bkk automata

A kisember édes bosszúja

Eddig még sosem próbáltam ki a BKK jegyautomatáit, gondoltam, nosza itt az alkalom, hogy vegyek új bérletet. Szépen elbíbelődtem az érintőképernyővel, és sikerült viszonylag gyorsan eljutnom a fizetésig. Már csak az volt hátra, hogy betuszkoljam a 20.000 Ft -os bankjegyet, és megkapjam a bérletet, illetve a visszajárót! Sajnos ez nem jött össze, a gép nem volt hajlandó elfogadni a papírpénzt.

Sebaj, ott van a pénztár, majd ott!

Besétáltam, oda caplattam a géphez, ahol sorszámot lehet kérni, de bíz az nem működött. Körbenéztem, rajtam kívül 5 – 6 ember álldogált, és várt a sorára. A 3 -as pultnál megjelent egy fiatal hölgy, és félhangosan azt mondta:

Aki jegyet vagy bérletet szeretne venni, az jöhet hozzám!

Hohó! Hát ez tök jó, én éppen bérletet szeretnék venni! Körbenéztem, hogy ki akar még venni jegyet, de senki se mozdult meg, ezért odamentem a pulthoz.

Elővettem a legkedvesebb hangomat és elkezdtem hadarni, hogy mit szeretnék. Éppen ott tartottam, hogy akkor előveszem a bérletemet, hogy a bérletszámot bediktáljam, amikor egy velem egykorú, igen enervált arcú ember lépett oda és szinte sziszegve bökte hozzám a szavait:

Mások is sorban állnak, nem csak magam!

Hmm… Furcsállottam, hogy amikor a kis hölgy szólt, akkor nem indult el, de békeszerető ember lévén azt mondtam:

Hát akkor tessék, kérjen Ön!

Enervált emberünk diadalittasan (a kisember legyőzte a yuppi buzigyereket) odaállt a hölgyhöz, és a távolsági bérletekről kezdett valamit hadoválni. Eközben én hátrébb léptem két lépést, hogy ne zavarjam a még mindig a diadal mámorában úszó férfit.

A pult mögött álló hölgy két mondat után megszakította és elég hangosan azt mondta:

Én csak jegyet és bérletet tudok adni!

A férfi rácsodálkozott, majd mintha nem jutott volna el a tudatáig, folytatta a kérdéseit. A hölgy újra rászólt, már kissé hangosabban. Emberünk tudatáig ekkor jutott el, hogy egy igazi fontoskodó pöcs volt, és az alig 1 perce aratott győzelme tulajdonképpen egy balfaszság volt!

Hátrébb tipegett, én továbbra is kedves mosollyal az arcomon ránéztem, majd jó hangosan (ami tőlem nem jellemző) elkiáltottam magam:

Esetleg van még valaki, aki jegyet- vagy bérletet szeretne venni előttem?

A mellettem álló biztonsági ember és a pultban álló hölgy arcán is mosoly futott végig, amitől emberünk arcára leplezetlenül kiült a düh és szégyen…

Odaléptem a pultos hölgyhöz és cirka 45 másodperc alatt megvettem a bérletemet.

Mikor kifele tartottam, még félhangosan odaszóltam az 1 perce szerzett ellenségemnek:

További jó várakozást és szép napot kívánok!

Ritkán vagyok bunkó, de most igazán jól esett!

Meglepetés

Tegnap este, mikor hazaértem, valami furcsa dolgot éreztem. Ezidáig ha megérkeztem, akkor az történt, hogy a hideg lépcsőházból beléptem a még hidegebb lakásba. 😀

Most valami egészen mást éreztem. Az ajtót kinyitva kellemes langyos levegő csapta meg az arcomat (értsük itt azt, hogy a lépcsőházi 8 fokhoz képest 12 Celsius fok!).  Ahogy beléptem a lakásba, már láttam is, hogy az infra panelek a helyükre kerültek, és serényen dolgoznak! Sajnos a lakás olyannyira kihűlt, hogy még kell 1-2 nap ahhoz, hogy beálljon a normális hőmérséklet, de itt, a hálószobában már most 18 fok van (ami köztudott, hogy Keve úr üzemi hőmérséklete!).

Nagy volt az öröm, mosolyogtam egy jót. És így már volt kedvem ahhoz is, hogy rendet vágja a kuplerájban, ami az étkezőben volt! 🙂

Pozitív

Úgy tűnik, minden nap tartogat számomra valami pozitívat!
Pénteken Marci feltűnése szinte a semmiből, Szombaton Anett házibulija, és a vasárnapig tartó “afterparty”, hétfőn a közös ebéd…
Azt hiszem, az elmúlt 4 hetem a pozitív gondolkodás és vidámság jegyében tellett!
Ha ez így folytatódik, nem lesz mit írnom ide! 🙂
Igaz, ennek én örülnék a legjobban! 😉

Ideális

Örömmel jelentem, hogy sikerült elérnem az elvileg ideális testsúlyomat! Nem szoktam gyakran mérni, de ma reggel olyanom volt és tádám!! 76 kg. Ezzel párhuzamosan azt is észrevettem, hogy pár nyavalyám egyre kevésbé gyötör. Úgy látszik, párhuzamba lehet hozni a testsúlyt a légzőszervi, és gerinc problémákkal is! 🙂

Csak hogy összehasonlítási alap legyen, pár hónapja még 81 kg voltam! 😀

Kételyek elűzve

Nem kell mindig az ördögre hallgatni, aki az ember bal vállán ücsörög! Bízni kell, és minden rendben lesz. Ez ma este be is bizonyosodott! Ha az ember egy beszélgetésben rátalál arra, ami miatt addig parázott, egyszerre csak felszabadul. És innentől kezdve már egészen más a helyzet!

Nagyon boldog vagyok! 🙂

Jó is volt

Azért a mai napnak van volt jó oldala is! Egyrészt választ kaptam egy levelemre, és ennek tényleg nagyon örülök! Másrészt Balázsnál voltunk és bemutatóztunk az elmúlt hónap fejlesztéseiből, és mondanom se kell, tetszett neki!

OTP pipa

Megérkezett az OTP -től a magánnyugdíj pénztári tagságomból egy kis pénz (majdnem hat számjegyű lett! 😀 ). Ennek igazán örülök (mint mindenki), mert éppen kezdtem túlköltekezni magam. Köszi OTP, de ettől függetlenül még utállak! 😛

Mai napi öröm

A nagy fűvágás közepette egy hatalmas csattanást hallottam, mintha egy kő neki csapódott volna egy tárgynak. Nagyon nem is foglalkoztam vele. Aztán amikor letakarítottam a benzinmotoros kaszát, akkor vettem észre, hogy a védő műanyag egy része kiányzik.

Rögtön átrohant az agyamon, hogy hoppá, az az ominózus kő lehetett az. Jól megijedtem, mondtam magamban, nesze neked a kaució, elbúcsúzhatsz 40.000 Ft -tól. Itt paráztam majd két órán át, amíg megettem az ebédet meg ejtőztem egy sort, hogy most mit fogok mondani amikor visszaviszem.

Végül nagy levegőt vettem, és visszavittem. Amikor odaértem, rögtön szóltam, hogy ott egy kicsit sérült. Az eladó megnézte, majd azt mondta:

– Igen, ha egyszer elkezd repedni, akkor a vágózsinór szépen lassan megeszi! Nem probléma.

Phüüüü… Akkora kő esett le a szívemről, hogy a Cora felett szétrebbentek a galambok!

Gyorsan átmentem a Cora bendőjében található Jysk áruházba, és bevittem Nóri által eltört ruhaszárító. Szó nélkül kicserélték, így egyre boldogabb lettem. Ha már bevásárló körúton voltam, elmentem újra az IKEA -ba, és vettem abból a tároló edényből egy szettet, amire mindig is vágytam. Majd lefényképezem.

Egy kis szünet történt, mert megérkezett Csabi, a pénteken ajándékba adott sörrel (mármint én adtam neki ajándékba). 🙂

Beszélgettünk egy kicsit, meg segített összeállítani a sarokszekrényt, ami talán a legnagyobb (és legnehezebb!).

Most a beépített sütő szekrényét pakolom össze, talán 23 óráig elkészülök vele. 😀

Napi öröm

Megvettem a sütőt és a főzőlapot is! Mindkettő Bosch, és gyönyörű szép, és jó, és gyönyörű szép. Vagy ezt már írtam?? 😀

   

Holnap szeretném megvenni a konyhabútort is, remélem már más akadály nem áll elém (lásd csütörtöki nagy bútorvásárlási akció). 

Most gondolkozom, hogy nem is írtam meg, hogy jártam. Na, akkor mindjárt azt is megírom, csak úgy, hogy meglegyen az unokáknak, hogy nagypapa mit bénázott.