Tideland

Tudtam én, hogy Terry Gilliam nem teljesen normális, hiszen az angol abszurd humor egyik kiemelkedő alkotása, a Gyalog Galopp is az Ő közreműködésével készült.

De a Tideland nem vicces, hanem beteg. Mitch Cullin azonos című regényéből készült alkotás éppen Terry Gilliam -nek való. Annyira elborult és annyira nem normális! 

De mindezektől függetlenül a film érdekes és meglepő. 

Egy gyerek, akit a szülei elhanyagolnak, és elvárják, hogy a kábítószert készen vigye nekik oda, menekül a normális világból, és egy saját maga által megálmodott valóságba él. Ez a világ akkor teljesedik ki igazán, amikor az anyja meghal, és az apja (aki szintén súlyos kábítószerfüggő) a nagyanyai „birtokra” viszi. Itt ismerkedik meg a többi szereplővel, akik szintén elvont és furcsa figurák.

A Dicken -t alakító Brendan Fletcher zseniálisan mutatja be az agyműtött, epilepsziás félidióta fiút, aki a gyorsvonatot mint óriáscápát próbálja elkapni. Nővére Dell szintén őrült, a maga módján. Retteg a méhektől, és furcsa hobbinak, az állat preparálásnak hódol. Mint később kiderül, nem csak állatokat készít ki.

De a filmet igazából a Jeliza-Rose -t alakító Jodelle Ferland viszi a hátán, aki zseniálisan játsza a kislányt és négy további „barátot” akikkel vitatkozik, beszélget, vagy egyszerűen csak lepöcköli a fejüket az ágy széléről.

Egy sör és nyugodt csendes estére tökéletes film, de nem fog tőle az ember kikapcsolódni.

De kiváló gondolat ébresztő!