Párizs, te drága!

Egy hete végre kimozdultunk a mindennapok szürke és unalmas örvényéből, és elindultunk Franciaországba!

Már jó előre lefoglaltuk a repülőjegyet és a szállást is, nehogy pofára essünk az érkezést követően. Anett már 3 héttel korábban elkezdte böngészni a Párizzsal kapcsolatos web oldalakat és útikönyveket, hogy ott már ne azzal töltsünk órákat, hogy merre menjünk.

Kedden már 11 órakor elindultunk (a 15:40 -kor induló repülőgéphez), hogy előtte még beugorjunk egy pho levest enni a Sárkány Centernél lévő vietnami étterembe. Tömegközlekedéssel továbbra is irtózatos kín kimenni a Ferihegy 2 -re. Jó dolog, hogy közvetlen buszjárat van oda, de ha éppen kimarad egy járat (mint azt mi megtapasztaltuk), akkor bíz a következő járaton már a csomagokkal és bőröndökkel megrakott emberek úgy zsúfolódnak össze, mint a halak a konzervben!

Annyira jók voltunk, hogy még bő 3/4 óránk volt az indulásig, így végighallgattunk egy Ing -s üzletkötőt, aki hihetetlenül jó kártyás üzletet ajánlott, majd 15 perc után finoman jeleztük, hogy ez minket nem érdekel.

A repülés továbbra is csodás dolog! Imádom ahogy elindul a repülőgép, csodálattal bámulok a felhőkre, a hegyekre és az aprócska falvakra. Ilyenkor olyan érzésem van, mintha a Google Maps életre kelt volna! 😀

Alig két órás repülőút után megérkeztünk a párizsi Charles de Gaulle repülőtér kettes termináljára. 

Régebben is olvastam róla, hogy hatalmas repülőtér, de nem sejtettem, hogy ekkora! 🙂

EU -s állampolgárként ügyet se vetettek ránk, úgy sétáltunk be Franciaországba, mintha csak a szomszéd közértbe mentünk volna! Jó 10 -15 perc kellett, mire sikerült leverekednünk magunkat a metróhoz, ami tulajdonképpen vonat, és a HÉV -re emlékeztet legjobban.

A párizsi metró okosan van kitalálva, és egy kis gyakorlást követően viszonylag gyorsan el lehet jutni a város egyik végéből a másikba. Így nekünk se volt túlságosan sok gondunk vele.

A Gare du Nord vasútállomástól cirka 5 perc metrózással odaértünk a Jaurés megállóhoz, ahol a szállásunk volt.

Fontos információ! A reptéren vásárolt vonatjeggyel tovább lehet menni a metróban, nem kell külön jegyet venni! Legalábbis nekünk sikerült! 😉

Hopp! Még egy fontos dolog a párizsi metróról: Mindenhol hugyszag volt! Talán a belváros néhány megállójából hiányzott csak, de az általunk meglátogatott metró megállók 90% -ban szinte már elviselhetetlen volt a penetráns bűz! 

Első esténket a szálloda környékének bejárásával kezdtük. Meg is lepődtünk, hogy az első zónában lévő szállodától cirka 10 perc sétára egy gettó negyed van, ahol a feketék között szinte világítottunk! Vissza mentünk a Jaurés megállóhoz és vettünk a közeli pékségben két bagett szendvicset, amihez üdítő és egy péksütemény is járt! 🙂 Ezután visszafordultunk, és az estét a szállodában töltöttük! 🙂

Pénteken se lett jobb az idő (talán nem írtam le, de bizony 12-14 fok volt már csütörtökön, az érkezésünkkor is), ezért jól felöltözve indultunk neki a városnak.

Az utazási irodák és úgy általában minden web oldal a Paris Visite -t kártyát ajánlja, ami az érkezésünkkor 1 napra 10,55 EUR volt.  Kevésbé reklámozzák a Mobilis jegyet, ami csak 6,6 EUR -ba kerül. Igaz, ezzel a jeggyel csak az 1-2 zónában lehet furikázni, és nem lehet kedvezményesen múzeumjegyet vásárolni. De mivel mi most Párizst szerettük volna megismerni, ezért nem is volt rá szükségünk!

Az elkövetkezendő három napban szó szerint térdig lejártuk a lábunkat, még úgy is, hogy metróval utaztunk sokat. Próbáltunk minél több helyre eljutni, minél kevesebb idő alatt! 😀

Jó segítség volt Anett útikönyve, illetve az, hogy Párizs nagy részén van ingyenes WiFi. Igaz, emiatt Anett ki is borult néha, mert a legváratlanabb pillanatokban álltam meg, a telefonomat nyomogatni, mert volt vezeték nélküli hálózat!

Ha az ember csóró, akkor nem ehet minden nap étteremben, de van megoldás arra, hogy „olcsón” jóllakjon. A hely neve Flunch! Az árai elfogadhatóak, és az ember saját maga szedheti a köretet magának. Ezt ki is használtuk, és a steak -het, duplán szedtünk párolt zöldségekből-, krumpliból…

Általános sztereotípia, miszerint a franciák nem beszélnek más nyelven. Meg kell hogy cáfoljam, sok helyen voltunk, és a legtöbb helyen angolul szót értettünk a helyiekkel. Talán a Flunch az egyetlen kivétel, ahol mutogatással és a mimikával sikerült csak az ott dolgozók tudtára adnunk, mit szeretnénk. 🙂

A város előkelő negyedében tisztaság és rend volt, a fák kockára vágva, a virágok sorrendben, egyszóval szinte tökéletes volt! Nem úgy a külvárosban, ahol a kosz néha szó szerint ellepte az utcákat. Volt olyan hely, ami úgy nézett ki, mint a „28 nappal később” című film városban játszódó zombijelenetei!

A másik dolog, ami feltűnt, hogy még mindig le vagyunk maradva kereset ügyileg a nyugattól. Az árak két- két és félszer magasabbak, mint Magyarországon, míg a fizetések négy- ötször magasabbak! Ez okból túl sokat nem is költöttünk, a napi élelem, és néhány apróbb szuveníren kívül semmit se vásároltunk. Pedig volt sok dolog, ami csalogató volt, de mi összeszorítottuk a fogunkat, és elsétáltunk mellette. 

Na jó, egy dolgot nem bírtunk ki, hogy ne próbáljuk meg: az osztriga evést! 😀

Meglepően finom volt, a főt kagylóra emlékeztetett, csak egy kicsit nyúlósabb, „taknyosabb” volt! 😀

A négy nap gyorsan eltellett, és szinte észre se vettük, már a repülőgépen csücsültünk és bőszen integettünk az Eiffel toronynak (már ha láttuk volna! 😀 )