Borkóstolás

Izgalmas volt a csütörtök este. Borkóstolásra mentünk Anettel! Egyikünk se egy bor gourmand, és egyikünk se volt még sose igazi bórízlelgetésen, így kicsit félszegen mentünk be a borbíróságra.

Kedves pincér fogadott, aki felkísért a fenti galériához. Senki se volt. Hmmm… Kicsit megijedtünk, hogy mi leszünk az egyetlen vendégek? Nem, nem! – nyugtatott meg a pincér. Még jönnek, de van aki KOCSIVAL jön, és ezért késik!

És láss csodát, 19 órára tényleg egészen sokan érkeztek. Volt ott igazi borsznob, házaspár szerűség, borász (mint később kiderült), és természetesen a sommelier!

Ahogy megérkezett mindenki, kihozták az első bort! De nem ám csak úgy, egyszerűen! Egy mókás csavart tettek a felszolgálásba, és a borokat letakarva hozták. A kedves vendégnek pedig értékelnie kellett. Kicsit megijedtünk a feladattól. Egyrészt egyikünknek se volt ötlete arra, hogy hogyan kell egy bort értékelni. Másrészt amatőrként nem is biztos, hogy felismerjük azokat a zamatokat, amelyeket fel kellene ismerni. De sebaj! Próbálkozzunk.

És megtörtént az első sikerélmény. Egy újbort kóstolva felfedeztünk érdekes mellék ízeket. Majd egymás után jöttek a palackok, és mi egymás után kóstolgattuk őket. A hatodik palacknál jóleső zsibbadást éreztem a végtagjaimban, hatott az alkohol!

A tizedik palack környékén kezdtünk elveszni. Pedig kértünk sajttálat, hogy az ízeket egy semleges étellel nullázzuk le a nyelvünkön.

Végül 14 palackot hoztak ki és kóstoltattak meg. A tizedik után már csak vihorásztunk és mókás dolgokat írtunk az értékelő lapra. Pl. “Pajta illat”, “Finom, jó”, “Bezsibbadtam, de finom volt”.

Miután az összes bort végig kóstoltuk, enyhén alkoholos mámorban hallgattuk és tekinthettük meg a borokat. Ami sikerélmény volt, hogy hasonló pontokat adtunk, mint a többi, hozzáértő. Ami nem sikerélmény, hogy a 14 borászat közül talán ha egyet ismertem…

Related Posts