Angol villásreggeli

Kíváncsi voltam egy igazi angol villásreggelire, mert olvastam, hogy az angoloknál az ebéd nem túl bőséges.

A kis ráncos kolbászka meglepően finom volt, éppen annyira volt megsütve, mint amennyire kellett. A bagett, ami "angol nemzeti étel", hihetetlenül jó volt, de ez elmondható az összes péksüteményre! A dzsemmeknek gyümölcs íze volt, nem csak a cukorról szólt, mint sok helyen. Az angol vaj sokkal ízesebb, mint a magyar társai, továbbá könnyebben kenhető, valószínűleg a magasabb zsírtartalomnak köszönhetően.

Ami nagyon furcsa volt, az a Marmite. Az íze valahol a szója, az ételízesítő, és valami romlott dolog között volt. Töménytelenül sós, és nem tudtuk, hogy mire való! Állagát tekintve olyan volt, mint a csiriz, nyúlós, ragacsos.
Utóbb öcsém magyarázta el, hogy ez egy élesztőből, főzéssel, párolással, sózással készült kencefice, amit KENYÉRRE kennek. Tulajdonképpen nem lőttem túl távol, amikor a romlott jelzőt használtam.

Ami csalódás volt számomra, a sült-paradicsomos bab. Szörnyen érződött, hogy konzervből melegítették fel. Jobban örültem volna, hogyha házi készítésűt kapunk.

Összességében finom volt és szörnyen laktató!