Timo K. Mukka: Bűnről dalol a föld

Hogy is kezdjek hozzá? A borítója egészen mást ígért, mint amit kaptam. De nem bánom! Hippi regényre számítottam, droggal, zenével, és a hippi mozgalom minden szépségével, mocskával. Szándékosan nem olvastam el a könyv hátulján található rövid ismertetőt, nem szerettem volna ha befolyásol.

A könyv története finn ország északi részén egy kis faluban játszódik az első világháborút követő években. Főhőse (ha lehet így nevezni) Marttha egy 19 éves lány. Szüleivel és nagyapjával élik egyszerű életüket. A zord időjárás és az elszigeteltség mind közre játszik abban, ahogy a történet szereplőinek élete alakul.

A primitív, szinte barbár életmódból nincs menekvés, mindenki mindenkit ismer, a faluban folyamatosan pletykálnak az emberek egymásról. Marttha még szűz, de megismerkedik egy lapp férfival, akitől teherbe esik. A falu lakói szájukra veszik a lányt, mikor kiderül. Apja távol van, fát vágnak, így csak akkor értesül róla, amikor már a lány 3 hónapos terhes. Eközben elvesztik a szeretett nagyapát, akit egy szélütés visz el. Az apa vérbosszút esküszik lánya megbecstelenítése miatt, és ahogy lehetősége adódik, megpróbálja elpusztítani a lappot. Végül a tó olvadó jegére üldözi, ahol is a lapp alatt beszakad a jég, és megfullad.

A bűn nem maradhat bűnhődés nélkül, végül Marttha apja öngyilkos lesz, pár héttel unokája születése után.

A könyv nagyon részletesen bemutatja az északi népek életének mindennapos könyörtelen pillanatait, és egyszerű életük tragédiáját.

Írója egészen fiatalon, 19 évesen írta a regényt, és életrajzából kitűnik, hogy ez a komor hangulat rányomta a bélyegét az életére. Egészen fiatalon halt meg, még nem volt 30 éves!