Vacsora a Manga Cowboy -ban

Kb 2 hónapja tervezgettük Vizsóval és kis csapatával (Kati, Dusi, Gabi, Cinki), hogy elmegyünk a Manga Cowboy -ba.

Végre eljött a nagy nap. sikerült majdnem mindenkit odacsődíteni 8 órára. Cinki nem tudott jönni, neki csak a fényképek maradtak. 

No de mire is ez a nagy öröm?

Híre ment, hogy a Manga Cowboy -ban extrém csípős csirkeszárnyakat készítenek. És ezt nekem ki kell próbálnom.

Mielőtt odamentünk, erőt gyűjtöttünk egy kocsmában (meg hogy Dusi is odaérjen). Mikor már együtt volt a kis csapat, beállítottunk az előre lefoglalt asztalunkhoz. A hölgytől rendeltünk még egy kis bizalomnövelőt, majd az étlapról kiválasztottuk a legrémesebb dolgokat! 😀

Bevezetőnek Jalapeno parika sajttal töltve, bundában kisütve. Ezután az extra csípős „Kill Bill” barbeque – szószos csirkeszárnyakat, végül én (kis tudatlan) egy Arigato hamburgert.

Amikor a pincérhölgy kétszer is megkérdezte, hogy biztos a „Kill Bill” -t választjuk -e, akkor kicsit elvékonyodott a hangunk, és végül Gabival úgy döntöttünk, hogy a 10 db csirkeszárnyat ketten esszük meg. A pincérlány azt mondta: „Ha megeszitek, kaptok ajándékot!”

A jalapeno paprika megérkezett, és csípett. Nagyon csípett! De sebaj, „nagyfehérfőnök” gyomra bírja! Ezután kihozták a csirkeszárnyakat. Kellemesen vastag barbeque szósz rétegben 5 darab csirke alsószárny-, és 5 darab csirke felsőszárny. Az első harapás előtt megszagoltam. És megrettentem, mert szó szerint érezni lehetett, hogy ez marni fog! Beleharaptam, elviselhető. Még egy harapás, még mindig. Ekkor Gabi már megette az első szárnyat, és levegőért kapkodott. Miután sikerült levegőt vennie, papír zsebkendőért könyörgött.  

Nem értettem miért?!?!

A harmadik harapás volt a vízválasztó. Az ízlelőbimbóimtól megérkezett az első figyelmeztetés: Baj lesz, nagy baj!

Ahogy lenyeltem, már érezni is kezdtem az ajkaimon a kapszaicin jellegzetes, égésre emlékeztető fájdalmát. Ezután ez a fájdalom elindult lefele, a nyelvemen keresztül a torkomba, majd a gyomromba.

Már én is csak valami hűs dologra vágytam. A sör nem segített! A sültkrumpli se! Végül a szárnyakhoz hozott zöldségek és kis tálka tejföl hozott pillanatnyi megnyugvást! De ott volt még 4 – 4 csirkeszárny!

Hősiesen pusztítottuk, miközben próbáltuk megkínálni a többieket. Sajnos senki se vállalta a feladatot. 

30 perc kínszenvedés, 30 perc őrjítő fájdalom, 30 perc izzadás, 30 perc amíg az ember minden testnedve megindul!

Végül sikerült legyőzni! Nem kis szenvedés árán, de ott tornyosultak a csirkeszárnyak. És ha már túl voltunk rajta, nem hagyhattunk ki egy kis mókát. Mielőtt a pincérhölgy elvitte volna a tányért, mellé tettük a tabasco szószos üveget, és megjegyeztük, hogy kellett még a csirkére néhány csepp, hogy rendesen csípjen! 😀

A gyomrom annyira kikészült, hogy a hamburgert nem tudtam megenni, ezt másnap reggel felajánlottam Vizsónak.

A hősies tett után vissza mentünk a kocsmába, és még egy körrel ünnepeltük meg.

Az éjszakát Vizsónál töltöttem, mert lekéstem az éjszakai járatot.

És hogy ne múljon el nyomtalanul a vacsora, gondoskodott róla a kapszaicin!

Hajnali fél háromkor szörnyű hasfájásra ébredtem. Tudtam, hogy gond lesz, ezért rögtön rohantam a WC -re. 

A mondás igaz, miszerint van olyan paprika, ami kétszer csíp!

Az éjszaka során kétszer is sikerült megtapasztalnom! Hahaha!