Napi döbbenet

A buszon  két kikent – kifent csaj (mert ezekre a hölgy szó nem megfelelő) beszélgetett egymással a kozmetikáról, műkörömépítésről, és nem utolsó sorban a tetoválásról.

Egyikőjük büszkén mesélte, hogy neki már több helyen is van tetoválása. A másik kicsit visszahőkölt, és azt mondta, ő nem nagyon szeretne sehova tetoválást.

Erre tetovált főhősünk bizonygatni kezdte, hogy az mennyire jó ám, és például neki még a szemöldöke is tetoválva van!

Erre a másik, konzervatívabb leányzó azt mondta:

– De hát az nem gáz, hogy mindig ugyanolyan a szemöldököd, és nem jön le soha?

Erre a válasz:

– Dehogy! Sőőőt! Még tök jó is, mert ha rákos leszek, és kihullik minden szőröm, akkor is jól fogok kinézni!

 

Pfffffff…. No comment!

Napi furcsa

Két, 35 év körüli hölgy sétált előttem az utcán. Nagyon belemerültek a beszélgetésbe, emiatt észre se vették, hogy egyre hangosabban társalognak, ezzel mulattatva a körülöttük lévőket.
Az egyik hölgy azt mondta a másiknak:
– Ahogy múlik az idő, egyre jobban megszeretem ezt a fiút! De vajon miért?!?!
Erre a másik;
– Mert a gyereked, talán azért!
– Jahh… Tényleg!

Ez a bejegyzés WordPress for Android alkalmazással készült

Pisiszagú néni

Már többször láttam a 272 -es buszon a nénit, görnyedt háttal, kis kocsit tolva maga előtt utasította rendre az arra érdemeseket. Tegnap mellém huppant le. Elsőre fel se tűnt, hogy miért húzódnak el mellőle az emberek, ha felszáll a buszra. Néhány szót váltottunk, majd felém fordult.

Ekkor csapott meg az a szag, amit kevés ember tud elviselni, az inkontinencia bűze, a pisiszag.

Próbáltam válaszolgatni, közben imádkoztam, hogy valaki nyissa ki az ablakot. Sajnos az ablak oly’ kicsi a Mercedes buszokon, hogy nem tudott megfelelő légáramlatot biztosítani.

Ahogy ültünk és beszélgettünk, egyre jobban körbevett a pisiszag, és mindattól függetlenül, hogy a néni kedves volt, menekülni akartam.

Hála az égnek, pár perc múlva már Budaörsön voltunk, így amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam, és az ajtóhoz rohantam, de előtte egy udvarias “Csókolom!” -ot küldtem a néni fele.

Ritkán szoktam leülni a buszon, de ez az eset megerősített abban, hogy jobb ha az ember állva marad! 🙂

Ismerkedés

Az ismerkedés csodálatos dolog. Új embereket megismerni éltető. Felvillanyozó az, amikor egy ismeretlenből egy hosszú beszélgetést követően ismerős válik. Megismerem a gondolatait, megismerem az életének kicsiny villanásait, és megismerem magát az embert! És ez minden alkalommal egy csoda! Egy felfedezés! Egy őstől származunk, de mégis mennyire mások vagyunk. Még azok az emberek is akikkel egy légtérben dolgozom. Mindenki egy mini univerzum, egy megfejtésre váró dzsungel, ahova a beszélgetések által tud csak az ember bejutni, hogy felfedezze a kincset, a partner igazi énjét!

Beszélgetni jó!

Főleg, ha a beszélgető partner egyre érdekesebb dolgokat mesél! 😉 A skype zseniális találmány, köszönet a készítőinek! 

Kételyek elűzve

Nem kell mindig az ördögre hallgatni, aki az ember bal vállán ücsörög! Bízni kell, és minden rendben lesz. Ez ma este be is bizonyosodott! Ha az ember egy beszélgetésben rátalál arra, ami miatt addig parázott, egyszerre csak felszabadul. És innentől kezdve már egészen más a helyzet!

Nagyon boldog vagyok! 🙂

A buszmegállóvan

A Kosztolányi Dezső téren álldogáltam a megállóban, amikor odajött hozzám egy bácsi. Rám nézett, és azt mondta:

– Fel teszek egy találós kérdést! Ha a zöld almába harapó hölgynek piros jelzést mutat a fogíny vérzésre, akkor a piros almába harapő nőnek milyen jelet fog mutatni?

Kellett 1/2 perc, amíg meg tudtam szólalni. Nem értettem, hogy a bácsi mit akar. Elismételte a kérdés újra. Végülk kikerülve a rossz választ, azt mondtam, hogy a poszteren lévő hölgynek olyan szabályos fogai vannak, hogy biztos nem vérzik az ínye.
A bácsi beletörődötten nézett rám, nem értettem meg a poént a kérdésben.
Ezután beszélgetésbe elegyedtünk, és kiderült, hogy egy megállót utazik csak, mert a combjánál lévő porckorong elkopott, és nehezen tud hosszabb utat megtenni. Beszélgettünk a gyógyszerekről, az időjárásról, és az internetes bűnözésről! 😀
A bácsi 81 éves múlt, és aranyos dolgokat mondott, megegyeztünk abban, hogy minden új felfedezésből / dologból a bűnözők húznak legelőször hasznot! 🙂

És igaza lett, mert cirka 5 percig beszélgettük, és már jött is a busz. Elbúcsúztunk, Ő felszállt a középső ajtónál, én hátul.

Elgondolkoztam azon, hogy régen az embereknek teljesen természetes volt, hogy az utcán megszólítottak és beszélgettek idegenekkel. Manapság ha valakit megszólítok az utcán, furcsán néz rám, és érezhető hogy szörnyen bizalmatlan!

Miért lettek az emberek ennyire bizalmatlanok és közönyösek egymással szemben???

Furcsa pár

A 272 -es buszon egy igen érdekes pár mellé álltam be. Két férfi volt. Egyikük 60 év körüli lehetett, jól szituált, ősz körszakállal, fehér ingben,barna kordbársony nadrágban, egészen vékony keretes szemüvegben. Mellette egy 18-22 év körül srác ült, a sok napozástól (vagy szolláriumtól?) sötét barna bőrrel, a legfrissebb divatnak megfelelő farmerban, divatos pólóban. Angolul beszélgettek egymással. Az idősebb férfi kiejtése tősgyökeres angol volt, míg a fiatalabb valószínűleg magyar lehetett.

Ahogy beszélgettek, akarva akaratlanul (najó! hallgatóztam is!) meghallottam, hogy miről beszélnek. Egy utazásról, aminek a pontos helyét még nem találták ki. Ezen ment a “vita”. A beszélgetés elején (amikor belecsöppentem) azt gondoltam, hogy egy tanár – diák csevejt hallok, ami a nyári osztálykirándulásról szól, de amikor elhangzott többször is az idősebb férfi szájából a “dear” és a “darling” szó, akkor már sejteni kezdetem valamit. Végül az idősebb férfi kifakadt, hogy a Spanyol nyaralás sokba kerül, és ha Ő finanszírozza, akkor szeretne ő dönteni róla, hogy hova menjenek.

A srác nagy valószínűséggel egy kitartott volt, akit az öreg “kecske” talált magának…