A magyar nyelv csodaszép

Bárki bármit mond, nincs még egy olyan találékony nyelv, mint a magyar! Egy dolgot millió módon tud elnevezni, és a köztudatba mindegyik beépül.

Figyelem, vulgáris tartalom következik!

A paksi mogyoró szó egy ilyen szó. Varázslatos, hogy a népnyelv mennyiféle képpen tudta elnevezni az évszázadok során.

 De előtte néhány rövid meghatározás (a nepszotar.com -ról)

„az ánuszszőrre ragadt ürülék darab”

„ánuszszőrbe ragadt megkeményedett szarcsimbók, amelynek fürdés nélküli eltávolítása fájdalmas”

„ánuszszőrére ragadt fekáliadarab”

„Seggszőrzetben lévő apró szarcsimbókok.”

Szinonimái: Betyárkörte, Huszárkörte, Hunyormag, Peternác, Labanctallér,Szárasszemölcs, Bölönc, Gatyazsír, Hunyormag, Legénytallér, Mexikói gombóc, Pölönc, Szőrmeggy, Zsiványkörte, Csibésztallér, Rablómazsola, Csibészborsó, Partizángolyócska, Zsiványmazsola, Huszárlepény, Cimborapogácsa, Csimasztallér, Bélsárkányfog, Betyárgumó, Seggcsimbók

És a végére egy anekdota: 

(Somogy vagy Zala, 20.század eleje)

Volt egy okoskodó ám rátarti molnár (mónár), aki mindig „tesztelgette” a hozott gabonát. Úgy, hogy ráharapott a búzaszmre, elég kemény, érett-é az. Ezt a mónárt megszívatta egy paraszt: A malom félhomályában egy „betyárkörtét” csípett le a bőgatyájába nyúlva egy óvatlan pillanatba és azt nyújtá át a szakértő Maistro-nak – aki ugye RÁHARAPOTT erre (is)… 

És még az angolok vágnak fel Shakespeare –el! 😀