Fair to Midland – Arrows & Anchors

Bizton állíthatom, hogy egyik nagy kedvencem a címben szereplő FTM! Az első albumukat amikor meghallottam, hanyat vágódtam. Mert ennyire furcsa, eszeveszett, és mégis csodás zenét már régen hallottam!

Besorolhatatlan a műfajuk, időnként rock, időnként szinte opera, de a jazz és a folk se áll túl messze tőlük.

Az első lemezüket töviről – hegyire átrágtam, meghallgattam, kiveséztem, és szinte mindegyik számukat imádtam. Igaz, nehezen emészthető volt, hiszen “meg kellett érteni” a muzsikát. Nem tipikus sláger számok, mégis ha az embere megismeri őket, akkor álmából felébresztve is el tudja énekelni (már ha a hangfekvése megfelelő!).

Ilyen előzmények után nagyon nehéz dolguk volt az új lemezzel, hiszen hihetetlenül jó kritikát kaptak az első albumukra.

Végre megszereztem (najó! letöltöttem!) az új albumukat, amit szinte már remegve vártam!

Mondanom se kell, a címeik újra teljesen értelmetlenek, a zenéjük továbbra is elsőre emészthetetlen, és a műfajuk továbbra is besorolhatatlan.

Néhány számcím:

  • Short-haired Tornado (kefehajú tornádó)
  • Uh-oh (ezt nem fordítom le!)
  • Golden parachutes (Arany ejtőernyők)
  • Three Foolproof Ways To Buy The Farm (három tuti biztos út, hogy farmot vegyél)

A lemezt már harmadszorra hallgatom meg, és próbálom megismerni. Az énekes hangfekvését és artikulációja továbbra is egyéni és furcsa. Furcsa, mert néha mintha szándékosan rontana, de itt teszem hozzá, hogy a számokban ez mégis tökéletesen hangzik! AZ első szám, ami a szívembe lopta magát a “A loophole in limbo” amit talán “Egy kiskapú a pokol tornácán” -nak lehetne fordítani.

Megvan benne mindaz, amitől a FTM igazán FTM. A néha dallamos, néha belassulós, néha szomorkás, néha húzós részek.

A többi számmal még nem tudtam megbarátkozni, idő kell, hogy megemésszem! 🙂

Összességében eddig úgy tűnik, hogy újabb kedvenc lemezzel ajándékoztak meg, és továbbra is a zenéjük rajongója leszek!

Hasonló bejegyzések

Related Posts