A transzvesztita, a mágus, az úrnő és a szolga

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ilyen furcsa "helyzetbe" fogok belecsöppenni. Pénteken meghívást kaptam egy klubba szombati időponttal. Többet a meghívó nem volt hajlandó elárulni, illetve finoman célzott, hogy munkamegbeszélés is lesz. Hét órát jelölte meg, mint érkezési időpontot.
Mi már hat óra 10 -kor odaértünk! 🙂
A klubban 3 ember volt, kedves ismerősünk Csabi, egy kicsit túlpörgött 30 -as srác, és egy enyhén molett lány.
Beszélgettünk, közben körbejártuk a klubbot, hiszen nem volt ott szinte senki. Találtunk jópofa angyalszárnyakat (amit persze rögtön fel is próbáltam), illetve furcsább eszközöket is.

Ahogy telt az idő, a molett lány jelezte, hogy Ő most elvonul átöltözni. 10 perc múlva ért vissza, csillogós bőrfűzőben, igen erős sminkkel. Eközben egyre több vendég érkezett, és kiderült, hogy mi egy szülinapi buliba csöppentünk.
Ahogy érkeztek a vendégek, egyre több "érdekes" vendég jelent meg. Volt köztük bőr öltönybe bújt fiatalember, volt 40 -es családanya, és vele egy 20 év körüli srác. Majd 20:30 környékén érkezett meg a társaság talán legfurcsább tagja, egy harmincas éveinek közepén járó transzvesztita. Az alakján kevésbé, de az arcán nagyon látszódott, hogy Ő bizony valamikor még a férfi öltözőben öltözött (Vajon most hol szokott???).
Egyre több vendég lett, és egyre lazább lett mindenki. Elengedték magukat, és egyre – másra kiderültek a vendégek "különös" szokásai.
A 40 -es hölgy úrhölgy volt, vele érkező jámbor tekintetű 20 éves srác a szolgája volt. Aranyosan, kedvesen beszélgettek egymással, semmi jele nem volt a köztük lévő furcsa kapcsolatnak.
Az idő haladtával a túlpörgött srác egyre jobban belemélyült a beszélgetésbe velünk, és kiderült, Ő mágus.
Különböző csodatetteiről mesélt, illetve arról, hogy kiről mit tud megállapítani szimplán az aurájának megérintésével. Sajnos racionális ember lévén (és az ásványvíz alkoholtartalmának zéró értéke miatt) csak kedvesen mosolyogtam, és próbáltam észrevenni a hibákat a történetében .Egy idő után, amikor már megfelelő mennyiségű Vadászmestert fogyasztott el, hibákat kezdett ejteni, és egyre egyszerűbben lehetett saját történeteivel megzavarni.
Éjfélkor csendben távoztunk, felköszöntve ismerősünket.