Nincs új a nap alatt!

Már olyan régen volt, hogy szinte el is feledkeztem róla, amikor a Tűzkő utcában a beköltözésemet követő második napon vettem egy előszobaszekrényt. Nekiálltam összeszerelni, és szépen haladtam is vele. Már nem volt más hátra, csak a hátlap apró szögekkel való rögzítése. Szépen elkezdtem kalapálni a húsklopfolóval.

Egy szög, kettő, három, és szépen haladtam… Ekkor dörömbölés az ajtón! Kimentem, és egy igen ideges emberrel találtam magam szembe (valószínűleg alkoholista lehetett). Felháborodva kezdett el üvöltözni, hogy mit képzelek én magamról, hogy éjfélkor kalapálok.  Szégyen – gyalázat, de tényleg éjfél volt. Annyira elmerültem a munkába, hogy észre se vettem.

És hogy miért is hoztam fel ezt a témát?

Nagy bőszen letakarítottam az ablakokat, gondoltam, felfúrom a függönyrudakat. Neki is álltam, és az egyik ablakra feltettem. Mikor nekiálltam (alig öt perce) a másik ablaknak, dörömbölést hallottam! Az alsó szomszéd próbálta kifejezni nemtetszését a késői fúrogatásért! 🙂

Az élet ismétli magát, és hát én is…