Újra tél

Mert mi más lehetne március 25 -én, mint hóesés!!! Az irodával szemben lévő épület tetejét már gyönyörűen belepte a hó. 

Március vége, esik a hó

Ezúton szeretném jelezni mindenkinek, hogy a húsvéti tojásokat nem a nyuszi, hanem a télapó fogja hozni! Lehet, hogy a formája és a színe is egy kicsit más lesz! 😀

Hivatlan látogató

Pár éve ez a “kis” lény tévedt be a lakásba. A teljes nagysága megközelítette a 10 cm -t!

szongália  cselőpók
szongália cselőpók

 

Mint utóbb kiderült, egy hazánkban honos pókfaj jeles képviselője tévedt be, egy szongáliai cselőpók. Gyorsan elkaptam, majd távolabb a lakástól, egy füves területen elengedtem.

Borssó Bisztró

Már régóta szemezek a Borssó Bisztróval. Igényes és különleges ételek, hozzá jóféle magyar borok… Mi kell még?

Végre adódott alkalom, konkrétan a Dinning City keretében meglátogattuk, és örültünk. 🙂

Nem volt túl nehéz megtalálni az éttermet, mert az ötödik kerületben viszonylag jól behatárolhatóak az éttermek. 🙂

A bisztró jól néz ki, jópofa az interior, nagy ólomüveg csillárral, régies asztalokkal és székekkel, de megtöri a zöld borsóra hajazó szín az egészet. 

Érkezésünkkor fiatal pincér sietett elénk, és a kabátjainkat elhelyezte a fogason, majd az asztalunkhoz kísért. 

A lehetőségek közül mindketten ugyanazt választottuk:

  • Póréhagymás burgonyakrémleves
  • Confitált sertés tarja burgonyatortával
  • Créme brulée

Mellé megkóstoltuk a házi szörpjüket, amivel a pincérnek enyhe fejtörést okoztunk, látszott, hogy ritkán kérnek ilyet a vendégek! 😀

Mielőtt megérkezett volna a leves, a séf egy kis meglepetéssel kedveskedett nekünk: házilag készített mini puffancs, hozzá habos fűszervaj és sült báránymáj, bazsalikomos polentával.

A máj hihetetlenül finom volt, és tökéletesen passzolt hozzá a polenta.

Pár percre rá már meg is érkezett a póréhagymás burgonyakrémleves. Kellemesen selymes, megfelelően fűszerezett de mégsem tolakodó ízek uralták az ízlelőbimbóinkat.

A következő fogás a konfitált sertéstarja volt burgonyatortával. A sertéstarja omlós volt, a burgonyatorta pedig mesterien elkészítve. A babérlevél ízét ügyesen elrejtették a burgonyában, mégis fel – fel tűnt, nagy örömet okozva az ízlelőbimbóinknak! 

Meglepődve tapasztaltuk, hogy kezdtünk jóllakni! Pedig elsőre nem tűnt túl nagy adagnak a felszolgált ételek.

Végül a vacsora levezetésére megérkezett a créme bruleé! A tetején roppanós karamellréteg, belül simulékony krém, pont olyan, mint amilyennek kell lennie! 

Elégedetten dőltünk hátra, minden nagyon finom volt!

Mind a vacsora-, mind a hely (hangulat, pincérek, dizájn) nálam 10 pontot ért el! Csak így tovább!

Egy étterem, ahova nem fogok visszavágyni

A vértes hegyeit vettük célba szombaton, hiszen a tavasz hivatalosan is megérkezett március elsején! Anyu hozott harapnivalót, de az éhségünket fél három körül már nem csillapította, illetve elég hideg is volt, ezért már jól esett volna egy tál jó meleg leves. Az iGO -ban kicsit kutattam, és kinéztük a Gesztesi várat, ahol étterem is üzemel! Nosza, menjünk oda!

Majdnem fél órás út végén (a GPS szoftver egyszer be akart vinni egy mocsaras részhez) végre megláttuk a várhoz vezető utat. Mivel az út nagyjából egy autó szélességű volt, és mindkét oldalán 40 cm vastag hó borította, javasoltam anyunak, hogy a kocsikat hagyjuk lent, és “másszuk” meg a hegyet.

Alig 5 perc múlva már ott voltunk a vár kapujában. Szomorú látvány volt a 14. századi vár, mert szörnyen  el volt hanyagolva! Gyorsan körbejártuk a várat, majd a belső udvarba mentünk. Végre megláttuk az éttermet. Próbáltam kinyitni az ajtót, de bizony az be volt zárva. Pff… Hát akkor vegyünk valamit a presszóban, gondoltuk.

Beléptünk a presszóba, ami már akkor akadályokat állított, ugyanis az ajtók keresztezték egymást, mintegy természetes zsilipet alkotva. Az ember ha be akart jutni, akkor először benyitja a kaput, majd bemegy az előtérbe. Ezután, mivel elég szűkös az előtér, becsukja maga mögött az ajtó és kinyitja a belső ajtót, ami szintén felé nyílik. Ha ugyanezt két ember próbálja meg, akkor ott valakinek a térde-, feje-, vagy más testrésze fogja bánni, az ajtónyitogatást!

Végül túljutottunk az első akadályon! Ahogy beléptünk, mint megriadt madarak, a személyzet felpattant az általános iskolai padokról (olyan forma padok, amelyek nagyjából 6 méteresek, és a tornaórán kellett rajtuk végig futnunk), és mintha éppen csak egy két perces pihenőt tartottak volna, mindenki ment a dolgára.

Az elős megrökönyödésem akkor volt, amikor körbe néztem a presszóban. Enyhén sötét-, poros-, sárgás lámpákkal megvilágított hely volt. Eredetileg lovagterem, amelyből leválasztottak egy nagyobb területet konyhának és raktárnak, a maradék helyre pedig beraktak pár asztalt és padot. 

Az elénk siető férfitól megkérdeztük, hogy az étterem miért van zárva? A válasz azonnal jött: Nincs zárva, lehet rendelni, de most a presszóba lehet csak leülni!

Később rájöttünk, hogy a nagyobb termet valószínűleg többe kerül befűteni, ezért kényszerültünk a kisebb “presszóba” beülni. 

Leültünk és elkezdtük tanulmányozni az étlapot. Maga az étlap úgy nézett ki, mintha filctóllal írták volna, majd egy rossz minőségű fénymásolóval lemásolták volna. Az erőltetett régieskedés a szövegekben pedig inkább volt szánalmas, mint vicces!

Megakadt a szemünk a májgombóc levesen. Nincs is jobb egy kellemes meleg leveskénél amikor kint a hőmérő higanyszála alig jutott túl a 4 Celsius fokon. Nóri paradicsom levest kért, Gabó palacsintát.

Az úriember, aki fogadott minket (valószínűleg a tulaj) eközben tőlünk alig fél méterre méregetett minket, és hallgatta, miről beszélünk.

Mikor már körvonalazódtak az ételek, amiket rendelni akartunk, a tulaj odaszólt nekünk: Uhh! Csak paradicsom levesünk van, mást nem tudok hozni! Anett ekkor döntött úgy, hogy ha nincs húsleves, akkor inkább csak sült krumplit eszik. 

A tulaj felvonta a szemöldökét majd kijelentette, hogy sült krumplit nem tud hozni, mert nincs annyi, amennyi egy teljes adaghoz kellene.

?????

Hát ez furcsa, gondoltuk magunkban. Végül 2.5 paradicsomlevest, 2×2 palacsintát rendeltünk.

A tulaj kihozta az evőeszközöket, és újabb döbbenet lett úrrá rajtunk! Mind az evőeszközök, mind a többi tárgy mintha a nyolcvanas évekből maradt volna vissza. Olyan sótartót, amit kihozott, utoljára az általános iskolai menzán láttam! Őszinte leszek, itt elment a kedvem az egésztől, de mivel már megrendeltük az ételt, nem lett volna korrekt otthagyni az egészet!

Végre megérkezett a paradicsom “leves”. Hogy miért tettem macskakörmök közé? Mert a leves inkább paradicsom pudingra hasonlított. Szörnyen sűrű volt, az ízében a keményítő és a cukor dominált, no meg a két hatalmas hagymakarika, amit grátiszban megkaptunk! 

Nóri belelapátolt, és örömmel láttam, hogy sajtot is szórtak rá. De nem!!! Cérnametélt volt! Összeragadva, egyben! valószínűleg a húslevesből maradt vissza, de még paradicsomlevesben el lehet adni!

A levesről három szó jut eszembe: rossz, felejthető, érdektelen.

A palacsinta nem volt rossz, igaz, a palacsintát művészet elrontani!

Összesen 1.800 Ft -ot hagytam ott, ami igazi pénzkidobásnak bizonyult!

Nóri éhes volt, ezért anyutól kért pénzt chips -re. Mikor már kint voltunk, akkor vette észre Gabó, hogy a chips szavatossága bő két hete lejárt.

Kicsit még időztünk a vár belső udvarán, ahol Nóri kiszúrt két kismacskát. Ekkor a tulajdonos kijött, és a raktárnak használt WC -ből kihozott nagyjából 30 doboz kutyaeledelt. Halkan felröhögtünk és hálát adtunk az égnek, hogy nem ettünk semmilyen húsételt, mert bizony a környéken egyetlenegy kutya se volt!

Infrapanel kálváriám, a második rész

Mint írtam előzőleg, a lakás fűtési megoldása több mint egy éves huzavona után se rendeződött! 

Várható volt, hogy Lajos, a cégvezető akinek a mohóságánál csak az arcbőre vastagabb, ragaszkodni fog a kiszállási díjhoz, amit szemtelenül kiszámlázott nekem, és belecsempészett a garancialevelek közé!

Be is következett, megérkezett a felszólítás az elmaradt számláról. Először felháborodtam, majd még jobban felháborodtam, hogy egy vállalkozó, akinek előre, puszira elutaltam több mint 1.100.000 Ft -ot, számon kér rajtam egy olyan kiszállási díjat, amiről nem tájékoztatott, kvázi jogosulatlanul próbál lehúzni rólam pénzt!

Természetes nem hagyom annyiban! Ha harc, hát legyen harc!

Infrapanel kálváriám

A történet 2011 -re nyúlik vissza, amikor is a Gázszolgáltató egy ki nem egyenlített számla miatt először eltávolította a plombát-, majd leszerelte a ház gázóráját. Késő nyár volt, különösképpen nem zavart, hiszen a lakásban kellemes meleg volt. De beköszöntött az ősz, októberre már kifejezetten hideg volt, és bíz a lakásban se volt már 26 fok. Október közepén már fáztam, és elkezdtem keresgélni, hogy milyen alternatívája van a gázfűtésnek. A központi fűtés kizárt (hiszen nincs gázóra), maradt az árammal való fűtés. Sokat keresgéltem, mire rátaláltam az infrapanelekre. Csodákat zengettek róla a web oldalon. Hatékony fűtés, hőérzet magasabb, mint egy normál-, radiátoros fűtésnél, és pár év alatt visszahozza az árát!

Dusi barátomat megkértem, hogy számolja ki, a szobák hőigényét. Pár nap múlva már küldte is a megfelelő paramétereket. Nosza, bekértem árajánlatot több infrapanelt forgalmazó és szerelő cégtől is. 1.1 és 1.5 millió forint közötti árakat kaptam. Mivel akkoriban nem volt éppen annyi készpénzem, ezért kiválasztottam a legolcsóbbnak vélt árajánlatot. 

Felvettem a kapcsolatot a tatabányai céggel, akik készségesen felajánlották, hogy november közepére kész rendszert tudnak szállítani. Rögtön rácsaptam az ajánlatukra, és megrendeltem november hetedikén!

Jött egy e-mail, hogy akkor a TELJES ÖSSZEGET legyek szíves előre elutalni, merthogy nekik ugye le kell gyártatniuk a paneleket, meg hát értem én, hogy hogyan van ez nem tudnak ilyen magas összeget csak úgy kigazdálkodni, etc…

Én HÜLYE belementem, mentségemre szóljon, hogy kezdett nagyon hideg lenni, és az olajradiátor, amit anyutól kaptam kölcsön, zabálta az áramot.

A november közepéből december eleje lett. Indokként elhangzott, hogy még nem készültek el a panelek, nem hozta a gyártó a telephelyre, etc… Kicsit morcos voltam, de szokott ilyen történni, a gyártó késik! 

Aztán november végén megtörtént a csoda, Lajos, a cég vezetője szólt, hogy jönnek szerelni!

November huszonikszedikére kivettem szabadságot, otthon csücsültem, és vártam őket. Megérkeztek, de a panel nem volt náluk. Azt mondták, hogy most csak a kábeleket teszik fel, mert a panel még mindig nem készült el.

Pfff… Nem baj, haladunk. Azt ígérték, hogy egy hét, és meglesznek!

Szuper! Következő hétre kivettem szabadságot, de bíz nem jöttek! Ejjj, mi a kő???

Telefonon hívtam Lajost, aki sajnálkozva jelentette be, hogy hát még mindig nem jöttek meg a panelek, de jövőhéten már tuti!

December ötödikét írtunk. Nem tudtam több szabadságot kivenni. Lajos azt javasolta, hogy hagyjam valahol a kulcsot, majd ők jönnek és megcsinálják!

Nem tudtam mást csinálni, ott hagytam a kulcsot, bízván, hogy nem rabolnak ki, nem lopnak el semmi!

Este hét órára értem haza, és láss csodát, a panelek fel voltak szerelve, de khmm… hát hagytak kivetnivalót maguk után! Amikor erre rákérdeztem telefonon, azt mondták, hogy a betonban ott valami fém volt, amit nem tudtak megfúrni, de nyugodjak meg, nem lesz probléma, a tipli tartja a panelt!

Mikor végig túrtam az árajánlatot, rögtön gyanússá vált, hogy még valami hiányzik. A szerződésben egyértelműen benne volt, hogy a 16 amperes villanyórát fel kell bővíteni 32 amperre, és erre bíz több mint 100.000 Ft -ot adtam nekik.

Felhívtam újra Lajost, aki magyarázkodni kezdett, hogy hát ők elindították már ,de az a csúnya ELMŰ ül rajta! Rendben, nem látok bele, biztos így van!

Eltellett 1 hónap, semmi változás. Próbáltam hívni Lajost, nem vette fel.

Újabb hónap, végre felvette, sajnálkozva mondta, hogy volt egy csúnya balesete, emiatt nem volt jól, etc… OK, mikorra lesz meg a bővítést? Válasz: Uhh, hát ők már rég kérték az ELMŰ -től, de azok a csúnya és bürokrata emberek az ELMŰ -nél nem csinálják!

Újabb két hét, újabb telefonálás, akkor Lajos kocsiját törték fel, azért nem történt az ügyben változás.

Végül márciusban felhívtak az ELMŰ -től, hogy akkor jönnének a mérőórával. A megbeszélt időre (hangsúlyozom, hogy amikor mondták, pont akkorra) megjelent az ELMŰ-től egy úriember, felszerelte az órát, aláíratott velem néhány szerződést, majd távozott. Illetve távozott volna, de én nem hagytam annyiban, és megkérdeztem, hogy ugyanmár mennyi idő szokott lenni egy ilyen kis procedúra úgy a kezdetektől???

A szerelő közölte, hogy a benyújtott kérést követő KÉT HÉTBEN elvégzik a munkát. Megkérdeztem, hogy akkor ezt mikor nyújtották be? A válasz, hát nagyjából KÉT HETE!

A következő kérdésem az volt, hogy a villanyórából hogy fog az áram eljutni a lakásba? Kedvesen mosolyogva válaszolt, hogy az bíz a villanyszerelő dolga, nem az övék!

Újabb telefon Lajosnak. Nagyon örült, hogy megvan a villanyóra, és az a mocsok ELMŰ csak most vitte ki! Lajos, mondtam neki, mikor lesz behúzva a lakásba?

A következő hét szerdán, ígérte! Szuper, kivettem szabadságot szerdán, és vártam. És vártam. És vártam. 

Lajos nem jött! Mikor délután 3 órakor felhívtam, elnézést kért, hogy jaj, de kellemetlen neki, de éppen tönkrement a furgon, és hát hogy akkor jövőhét szerdán jönne!

Nem tudtam kivenni szabadságot, ezért  mondtam neki, hogy nem tudok otthon lenni! Nem probléma, válaszolta, nélkülem is meg tudják csinálni!

Uhhh! Újabb csodálkozás! De végül is örültem neki, hogy nem kell újabb szabadságot kivennem emiatt!

Következő hét szerdán (ez már bíz április) este értem haza. A ház mintha háborúban sérült volna meg, a gipszkarton falak itt – ott megfúrva, néhány helyen beszakítva. A bejárati ajtón egy papír, miszerint: “Ne ijedj meg, a zsinórban nincs áram!”.

Bementem a lakásba, és a legnagyobb megdöbbenésemre az előszoba falból három, nagyjából 2 méteres zsinór lógott ki.

Felhívtam újra Lajost, hogy ez most akkor mi a fene???

Azt mondta, hogy hát már nem volt idejük befejezni, de akkor jövőhéten jönnek, és befejezik. Mondta, hogy NEM TUDOK OTTHON LENNI, erre a profán válasz: Hát hagyd ott a kulcsot!

De mivel a lakásban sok érték volt, nem hagytam ott, hanem megkértem egy szomszédomat, Csabit, hogy vezényelje le legyen szíves!

Mikor hazaértem, egy újabb kapcsolószekrény került a falra, a másik kettő mellé, benne egy kismegszakítóval (a másik kettőben még DÖGIVEL volt hely!). Azonban nem ez volt a legnagyobb megdöbbenésem, hanem az, hogy a vízmelegítőm villásdugóját laza mozdulattal levágták, és bekötötték a kismegszakítóba. Újabb megdöbbenésem akkor volt, amikor kiderült, hogy az új villanyóra vezérelt áram (szép magyarosan éjszakai áram!).

Azaz: A 80 literes tárolós vízmelegítőm akkor fog csak melegíteni vizet (és CSAK AKKOR) hogyha az ELMŰ úgy akarja. Az, hogy vendégeink vannak, és nem tudunk fürödni, Lajost a legkevésbé sem érdekelte, ő elvégezte a dolgát!

Az árajánlatban sehol se láttam éjjeli áramra vonatkozó kitételt. Kezdetem belefáradni, ezért számon kértem tőle, hogy miért is így oldotta meg.

Pökhendien válaszolt, hogy ezt jogszabály írja elő, és nem lehet villásdugóval bekötni. Megkérdeztem több épületgépész ismerősömet, de senki se hallott ilyenről.

Végül feladtam, sz*rom le, az a lényeg, hogy megvan!

Sajnos utóbb nekem lett igazam, többször is belefutottunk abba, hogy ha valaki nálunk aludta, akkor az utolsónak szinte már nem maradt meleg víz!

Egy dolgot kértem csak tőle (hangsúlyozom, itt már áprilisról beszélünk), hogy küldje el a számlát, illetve a garancia papírokat!

De a papírok valahogy sose akartak eljutni hozzám. Havonta egyszer megkértem, hogy küldje el,  Lajops havonta egyszer megígérte, hogy elküldi, aztán nem kaptam meg.

Végül eljutottunk 2012 novemberéig. Bekapcsoltuk a fűtést, és…

… A fürdőszobában nem működött! Újabb telefon (pániktól eborult hangon) Lajosnak, hogy nagy a baj, nem megy a fürdőszobai fűtés. Rögtön kaptam a frappáns választ: Cseréljem ki a termosztátban az elemet!

Megtörtént. Fűtés nem ment. Újabb telefon, újabb válasz: Kapcsoljam le a villanyt mindenhol, csavarjam le a termosztátot, kapcsoljam vissza az áramot, csavarjam fel a termosztátot.

Semmi! Fűtés nuku!

Újabb telefon, sóhajtás a vonal végén, szinte éreztem, ahogy elküldött melegebb éghajlatra, majd: Akkor kimegyünk jövőhét szerdás. – Rendben, mikorra jöttök? -Délután kettő! -Nem jó! Nem lehetne reggel? -Akkor kilencre ott vagyunk! 

Örültem, de tényleg!

Fél tízre megérkeztek, két mozdulattal lekapták a termosztátot, feltettek egy másikat, és tádám!! Működik! Köszi, mondtam! És a számlát meg a garanciapapírokat hoztad?

Hát az bíz megint nem volt nála (mily meglepő). De elküldi postán! Újabb hetek, majd hónapok, de a garanciapapír nem érkezett meg!

December végén négy napig nem voltunk otthon, ezért levettük a fűtést gondosan, majd elmentünk Kiskunfélegyházára. Mikor visszaértünk, a szobában 26 fok meleg fogadott. A hálószobai szuper, programozható termosztát is bedobta a törölközőt! Nem kapcsolta ki a panelt, ami 4 napig 26 fokon tartotta a lakást! A januári számla ennek függvényében kellemesen magas lett! Újabb telefon, újra okos ötleteket kaptam, de egyik se működött!

Megkértem erélyesen, hogy most már tényleg történjen valami. Erre szinte már pofátlanul azt hallom a telefonba, hogy: Na jó, kimegyünk, mert már túl akarok lenni rajta!

????? Ő akar túl lenni rajta, aki egy éve megkapta a pénzét?????

Újra időpontot egyeztettünk, szerda kilenc óra.

Szerdán nyolc órakor felhívtak a munkahelyemről, hogy azonnal és sürgősen menjek be, mert gáz van! Ahogy voltam, otthonkában rohantam be, hogy tüzet oltsak, és bizony Lajosról elfeledkeztem!

9:10 -kor a felesége hívott, hogy akkor megérkeztek! Gyorsan felhívtam Lajost, és elnézést kértem, hogy nem tudok ott lenni, mert be kellett jönnöm, és hát Tamás, az alsó szomszéd tud nekik segíteni. Tamás nem volt otthon!

Lajos szinte sziszegve közölte, hogy CSAK MIATTAM jöttek fel, és hát a termosztát garanciája már úgyis lejárt, ezért ha legközelebb jönnek, akkor majd azt is ki kell fizetnem!

Na, itt durrant el az agyam, és megkértem, hogyha már ott vannak, és valószínűleg elvitték magukkal a számlát, akkor ugyan legyen szíves bedobni azt a postaládába!

Azt nem lehet, mondta, mert nekem alá kell írnom, hogy átvettem! Felhördültem! Mi van?? Az előre elutalt pénz jó volt, de a számlát alá kell írnom????

Úgy voltam vele, hogy ez volt az a pillanat, amikor már NEM VOLT KEDVEM ezzel a hazug, undorító féreggel bármilyen kommunikációt folytatni. Megkértem, hogy küldje el a számlát és a garancialevelet! 

Rendben, válaszolta, de csak tértivevényesen! Ok, legyen!

Eltellett két hét, de a levél nem akart megérkezni. Írtam egy e-mail -t, neki, amiben újra szóltam neki, hogy ne feledkezzen el a papírokról.

És láss csodát, egy hétre rá megérkezett a levél! Gyorsan kibontottam. Benne volt a számla, benne voltak a garancialevelek, és ….

… És egy számla ami egy kiszállási díjról szólt, 14.500 Ft -os összegben!

??? 

Gyakran láttam szemtelen embereket, de ez a kontár mindenkin túltett a szemtelenségben! Úgy döntöttem, hogy NEM fizetem ki az összeget, mert :

  1. Nem volt semmilyen hivatalos felkérésem feléjük, nem írtam alá semmilyen szerződést, megrendelést! 
  2. Nem tájékoztatott a kiszállás előtt arról, hogy kiszállási díjat fog felszámolni! Bőven kimeríti a jogosulatlan haszonszerzés fogalmát!
  3. Nem voltam otthon, így nem tudtam ellenőrizni, hogy ténylegesen kiszállt(ak)! akár otthonról a karosszékből is mondhatta azt, hogy ott állnak a ház előtt!
  4. A fizetetlen szabadságok, amiket kivettem ennek a duplája, ha nem a triplája összegben, amit sosem kértem számon tőle! Ezenkívül eltűnt a lakásból majdnem 100 GBP is, amikor szereltek! Sajnos ezt csak később vettem észre, amikor szükségem lett volna rá!
  5. Még ha jogos is az összeg (amit kizárt), annyi egyenesség lehetett volna benne, hogy a többszöri szívatás után, amit velem művelt ezt lenyeli!

Kíváncsian várom, mikor fog felszólítani a fizetésre, illetve Ő mit gondol erről az egészről. Biztos a cégvezetőnek is van egy saját verziója, amiben Ő a károsult és az az ember, aki mindent megtett értem!

Napi döbbenet

A buszon  két kikent – kifent csaj (mert ezekre a hölgy szó nem megfelelő) beszélgetett egymással a kozmetikáról, műkörömépítésről, és nem utolsó sorban a tetoválásról.

Egyikőjük büszkén mesélte, hogy neki már több helyen is van tetoválása. A másik kicsit visszahőkölt, és azt mondta, ő nem nagyon szeretne sehova tetoválást.

Erre tetovált főhősünk bizonygatni kezdte, hogy az mennyire jó ám, és például neki még a szemöldöke is tetoválva van!

Erre a másik, konzervatívabb leányzó azt mondta:

– De hát az nem gáz, hogy mindig ugyanolyan a szemöldököd, és nem jön le soha?

Erre a válasz:

– Dehogy! Sőőőt! Még tök jó is, mert ha rákos leszek, és kihullik minden szőröm, akkor is jól fogok kinézni!

 

Pfffffff…. No comment!

Napi vicces

Mint mindig, a reggeli buszon furcsa beszélgetéseket hallok, de a mai volt talán a legviccesebb!

Két 70 év körüli hölgy ült le mellém, illetve mögém. Régi barátnők lehettek, valószínűleg hetente egyszer – kétszer találkoznak. Ez az alkalom is ilyen volt. Ahogy beszélgettek, az idősebb hölgy benyúlt a táskájába, és elővett egy szépen festett fa dobozt, és azt mondta:

– Ha már találkoztunk, akkor szeretném odaadni neked az ajándékomat!

– De hiszen csak jövőhét kedden lesz a születésnapom!

– Nem baj!

Az ajándékozott átvette az ajándékát, és körbeforgatta. Kinyitotta, és belekukkantott. A dobozban egy igen szépen csillogó üvegváza volt. Meghatottan nézett a barátnőjére és azt mondta:

– Jaj, igazán nem kellett volna. Gyönyörű ez a váza, és ez a doboz is nagyon tetszik!

Erre az idősebb hölgy felvonta a szemöldökét, és szinte mogorván válaszolt:

– Jah! A dobozt nem kapod meg!!! Abba csak azért tettem bele a vázát, hogy ne törjön össze!

 

Sajnos leírni nem lehet a megajándékozott hölgy arcáról lefagyó mosolyt… 😀

Mindennapos bosszankodásaim

Bosszant, ha

  • a nyugdíjas nénik 12:05 -kor mennek a gyógyszertárba / postára, amikor én az ebédidőmben ki tudok menni, és 20 percig tökölnek a kiadó ablaknál,
  • 1 perc késéssel érek a buszmegállóba, és a busz, ami általában 5-6 percet szokott késni, most pontosan érkezett, továbbá a megállóban csak egy bérletes ember száll fel, így esélyem sincs arra, hogy elérjem,
  • a lekésett busz utáni következő busz nem hogy pontosan érkezne (csak 10 percet kelljen fagyoskodnom) hanem még +10 percet késik is, és amikor fel akarok szállni, tömegnyomor fogad,
  • reggel a frissen mosott farmeromban indulok munkába, és délután akkora felhőszakadás van, hogy estére csak a “gyönyörű” érdi sáros utakon tudok hazajutni,
  • ebédidőben telefonálnak, és nem tudom megenni az ebédemet,
  • kihasználják a szorult helyzetemet, és átvágnak,
  • ha a munkámban nem tudok egyről a kettőre jutni, mert kevés információt kapok.

Diplomairigység

Nem újkeletű azon tapasztalatom, hogy vannak emberek, akiknek diplomairigységük van. Lelki probléma a javából!

Jellemző szimprómái:

  • A diplomásokra lekicsinylő megjegyzéseket tesz: “Ezért tanultál 5 évet, hogy ezt se tudod?”, “Ezt nem tanították az egyetemen?”
  • A diplomát rendszerint egy felesleges és haszontalan dolognak állítja be: “És attól, hogy diplomád van, jobb ember vagy?”
  • Zavarja, ha az egyetemi évekkel-, tanulmányokkal-, meg úgy általában a diplomával kapcsolatos téma merül fel
  • Saját szakmai tudását fitoktatja, ha egy diplomás embernek problémája van
  • Szereti kioktatni a diplomásokat
  • Élvezettel vesézi ki a diplomások által készített dolgokat (legyen az egy program, tervdokumentáció, tervrajz), rámutatva minden kis hibára
  • A diplomások által elkövetett hibákat kiemelten súlyosnak tekinti, és ezt szívesen hangoztatja szélesebb plénum előtt

A munkatársaim 95% -a diplomás, így könnyű a maradék 5% áskálódásait észrevennem. Szörnyen szánalmas a hozzáállásuk, és a kapálózásuk. 

Számomra ez azért furcsa, mert ha én észrevennék egy hibát, amit egy professzor követett el, akkor nem fikáznám-, szitkozódnék, hanem jelezném neki és próbálnék segíteni.

http://frissdiplomas.hu/palyakezdo_abc/szakertoi_tanacsok/a,1

1 2 3 4 5 6 96