Az étel

Nehéz megszokni azt, hogy vannak dolgok, amit mások elrontanak, és nekem kell valahogy kijavítanom. Ilyen probléma Gabó és Nóri étkezési szokásai. Gyönyörűen félre lettek nevelve azzal, hogy azt kapnak mindig enni, amihez éppen kedvük van! Ha éppen rántott húst szeretnének enni, akkor azt kapnak. Ha 10 perc múlva eszükbe jut, hogy inkább túrós gombócot ennének, akkor azt készítenek nekik! Így amikor olyan helyzetbe kerülünk, hogy adva van egy étel, és nem lehet válogatni, akkor mi történik?

Húzzák a szájukat, és nem hajlandóak enni belőle! És ha ez nem lenne elég, még arra se hajlandóak, hogy megkóstolják az ételt, amit eléjük tettek!

Rögtön két példa.

Elmentünk ebédelni egy jó nevű étterembe hármasban. Egyrészt nevelési célzattal, másrészt hogy ismerkedjenek a viselkedési szabályokkal. Kihozták az étlapot, felolvastam nekik.  Mindketten ugyanazt választották, krumplipüré és rántott hús! Pufff… Fogtam a fejem, mert finomabbnál – finomabb ételek voltak a menükártyán, de ők a jól megszokott húsleves + rántothús kombót választották! Ok, legyen!

Kihozták a levest, nagyon finom tyúkhúsleves volt, sok zöldséggel. Gabó nem volt hajlandó megenni, mert túl sok zöldség van benne. Nóri szerint csípős volt! Még jó, hogy magamnak nem rendeltem, így a két tál levest én ettem meg.

Kihozták a második fogást. Nóri kijelentette, hogy nem ízlik neki a hús, Gabó kijelentette, hogy nem ízlik neki a krumplipüré! Megkóstoltam, mindkettő rendben volt. Ok, akkor egyikőtök egye meg a csak a krumplipürét, a másik csak a húst! Azt nem! Mert már Nóri belenyúlt!

Grrrrr!!! Itt már felment rendesen a vérnyomásom. Közben Nóri kijelentette, hogy Ő nem éhes…

Gabó bejelentette, hogy szomjas. Ott volt az itallapon házi limonádé. Olyat szeretett volna. Megkérdeztem Nórit, Ő ásványvizet kért.

Kihozták a két limonádét és az ásványvizet.

Az ásványvíz Nóri szerint “csípős” volt, azaz buborékos! Pedig nem volta az! Ok, kértem csapvizet!

Gabó beleivott a limonádéba, majd kijelentette, hogy nem jó! Itt újra agyvérzést kaptam. Semmi baja se volt az italnak, nagyon finom volt. Igaz, hogy 1000 Ft -ot elkérni érte enyhén szólva rablás volt!

A végeredmény: A gyerekek éhesen maradtak, én kifizettem majdnem 10.000 Ft -ot! És még azt se mondták, hogy bikfitty!

Ha azok az emberek, akik foglalkoznak velük, mindig rájuk hagyják azt, amit akarnak, akkor én kapálózhatok, és csapkodhatok, úgy se tudok elérni semmit! 🙁

Hasonló bejegyzések

Related Posts

1 Comment

    A legjobb amit tehetsz az hogy szarsz bele nagyívben hogy mit esznek, egyék azt amit akarnak, ropit meg chipset, de amikor családi ebéd van, vagy normális kaja, akkor is csak rántott hust kapjanak, ti pedig misztifikáljátok tul azt amit ti esztek, az első pár esetben biztos nem fogja őket érdekelni, de minél inkább, ők nem kóstolhatják meg amit ti esztek, annál inkább fel fogja csigázni az érdeklődésüket… Fordított psyhológia. Én is mindig válogattam, aztán most nézz meg!

Comments are closed.