Hai Nam Pho bisztró és vietnami étterem

Azt hiszem, phó (mint utóbb megtudtam, fö -nek kell ejteni) függő lettem. Először a Sárkány Center -nél található Hoa Sen -ben ettünk, és rögtön rákattantunk. Különleges erőteljes ízvilága az ázsiai ízeket kedvelőket azonnal rabul ejti. És hát az se utolsó szempont, hogy hihetetlenül tartalmas ételről van szó. Lágyan omló marhahús-, rizstészta-, gyömbér-, egzotikus fűszerek-, lime és persze az elmaradhatatlan koriander adja a lelkét ennek a különleges ételnek.

Pár hete fedeztem fel, hogy a munkahelyemtől alig 200 méterre egy új vietnami étterem „nyitogatja a szárnyait”. Mint utóbb kiderült, a Hoa Sen tulajdonosa nyitott éttermet Budán! Ez pedig a Hai Nam Pho Bisztró! Szombaton eljött az ideje annak, hogy meglátogassuk ezt az éttermet. 

Régebben egy kínai étterem üzemelt ezen a helyen, ezért félve nyitottunk be. Legnagyobb megelégedésünkre egy tiszta, ízléses és takaros bisztróba „csöppentünk”. A felszolgálók kedvesek és mosolygósak… no! De ne szaladjunk ennyire előre!

Érkezésünkkor két asztal is szabadon volt, ezért lecsaptunk a bejárathoz közeli helyre. A pincér (talán a tulajdonos?) rögtön ott termett, és megkérdezte, hogy italt hozhat -e. Nem, köszönjük! Áttanulmányoztuk az étlapot, és természetesen mindketten a phó levesre „cuppantunk” rá. Anett marhahúsos phó levest, míg én „Világevő” phó levest kértem! Mivel nem voltam tisztában az adaggal, kértem még egy húsos tésztabatyut is!

Az üdítőre még egyszer rákérdezett a pincér, majd eltűnt. Alig 5 perc múlva a felszolgáló hölgy megjelent egy kis leveses  tányérral, benne a leves és két buggyantott tojás, és mellé rákszirom. Az arcomról lefagyott a mosoly. Elhűlve néztem az adagot, és csóváltam a fejem, hiszen több fajta marhahúsról volt szó az étlapon. Itt pedig marhahúsnap még nyoma se volt! Aztán a hölgy meghozta a húsos tésztabatyut (Bahn Bao).

Próbáltam magamba fojtani a csalódottságomat, ezért elkezdtem a batyut enni. Az íze nagyon jó volt, könnyű tészta, benne fűszeres hús és rizs-cérnametélt. A mellé adott szósz pedig leírhatatlanul finom volt!

De a leves dolog továbbra is nyomasztott!

Végül újra megjelent az asztalunk mellett a hölgy, a kezében egy akkora leveses tál, amiből mi otthon merni szoktuk a családnak a levest!

Megérkezett a LEVES!

A phó jellegzetes és utánozhatatlan illata  keringett körülöttem. Gyorsan oda jött a pincér, és szólt, hogy az nem az én levesem, az bizony Anetté!

Pfffff!!! 🙁 🙁 🙁

Úgy látszik, hogy nekem be kell érnem a kis adaggal, másfélszeres áron. Még csalódottabb lettem… De végül a leves körüli félszem pozitívan zárult, ugyanis egy kis késéssel, de megérkezett az én adagom is. Természetesen akkora leveses tálban, amekkorát a második világháborús partizánok hordtak sisak gyanánt!

Az ízéről csak pozitívan lehet szólni, erre az ételre lehet azt mondani, hogy minden a helyén van! Ki – ki a maga szájíze szerint ízesítheti a paprikakrémmel, lime -al, csilivel, korianderrel, szójacsírával. És természetesen az ecetes csilis fokhagymával, amiért külön dicséret jár, mert ennyire roppanós ecetes hagymaszeletkéket már régen ettem!

Nagy hévvel vetettük rá magunkat, de végül annyira jól laktunk az étellel, hogy a leveseket csomagoltatnunk kellett.

A Hai Nam  bisztró nálam tíz pontból tízet kapott!