A szilveszteri nagy durranás!

Mint minden lelkes apuka, én is bevásároltam néhány tűzijáték kelléket, hogy a gyerekeket szórakoztassam vele.

Na jó! Beismerem, hogy imádom a tűzijátékokat, és ha tehetném, minden nap fellőnék néhány rakétát!! 🙂

Kimentem Érdre, és hatan (3 felnőtt, 3 gyerek) felmentünk a lakásomba, hogy a teraszról lőjük ki a rakétákat.

Vásároltam mókás „méhecskéket” ami pörögve, és látványos tűzcsíkot húzva hasít az ég fele. Vettem 34 lövésre alkalmas dobozkát, ami csak úgy ontotta magából a szikrákat, és a színes tűzlabdákat.

De az izgalmasabb része az a rakéta csomag volt, amit jó drágán vásároltam. 12 darab különböző méretű és formájú rakéta volt benne. 4 kicsi rakéta, 4 nagy rakéta, és 4 tojás rakéta sorakozott a csomagolásba.

A kis rakétákkal kezdtük, majd fellőttük a nagy rakétákat is. Gabó ragaszkodott hozzá, hogy a tojás rakéták, amit Gabó nevezett el, mert a fa száron egy pulyka tojás nagyságú műanyag gömb volt, legyenek az utolsók.

Végre eljött a pillanat, maikor szépen egymás után a tojások is kilövésre kerültek. Már csak egy maradt, Gabó izgatottan fogta a kezébe.

Amikor behelyeztem a kilövő oszlopba, Gabó hangosan azt mondta: „Na, ez nagyot fog szólni!”

Meggyújtottam a kanócot, majd a terasz másik végébe rohantam a többiekhez. A kanóc végig égett, majd sisteregve elindult a rakéta.

Illetve indult volna, de valami nem volt jó, és 2 méter magasságból visszazuhant a teraszra. A felnőttek rögtön látták, hogy ez nem lesz így jó! Gyorsan odarohantam Gabó és Nóri elé, akik a terasz sarkába álltak.

Abban a pillanatban a társasházat megrengető durranás hallatszott, és a fejünk magasságában repkedtek a tűzijáték sárga és vörös lángjai.

Pár másodpercig némán és süketen álltunk, majd Gabó oldotta fel a csendet: „Megmondtam, nagyot fog szólni!”

😀