Szürreális álom

Végre álmodtam! Az elmúlt pár hétben (talán van 1 hónapja is) nem álmodtam. Csak aludtam, vagy forgolódtam, és folyton felriadtam.

Az álmom nagyon érdekes volt. Egy számomra teljesen idegen lakótelepen voltam, ahol lődörögtem céltalanul. Egyszer csak megpillantottam Magdit és Kutyi barátnőjét, ahogy egy Fiat Punto méretű autóból egy heverőt próbálnak kiráncigálni. Odamentem és felajánlottam a segítségemet. Hárman már sikerült kiszednünk, és felvittük több más bútorral (ami szintén ebből az autóból származott!) az egyik panel ház legfelső szintjére.

Ezután a két hölgy elment, én meg ott maradtam a lakásban, és nézelődtem. Majd megmagyarázhatatlan okból (ilyen egy álom) átöltöztem, és a térdnadrágomat ledobtam valahova.  Pár perccel később már nem találtam meg, és ott álltam eléggé hiányos öltözetben.

Amikor vissza értek a lányok, akkor én sietősen  elindultam, takargatva magamat egy fotel párnájával. Lent aztán eszembe jutott, hogy a táskámat fent hagytam. Ekkor az ablakból lekaibáltak, hogy Magdi laptopját valaki kiemelte az autójából. Én gyorsan utána rohantam, eldobva a párnát. Sikerült egy buszmegállóig követnem, de ott kocsiba szállt. Én meg felszálltam a legelső buszra ami ott volt, és egy hajléktalant (aki ott ült a buszon) megkérdeztem, hogy tudja -e vezetni. Ő azt mondta, hogy nem probléma, és elindultunk az autó után. A városban csikorgó kerekekkel száguldoztunk a busszal, és végül sikerült az autót megállítani, és a számítógépet visszaszerezni.

De mivel teljesen idegen városban voltam,  ezért nem találtam vissza. A hajléktalan időközben elinalt, mert nem akarta, hogy a rendőrök elkapják a busz meglovasításáért!

Oda mentem egy emberhez, aki kísértetiesen hasonlított Picasso -ra (csíkos ujjatlan pólóban volt, őszes haj, etc..). Ő segített visszatalálnom. Út közben folyamatosan arról győzködött, hogy meg kell becsülni a nőket (miközben én nem mondtam semmit neki), és minden óhajukat teljesíteni kell.

égül odaértünk a házhoz, de abban a lakásban, ahova pár órája még én segítettem felvinni a bútorokat, senki se volt. Teljesen üres és kihalt volt. Mintha sosem járt volna ott senki.

Teljesen kétségbe estem, hogy mit fogok most csinálni, hogy fogom visszajuttatni a számítógépet Magdinak, hiszen szüksége van a munkája miatt rá.

És nagyjából itt ébredtem fel, 6 óra előtt. Teljesen frissen és éberen. 🙂