Kényes

Kényes és kellemetlen dolog a szakítás. Mindkét félben feszültségek keletkeznek, és ezek az ember jelleméből adódóan törnek ki-, vagy feszítik tovább.

Talán a kitörés a jobb! A csapkodás, hisztizés, dühöngés, és végleg elfelejtés! Így tisztán lehet mindent folytatni.

Ha magában tartja az ember, morfondírozik rajta, és mérlegelget, akkor előbb utóbb keseredetté válik, és vagy okolja magát, vagy keresi a hibákat, amiket elkövetett! És ha csak egy hibát is talál, akkor ez a feszültség még erősebbé válik.

Tisztába vagyok vele, hogy furcsa vagyok, és bizonyos dolgokban furcsán gondolkozom, sőt, még megkockáztatom, hogy sok jellemhibám is van, de mégis önmagamat próbálom adni. És ha ez az “önmagam tudat” elkezd torzulni, akkor rosszul érzem magam, rossz szájízzel kelek, kényelmetlennek érzek minden beszélgetést.

Valahol mélyen sajnálom azokat, akiknek el kellett viselni engem, és az én kis hülyeségeimet!

Ezúton kérek bocsánatot a hülyeségeimért!