászik. Egy perc múlva feljött és közölte, hogy ő a raktáros, nem neki kellene az üzletet nyitnia. Mondtam, hogy pont jó emberrel találkoztam, hiszen nekem már ki van fizetve, csak el kellene vinnem!

Sajnos az nem lehet! – közölte, miközben én az orra előtt lebegtettem a befizetési bizonylatot. Meg kell várni az ügyintéző hölgyet. Közben maga elé mormogva azt mondta, hogy jellemző, hogy csak ő ér mindig nyolcra be.

8:15 -re végre megérkezett az ügyintéző hölgy is, aki csak annyit mondott: Jaj igen, ki van már fizetve, ki lehet adni!

8:17 -re hozzá jutottam a könyöklőkhöz, és természetesen az orrom előtt ment el a busz, pár perccel később!

Tanulság:

  1. Ennél a cégnél soha többet nem vásárolok!
  2. Legközelebb csak előleget fogok kifizetni, így nekik is érdekük lesz, hogy menjek a termékért!
  3. Ha nem lesznek ott időben, akkor percenként fogom felhívni az illetékest!

Elindultam

image

Várok…

Várom, hogy megérkezzen a tolóajtos pasi, aki 8-ra ígérte magát. Most 8:30 van, és meg sehol…
Közben elkezdtem Dettinek kiírni egy Dvd -t, amivel adós voltam neki már egy ideje. 🙂