a magyar mentalitásról

Két hete bementem egy, a lakásunktól nem túl távoli céghez, akik Érd egyik legismertebb ablak-, ajtó kereskedése. Elmondtam, hogy az ablakhoz szeretnék fehér könyöklőt vásárolni. Átnéztem a lehetőségeket, majd megrendeltem négy darab könyöklőt. Kértem, hogy vágják méretre, hogy megkönnyítsem a saját dolgomat. A hölgy azt mondta, nagyjából egy hét múlva fognak elkészülni a megrendelt dolgok. Ezután megkérdezte, hogy ki akarom -e fizetni a teljes összeget, vagy előleget hagyok csak ott. Mivel nem akartam túlbonyolítani a dolgomat, ezért kifizettem a helyszínen. Valószínűleg itt rontottam el! A hölgy megígérte, hogyha elkészül, akkor jelezni fognak nekem telefonon.

El tellett egy hét ,a telefon nem jött. El tellett majd két hét, és még mindig nem hívtak a cégtől.

Ekkor felhívtam őket, hogy ugyan már mondják meg, mi tart 2 hétig egy könyöklő levágásában??? A telefont kezelő úriember nem tudott nekem segíteni, mert nem tudtam bediktálni a szerződésszámot, de eszembe jutott a hölgy neve, akivel a szerződést kötöttem. Azt ígérték, visszahívnak. Több mint egy óra múlva valóban visszahívott a hölgy, és jelezte, hogy elkészült a könyöklő, lehet érte menni. Szomorúan konstatáltam, hogy arról az aprócska tényről elfeledkezett, hogy azt ígérte, fel fog hívni, ha elkészülnek. Rendben, mondtam, akkor másnap reggel bemennék érte, 8 órára, mert a cég nyolckor nyit! Hangsúlyosan mondtam a nyolc órát, mert ha nem pontosan érek oda, akkor fél órát kell várnom a következő távolsági buszra. Reggel összeszedtem magam, mindent előkészítettem, hogyha megérkezek a cuccokkal, akkor utána rögtön le tudjak rohanni a buszmegállóba.

7:56 -ra értem a cég telephelyére, de egy árva lelket se láttam. 8:06 -kor még mindig a zárva tábla volt az ajtón, mozgást pedig nem lehetett látni az épületben.

8:10 -kor egy embert láttam, amint kicsit távolabb pakolászik. Egy perc múlva feljött és közölte, hogy ő a raktáros, nem neki kellene az üzletet nyitnia. Mondtam, hogy pont jó emberrel találkoztam, hiszen nekem már ki van fizetve, csak el kellene vinnem!

Sajnos az nem lehet! – közölte, miközben én az orra előtt lebegtettem a befizetési bizonylatot. Meg kell várni az ügyintéző hölgyet. Közben maga elé mormogva azt mondta, hogy jellemző, hogy csak ő ér mindig nyolcra be.

8:15 -re végre megérkezett az ügyintéző hölgy is, aki csak annyit mondott: Jaj igen, ki van már fizetve, ki lehet adni!

8:17 -re hozzá jutottam a könyöklőkhöz, és természetesen az orrom előtt ment el a busz, pár perccel később!

Tanulság:

  1. Ennél a cégnél soha többet nem vásárolok!
  2. Legközelebb csak előleget fogok kifizetni, így nekik is érdekük lesz, hogy menjek a termékért!
  3. Ha nem lesznek ott időben, akkor percenként fogom felhívni az illetékest!

A trükkös taplbetét

Egy hete vásároltam talpbetétet a cipőmbe, mert meggyőződésem, hogy tartósabb lesz tőle a cipő, továbbá olyannyira csámpásan járok, hogy bizonyos részeit a cipő belsejének kikoptatom hónapok alatt. Biztosra mentem, és olyan csomagot vettem, amiben rögtön 8 darab volt!

Miután hazaértem, ki is bontottam, és megszámoltam, meg volt mind a nyolc darab a dobozban. A talpbetét eléggé furcsa volt, mert mindkét oldalán csillogós bevonat volt, de sehol se láttam ragasztócsíkot, vagy legalább valami gumis felületet. Sebaj, beraktam a cipőmbe egyet – egyet. Másnap már munkába menet furcsálltam, hogy a cipőbetét össze – vissza csúszkál. Sehogy se akart a helyén maradni! Vagy előre csúszott, vagy hátra. Akkor háborodtam fel legjobban, amikor a cipőbetét majdnem a bokámig felcsúszott a magas szárú cipőben.

Két napig bírtam, akkor már kifakadtam Anettnek, hogy mekkora egy sz*r ez a cipőbetét, mert semmire se lehet használni! Eközben kirángattam a cipőből, és szerettem volna megmutatni, hogy tessék ez az, és még szét is vált középen!

Mert bizony középen ketté vált, és akkor esett le, hogy amit én egy cipőbetétnek gondoltam, tulajdonképpen egy pár volt, a gumis részüknél összeragasztva! 😀

A legegyszerűbb piramis, amit valaha prezentáltak

A piramis játékok készítői mindig megpróbálják bebugyolálni az ötletüket valami olyan köntösbe, aminek komoly üzleti jellege van. Végre egy őszinte versenyző érkezett ebbe a lagymatag közegbe.

A neve: Első Internetes Pénzkereső Klub (penzklub.com)

A cég aki az ötlet mögött áll a Blue Dolphin Ltd (amiről sehol semmit se lehet találni), bejegyzett székhelye a Seychelles szigeteken van (ami köztudottan a pénzmosás melegágya), aMahé,  Rue de la Perle Providence, Global Gateway 8 szám alatt. Már itt gyanússá válik a dolog, ugyanis ilyen utca nincs Mahé -ban, vagy ha van, akkor egyik térképgyártó cég se tud róla! De ezen tegyük túl magunkat, hidjük el, hogy egy létező cég van mögötte, nem egy kamu címről és cégnévről van szó! 🙂

Miután ellenőriztem a Seychelles -re bejelentett offshore cégeket, még érdekesebb dologra akadtam! Nincs bejegyezve oda a cég! Hmmm… Kezd érdekessé válni!

Mind a penzklub.com, mind a klubmail.com oldalak a NameCheap.com -onn keresztül regisztrálták, így nem látható a regisztrálást végző személy kiléte! Még egy kétely!

Az is kétséges számomra, hogy egy EU -n kívüli cégnek nem kell semmilyen adót fizetnie a pénzmozgások után! Kíváncsi leszek azokra az arcokra, akiknél vagyonosodási vizsgálatot folytatnak, és az adóellenőrök rákérdeznek arra az X ezer forintra, ami a számlájukra érkezett a Seychelles szigetekről.

Ellenőr úr, az adómentes!!!

De haladjunk szépen tovább. A klubba kétféleképpen lehet belépni:

  • Gyémánt VIP tagság (39980 Ft)
  • Arany tagság (4990 Ft)

Már a bevezetőben jól látszik a Ponzi séma, hiszem: 

A behozott tagok tagdíjából 50% azonnali, adómentes részesedés,  A behozott tagok által behozott tagok tagdíjából 10% azonnali, részesedés. 

Semmi másról nem szól, mint arról, hogy gyűjts ismerősöket, akik hajlandóak a semmiért 40.000 Ft -ot fizetni, majd ennek a felét rögtön megkapod. Ha ők is gyűjtenek pancsereket, akkor azoknak még a 10% -át megkapod. Arra azonban már gondosan ügyeltek, hogy a piramis többi építőkockájából már ne részesüljön a delikvens, hiszen a harmadik szintről már nem fog pénzt kapni.

Na jó, tévedtem egy kicsit, hiszen itt is megjelenik az az ominózus pongyola, amibe belecsomagolták a piramis játékot:

 Belépés a klubtagoknak fenntartott területre, ahol mérhetetlen mennyiségű pénzkereseti lehetőség leírása található a tagok gyakorlati véleményei szerint rangsorolva, A Klub erőforrásainak használata (Pl.: egy pénzkereseti lehetőség véleményezésénél lehetőség a saját szponzorlink megjelentetésére, így szponzoráltak gyűjtésére)., A nagyértékű Gyémánt VIP könyvtár használatának joga, amely garmadával tartalmaz a pénzkeresethez nélülözhetetlen könyveket. 

Azaz ezért a pénzért a jelentkező “szolgáltatást kap”, ezért ez egyfajta szolgáltatási díj! Arra sehol sincs lehetőség, hogy ellenőrizzük, vagy legalább pár morzsát kapjunk a nagy értékű VIP könyvtár tartalmából! Valószínűleg ilyen nincs is! Ez egy ócska lehúzás, aminek lesz megint 30-40 áldozata! 

A készítőnek 6.000 forintjába került a domain név és tárhely megrendelése, és 800.000 Ft -ot kereshet vele, ha talál 40 embert, aki belép Gyémánt VIP tagsággal!

Amikor a karma visszaüt!

Reggel bementem a pékségbe, és kértem egy pogácsát és egy sajtos croissaint . A hölgy babrált egy kicsit, majd szólt a kolléganőjének, hogy üsse be 350 Ft (200 Ft + 150 Ft). A fiatalabb hölgynél fizettem, majd a pulton lévő zacskót felkaptam, begyömöszöltem a táskámba, és kiviharzottam az üzletből. Ahogy a buszmegállóhoz értem, megláttam a templom ajtajától pár méterre egy hajléktalan bácsit, akinek nagy fehér szakálla volt, és egy papír doboz alatt didergett. Arra gondoltam, hogy a pogácsát oda kellene neki adnom. Aztán eszembe jutott, hogy eléggé éhes vagyok, ezért tovább agyaltam, hogy akkor csak a felét kínálnám neki oda. De az meg annyira vér ciki! Eszembe jutott, hogy visszamehetnék és vehetnék neki egy másik pogácsát (150 Ft). Amíg így agyaltam, eltellett legalább két perc. Ekkor megérkezett a 212 -es amire gyorsan felpattantam, és berobogtam a munkahelyemre úgy, hogy a hajléktalan bácsinak nem adtam még egy morzsát se a pogácsából!

Amikor beértem, kinyitottam a táskámat, kirángattam belőle a zacskót, és legnagyobb megdöbbenésemre 1 darab pogácsa volt csak benne. Az eladó egy másik zacskóba csomagolta a croisaint -ot, amit nem vettem észre, és ott hagytam a pulton! Ha oda adtam volna a pogácsa felét a hajléktalan bácsinak, észre vettem volna a másik péksütemény hiányát, és vissza tudtam volna menni a pékségbe.

Azt hiszem, erre mondják, hogy instant karma!

Nyugdíjas cicaharc

Mai nap legviccesebb esemény reggel, a Móricz Zsigmond körtéren történt. 

A metró építése miatt a körtér egy részét lekövezik, ezért a Budafoki út fele lévő rész rácsokkal van lekerítve, ott kell az embereknek, mint a vágóhídon, közlekedniük a hatos villamoshoz.

Előttem pár méterrel egy 75 év körüli nyugdíjas néni totyogott, maga mögött húzva a kerekes szatyrát. Közvetlenül előttem egy pár évvel fiatalabb néni (72?), aki szorgosan pakolta a lábait egymás után, botjával pedig szinte törte az utat maga előtt, valószínűleg szerette volna elérni a sárga villamost!

Ahogy összetalálkozott a két néni, a hátsó (botos) belerúgott a kerekes szatyorba.  Természetesen nem szándékos volt, elvonta a figyelmét a Metropol újságot nyújtogató diákmunkás. A szatyros néni még meg se fordult, de már hangosan szitkozódni kezdett: -Hova a fenébe siet, miért nem kerül ki??

A botos néninek se kellett több, rá ripakodott a szatyrosra: – Nem az út közepén kellene húznia a kocsiját! És hogy súlyt adjon a felháborodásának, még egyszer belerúgott a kocsiba!

Ez volt az a pont, ahol a szatyros néninél elpattant a húr, és nagyot lódítva megütötte a botos néni lábát! 

Megkezdődött a lassított cicaharc!

A botos néni próbálta védeni a botjával a támadást, de helyette a szatyros néni kezére csapott, aki feljajdult, és igen csúnyákat mondott a botos néni felmenőire! 

A botos néni se volt rest, tovább lóbálta a szatyros néni orra előtt a botját, mint D’Artagnan, és erősen replikázni kezdett, aminek a lényege a szatyros néni szellemi színvonalának a metró mélységébe való betudása volt!

A közjáték 1 percig se tartott, de ezalatt megismerhették az arra járók a magyar nyelv olyan rejtett tartalékait is, amit normál esetben sosem használtak volna.

Végül a botos néni unta meg, és lépett le a helyszínről, de még egy utolsót rácsapott a kerekes szatyorra, amivel valószínűleg sikerült szétzúznia a piacon vásárolt tojások nagy részét!

Májkrémtett

Vasárnapról maradt két zsemlém, ezért azokat reggel induláskor gyorsan bedobtam a táskámba. Kicsit már szikkadtak, nem kétséges, hogy kell bele valami amitől ehetővé vállnak! 🙂

Bementem a Kosztolányi Dezső téren lévő kisboltba. “Örömmel” láttam, hogy hamarosan ott is Nemzeti Dohánybolt fog nyílni, de ez a történet szempontjából kevésbé érdekes. Vásároltam egy margarint, majd végig néztem a felvágott kínálaton. Szikkadt-, bágyadt-, enyhén zöldes színben tündöklő párizsikkal volt tele a hűtőpult, amihez nem volt gyomrom. Végül feltűnt, hogy van ott minőségibb májkrém is, ezért a pult mögött álló hölgyhöz szóltam:

– Kezét csókolom, a (XXX) májasból szeretnék kérni  10 dekát!

Néni arca összerándult, mintha rossz élmények jutottak volna az eszébe a szó hallatán. Kéretlenül csomagolta ki a nejlonból a májkrémet, majd elővett egy kést (aminek tisztaságáról nem voltam meggyőződve) és azzal kezdte el csiszatolni a májast. Nehezen ment, mert vagy 20 másodpercig küzdött vele, miközben az arca el – el torzult egy pillanatra. Mikor végzett, rám nézett és azt mondta:

– Hát lehet, hogy egy kicsivel több lett! Ezt a májast nem lehet rendesen vágni!

– A kicsi mit jelent? – kérdeztem vissza.

– 21 dekagramm!

Ejhh! Két zsemlét félbe vágom, akkor is csak 4×70 cm2 -es terület lesz, amire rákenek 20 dkg májkrémet, akkor hüvelykujjnyi vastagságú réteg lesz rajta. Hazavinni nem akarom, holnapra meg elfeledkeznék róla, hogy a hűtőben hagytam.

A fenti problémák cikáztak az agyamban, miközben már  replikáztam is:

– Hát az kicsit sok lesz, mégiscsak 10 deka kellene! Mert hát két zsemlém van, és….  – Elhalkultam, mert láttam, hogy az eladónőnek elborult az arca.

Az asszony látványosan rándított egyet a vállán, majd újabb nyiszatolásba kezdet, miközben az orra alatt olyanokat mormogott hogy: “szar ez a kés!”, “a májkrémből nem lehet ilyen vékonyat vágni”, “20 deka nem túl sok”, és végül: “különben is, nem volt kedvem reggel bejönni!”

Koppant a kés, az eladó papírt vett elő, és beledobott egy furcsa alakú masszát, és odabökte nekem:

– Kicsúszott a héjából, nem baj?

Éreztem a hangjából a dühöt, az életutálatot, és azt, hogy legszívesebben letaszítana a Taigetosz széléről a mélybe, mert 10 dkg májkrémet mertem kérni!

– Nem probléma, köszönöm!

Felkaptam az amorf csomagot, és elindultam a pénztár fele. Éreztem a hátamon a megvető tekintetét, szinte égette a vállamat!

Már éppen befordulni készültem a pénztárhoz, amikor megadta a kegyelemdöfést, kimondta a mondatot, amit egészen odáig keresett, a visszavágást a májkrém affér miatt, a bosszút, amely oly édes volt, mint a méz:

– És legközelebb legyen szíves a bejáratnál kosarat venni!

Akik ragaszkodnak az ügyfélhez, avagy Telenor te drága

Régóta tisztába voltam vele, hogy a Telenor az egyik (ha lehet ilyet mondani 3 versenyzős futamban) legdrágább mobil szolgáltató. Percdíjai még csak – csak megközelítik a konkurensekét, de a hozzá adott plusz értékkel mindig gond van!

Mire is gondolok?

Van nekem egy előfizetésem, ami 6800 Ft. Ezért én havonta 180 percet telefonálhatok, illetve küldhetek SMS -t (amíg belefér a keretbe). Ezen felül semmi extra. Persze, most a Telenor igazgatója felböffentheti, hogy ez nem igaz így, mert kaphatok akciós készüléket, meg van hangrögzítés, meg mindenféle csilivili hülyeség, amit az ember soha az életben nem használ.

De! Ha szeretném megnézni az elektronikus leveleimet, akkor már bíz gondba leszek, mert Telenor 600 Ft -ért 50Mb  (dobpergés… 12 Ft / Mb ) biztosít csak nekem olyat. De ha én ezt nem jeleztem előre (azaz nem kérem havidíjasan), akkor már egészen más a baba fekvése, hiszen akkor már rögtön felugrik a tarifa 11 Ft / 10 kb -ra, ami néhány levél és melléklet esetén felmegy 600 – 700 Ft -ra! És ekkor még csak két – három levelet, meg a hozzájuk csatolt mellékletet néztem meg! Nem szörföztem a neten, nem néztem meg facebook -on a haverokat, nem kerestem youtube -on videókat!

Ez okból döntöttem úgy, szolgáltatót váltok. Átnéztem mind a három szolgáltató ajánlatát, és a Vodeafone Mátrix 2 közelítette meg legjobban a jelenlegi díjszabásomat, igaz, 1300 Ft -al olcsóbb, és 500 Mb internet is van benne!

DE! 

A Vodafone -nál próbálnak az új ügyfelek kedvébe járni, és millió más plusz szolgáltatást nyújtani, ilyen például a +150 perc Vodafone hálózaton belül. Vagy a keddi olcsóbb mozi. És még sorolhatnám azokat a kicsi pluszokat, ami miatt jóval szimpatikusabbak, mint a konkurencia!

Nem mellesleg letölthető android operációs rendszerre egy aprócska program, amivel meg tudom nézni, hogy mennyi internetet- vagy telefon percet használtam fel. Nem fogok hó végén rácsodálkozni a számlára, mert bármelyik pillanatban meg tudom nézni!

 

Elindultam hát, hogy a Vodafone -nál megkössem a szerződést. Az ügyintéző 30 perc alatt megvolt mindennel, és figyelmeztetett, hogy csak akkor tudják áthozni a telefonszámomat, ha minden adat egyezik a Telenor -nál megadottakkal. Javasolta, hogy battyogjak át a Telenor ügyfélszolgálatára, és egyeztessem le azokat.

Így második utam az Allee -ban a Telenor ügyfélszolgálatára vezetett, ahol megkértem az ügyintézőt, hogy ellenőrizzen mindent. Jelezte, hogy az adatok egyeznek.

Örültem, és dörzsöltem a tenyerem, hogy milyen ügyes voltam.

A megjelölt napon (amikor a szolgáltató váltásnak kellett volna megtörténnie) reggel érkezett egy SMS, miszerint a Telenor adathibára hivatkozva visszautasította a Vodafone kérését!

Pffff!!

Délután rohantam be a Vodafone -hoz, hogy ez most mit jelent, sajnos ők nem tudtak választ adni, mert a Telenor nem adja meg, hogy mivel volt probléma. Csak annyit küld, hogy PROBLÉMA volt! Slussz – passz!

Szuper. Két napig ki se látszottam a melóból, így csak csütörtökön tudtam elmenni a Telenor -hoz, ahol elmondtam, mi a problémám. Technikás ügyfélként már vitte magammal a Vodafone -os szerződésemet, hogy azzal hasonlítsák össze. A kis hölgy kedves volt és segítőkész, kétszer is végig nézte, de nem talált problémát. Végül kibökte, hogy valószínűleg azzal lesz a baj, hogy a Vodafone – nál Keve Gábor András, míg a Telenornál Keve Gábor néven lett felvéve a rendszerbe!

Pfffff!!!! Ha nem foglalkoznék adatbázisokkal, és relációs műveletekkel, akkor ezt még akár meg is érteném, de könyörgöm:

  • Megadtam a személyigazolvány számomat
  • Megadtam a lakcímkártya számomat
  • Megadtam a születési időpontomat
  • Megadtam a születési helyemet
  • Megadtam a Telenor -os telefonszámomat
  • Stimmelt az anyukám neve
  • Stimmelt a vezetéknevem
  • Stimmelt az egyik keresztnevem

De ha a második keresztnevem nem stimmel, akkor az már ADATHIBA?????????

Hát hol élünk, 1984 -ben, amikor DBase -ben lettek rögzítve az adatok???? A személyigazolvány számom-, a születési időpontom-,  és a lakcímkártya számom egyértelmű beazonosít engem! Mi lett volna, hogyha nem Keve, hanem Zippernovszky lett volna a nevem! Nyolc hibát lehetne ejteni benne!

Amikor aztán kicsit kifújtam magam, a Telenoros hölgy közölte, hogy 1 nap lesz, amíg az adatok átfutnak a rendszeren!

Nah!!! Itt aztán meg végképp elszállt az agyam!! Milyen amorf rendszert használ a Telenor, ahol 1 nap kell egy keresztnév rögzítés átfutásához????? Az Oracle, MSSQL és Felhőalapú szolgáltatások világában ilyet mondani olyan, mintha egy 2013 -as BMW -ről azt mondanák az eladók, hogy kurblival kell gyújtást adni rá! Skandallum!

 

Végül azért heppiend lett a vége, mert 1 hétre rá már az új szolgáltatónál élvezhettem a telefonálás gyönyöreit! 🙂

Kiégett

Nemrégiben olvastam egy 26 éves srác blogját. A fiatalember egy éve kiégett és elmenekült a nyüzsgő világ elől vidékre, és ott töltött egy évet.

Sok kérdés vetődött fel bennem, de a kérdések közül egy volt, ami továbbra se hagy nyugodni:

Hogy éghet ki egy 25 éves srác???

Nézzük, mi történhetett vele egészen huszonöt éves koráig:

1 -6: óvoda: nyugalom, boldogság

7-14: általános iskola: tanulás, nincs túl nagy stressz

15 – 19: gimnázium: tanulás, a stressz faktor még bőven a kirívó alatt van

20 – 24: egyetem: magas stressz küszöb, de mellette ott az egyetemi élettel járó bulizás

23 -24: egyetem mellett gyakornokoskodás: közepes stressz

25: burnout?????

Mint látszik, 25 éves korára az ember ha az ember fia elvégez egy egyetemet, akkor maximum a sok piától éghet ki, amit az egyetemi évei alatt fogyasztott el! Mi történhetett ezzel a sráccal, ami őt 1 év alatt kikészítette??? Ennyire gyenge lenne a mai ifjúság? Vagy a gimnáziumban-, egyetemen ennyire túlhajszolják őket???

Én lassan 16 éve dolgozom folyamatosan, és csak kétszer éreztem azt, hogy elegem lett a munkából! De ezeken az időszakokon is túl tudtam magam tenni, és 38 évesen még mindig érzek kihívást a munkámban!

A beázott cipő

Vettem másfél éve egy bőrcipőt. Enyhén “munkásbakancs” stílusú, de kényelmes. Bőszen használtam nyár végén (amikor jöttek a csípősek esték), és ősszel is. Aztán ahogy egyre hidegebb lett, szépen elcsomagoltam. Eljött végre a tavasz, gyorsan elő is vettem. Az már régebben is feltűnt, hogy időnként mintha nedves lenne a lábujjamnál a zoknim, de ezt betudtam annak, hogy biztos megizzadt a lábam. Pár napja, amikor lucskos – esős idő volt, ebben a cipőben jártam az utakat. Újra éreztem a lábujjamnál ezt a furcsa nedvesedő érzést, de nem nagyon foglalkoztam vele. Egészen addig, amíg már kezdett a nedves érzés átmenni latyakos érzésbe. Ellenőriztem a cipőt, és bizony beázott. Forgattam este balra-, jobbra, megnéztem, hogy nem -e a varrásnál ázik, de bizony nem találtam erre utaló nyomot. 

A következő napon is hasonlóan esős idő volt, és hasonlóan beázott a cipő, miközben gondosan ügyeltem arra, hogy elkerüljem a tócsákat.

Végül rájöttem, hogy a cipő talpán lehet egy hajszálnyi repedés, ami séta közben, mint egy szivattyú beszívja a cipőbe a járdán lévő nedvességet. Elkerülhetem én a tócsákat, ügyelhetek rá, hogy ne essen rá az eső, hogyha a repedésen keresztül folyamatosan pumpálja be a vizet! 🙁

A busz

Azt hiszem, mindenkiben felmerült már a következő ellentmondással kapcsolatos kérdés:

Miért van az, hogy ha korábban érkezek a buszmegállóba, akkor mindig késik a busz, míg ha a hivatalos érkezés után 1 perccel érkezem, akkor biztos, hogy pontosan érkezett, és 1 perce elment?

1 2 3 4 5 96