Aszalás

Anyu pár hete vetette fel, hogy ha már van terasz, és egész nap süti a nap, tökéletes lenne gyümölcs és zöldség aszalására!

Nosza hát, elültette a kis gondolatmagocskát a fejembe, és hétfőn, amikor elmentünk ebédelni az újbudai piacra (mostanság szinte mindig ott lehet minket megtalálni 12:10 – 12:55 között, a Sarok büfénél), a középső szinten barangoltunk végig. 

Egyik oka a piac szépének, Tinának a megtekintése volt, a másik pedig, hogy vegyek luculus paradicsomot. Egyik néninél taléltam is, sopánkodott szegény, hogy már nem olyan frissek, és hogy ha pénteken szedte volna le őket, akkor sokkal zsengébbek lettek volna. Mondtam neki, hogy nem probléma, mert úgyis aszalni akarom. Szegénykém kikerekedett szemmel nézett rám, nem igazán értette a paradicsom és az aszalás szót ebben a kontextusban!

3 kg paradicsommal utaztam haza, és ahogy hazaértem este, rögtön nekiestem. Szépen felszeleteltem őket negyedekre, majd kiszedtem a belső folyós részeket-, mint a katonákat sorrendbe állítottam a tálcákon, majd egy csipetnyi sóval meghintettem őket. Aztán irány a terasz!

A rattan bútorra rátettem egy hosszabb papírt, erre a tálcákat, majd az egyik régi (de még gyári csomagolásban lévő) ikeás függönyömet ráterítettem. Szépen bebugyoláltam, hogy sehol se jussanak be a rovarvilág képviselői!

Másnap délutánra már komoly munkát végzett a nap és az állandó szélmozgás, ami itt a második emeleten van. A paradicsomok elkezdtek öregasszony kinézetűek lenni!

Ma este már egy zacskónyit betettem a mélyhűtőbe, de még egy bő tálcányi megmaradt, amit tovább kell még aszalni.

Ha ezek elkészültek, akkor meg fogom füstölni őket, úgy még érdekesebb lesz az ízük!

Hasonló bejegyzések

Related Posts

1 Comment

  • Mangalica tepertőkrém | Mindennapi gondolatmorzsák

Comments are closed.