8 Sep 2011, 12:55pm
Mindennapok:
by
kga
Hozzászólások kikapcsolva

Csúcsra járatva

Azt hiszen a feltuningolt autóknál szokták ezt a szót használni, amikor megpróbálják a maximális teljesítményt kihozni a járműből.

Az elmúlt hetekben én vagyok a tuningolt autó, akit önmaga próbál csúcsra járatni.

Néha fel se tűnik, hogy hajnali kettő óra van, még javában dolgozom, vagy mászkálok, és nézem a csillagokat.

Ez a hét még így is kitűnt a többi közül. Hétfőn hajnali kettőig dolgoztam egy könyvelő irodában, majd irány Érd. Fél hétkor keltem kedden, mert az ajtószerelők 8 -ra ígérték magukat. Természetesen kilencre estek csak be! :D

Miközben ők dolgoztak, hogy ne unatkozzak, nekiálltam a munkáimat folytatni. Egészen fél kettőig dolgoztunk így, egymás mellett. Ők néha odakacsintottak a monitoromra, én néha sunyiban készítettem egy fotót arról, hogyan dolgoznak.

Miután elmentek, berohantam Pestre a Boráros térre, hogy egy bérletet bevigyek. Utána rohanás vissza Érdre. Még egy kicsit dolgoztam (és Kutyinak, Magdi barátnőjének próbáltam segíteni, kisebb – nagyobb sikerrel), majd újabb rohanás a szülői értekezletre.

Miután végeztem, irány a gyerekekért. Ettünk egy fagyit, majd irány haza!

Otthon táska bepakolás, majd Nóri egzecíroztatása, hogy olvassa el a két házi feladatként feladott olvasmányt. Nehezebb volt meggyőzni, mint a primordiális nukleoszintézist megérteni!

Végül elolvasta, majd irány fürdeni. Természetesen Nóri vérig sértődött, hogy én nem hagytam játszani, ezért nem volt hajlandó puszit adni!

Miután hazaértem, nekiálltam a folyamatirányítási modell rajzoló elkészítésének. Természetesen ezzel is elment jócskán az időm, így újra hajnali kettőre kerültem az ágyba.

Szerda reggel 6:40 -kor keltem, rohantam a munkahelyemre, hogy korán végezzek, mert még jócskán volt dolgom a könyvelőirodában. Délután ott folytattam, ahol abbahagytam. Archiválás, gépek helyreállítása, levelezés javítása, és még jó sok ici – pici de fontos dolog. Munka közben a cégvezető kiöntötte nekem a szívét, elmesélte a tönkrement kapcsolatát, az élete nagyobb és izgalmasabb mozzanatait.

Megdöbbentett, hogy 31 éves nőként mennyire nem hiányzik neki az, hogy gyereke legyen. Azt mondta, hogy van két macskája, az is már egy fél gyereket tesz ki.

Végül hajnali kettőre sikerült nagyjából mindent helyre tenni. Fél háromra Érden voltam, és szó szerint bedöltem az ágyba.

Hat negyvenkor pedig keltett kegyetlenül az ébresztőóra!

Csúcsra járatom magam…

Értekezés a csodákról avagy a Pizza Univerzum bukása

“Minden csoda három napig tart!” – mondja a közmondás, és mennyire igaza van! Ha nem is három napig, de 3 hónapnál nem tovább.

Pár hónapja írtam, hogy a Király Pizza nevű hely megújult, és Pizza Univerzum  néven kezdte meg újra a működését (Október 23. úton).

Meglepő volt, hogy 650 Ft -ért viszonylag változatos és finom ételeket készítettem minden nap (menü címszóval). Már az elején feltűnt, hogy az adagok akkorák, hogy nem fog senki elhízni tőle. De változatos volt, és néha kifejezetten finom ételeket készítettek.

Aztán az idők során az adagok elkezdtek csökkenni. Nem nagyon, de érezhető volt, hogy ebéd után nem laktunk jól. Sebaj, változatos és olcsó.

És eljött az a bizonyos “harmadik nap”. A mai napon újra ebédelni mentünk .Szépen kifizettük az ételt, majd leültünk és vártunk. És vártunk. És vártunk. 

Ez eddig is így volt ,hogy valamiért mindig várni kellett az ételre (még akkor is, hogyha a leveses kondér ott volt a felszolgáló mellett!), de 1 órás az ebédszünetünk, nem probléma. 

Aztán érkezett egy hat fős társaság, majd pár percre rá egy három fős társaság is. És mi még mindig vártunk.

Aztán a felszolgál gyerek megjelent a levesekkel, de nem nekünk, hanem a hat fős társaságnak kezdte kivinni. Ok, lehet, hogy elnézte a sorrendet. Mindjárt jön a miénk (hiszen KÉT tányér levesről van csak szó, amit nem abban a pillanatban kell megfőzniük!).

De nem! A felszolgáló kivitte a három fős társaságnak a menüt. Majd néhány pizzát, majd a hat fős társaságnak kivitte a második fogást, és mi MÉG MINDIG VÁRTUNK.

Itt már kezdtem ideges lenni, és éppen álltam volna fel, hogy szóljak, amikor nagy nehezen (cirka 20 perc) megkaptuk a levest, ami hivatalosan Lencseleves füstölt tarjával lett volna, de helyette kaptunk lencselevest néhány szétfőtt bőrcafatkával.

Utána még 10 perc, amíg nagy kegyesen megkaptuk a második fogást, Olasz penne parmezán sajttal.

Az olasz itt talán a paradicsomszószba kevert fűszerkeverék volt, semmi más. Enyhén szétfőtt (nem al dente) tészta, híg paradicsomszósszal, és TRAPISTA SAJTTAL!

Itt verte ki nálam a biztosítékot az étterem. Ha már kihangsúlyozzák, hogy parmezán sajt, akkor törekedjenek rá, hogy valami hasonlóval szervírozzák!

Megfogadtam, hogy soha többet nem megyek oda! A felszolgáló gyerek stílusával és viselkedésével eddig is kifogásaim voltak, de az, hogy 45 percet várjunk két levesre meg egy szét főtt tésztára, azért már több a soknál!