Eső előtt

Kevés film van, aminek a zenéje és a mondanivalója is lenyűgözött. És még kevesebb azon filmeknek a száma, amelyek belevésődtek az agyamba. Egyik ezek közül a Mongol című film, a másik pedig az Eső előtt.

Valamiért vonzódom a kietlen tájhoz, az olyan népekhez, ahol a civilizáció még nem rontotta meg teljesen az embereket. Talán ezért fogott meg a Macedóniában játszódó drámai film.

Mikor először láttam, magyar szinkronnal volt, de a későbbiekben rájöttem, hogy eredeti nyelven sokkal izgalmasabb, hiszen a filmben macedón és francia nyelven is beszélnek. Ettől, és a szürke- és színes képek váltakozásától szétfragmentálódik a film, de mégis érthető marad.

A film témája a balkáni etnikai – faji konfliktusokat mutatják be, egy Franciaországba emigrált macedón fényképész által. Három fő részre tagolták: Szavak – Arcok – Képek

Mindhárom rész más – más szemszögből, és más idősíkban mutatja a történetet. Az utolsó (Képek) rész által áll össze egésszé a film, és érteti meg a nézővel a balkáni háború borzalmait.