Mindennapok: álom gitár lehetőség nori régen sztár vágy zenélés
by kga
leave a comment
Emlékszem
Amikor fiatal voltam, zenész szerettem volna lenni. Apunak nem tetszett, azt vallotta, hogy az embernek legyen először érettségije, majd utána még eldönti, mit akar csinálni. Amikor túl lettem az érettségin, máris hajtottam (na jó, azért nem akkora elánnal) a főiskolára! Jöttek a főiskolai évek, én eladtam a gitáromat, és helyette az egyetemisták gondtalan életét kezdtem el élni. Buli, csajok, fanta! 
Amikor megkaptam a diplomámat, felszabadultam! 25 voltam, előttem volt a világ! De egy normális ember ilyenkor nem rock együttest alapít, hanem munkát vállal! Így én is munkát vállaltam. Dolgoztam, megházasodtam, majd gyerekeim születtek. A zenélés utáni vágy pedig mélyen, nagyon mélyen parázslott bennem.
Miután anyagilag helyrerázódtunk, újabb és újabb célokért kellett megküzdeni. Lakásfelújítás, kocsi, nyaralás, újra lakásfelújítás… Mindig volt fontosabb, előrébb való, mint a zenélés.
Aztán 35 évesen rádöbbentem, hogy azok, akikkel együtt kezdtem az “ipart”, Janó Misi-, Szekeres Andris-, Bazsó Laci-, az évek során komoly energiákat fektettek a zenélésbe, és meg is lett a sikerük. Mind ismert együttesek tagjaiként debütáltak az élet nagy színpadán. Én pedig keserűen (és egy kicsit csalódva magamon) néztem, ahogy az elmúlt 15 év elszállt.
37 éves vagyok.
Már sose fogok úgy megtanulni zenélni, mint azok, akik 16 -18 éves koruk óta nyúzzák a gitárt meg a dobokat! De az a parázs nem nem hamvadt el bennem. Vettem egy gitárt, hozzá erősítőt, effektpedált. Néha kicsit gitározgatok, és visszaidézem azt a pár évet, amikor zenekarral próbáltunk. Kellemes bizsergető érzés a lelkemnek visszagondolni azokra a pillanatokra, amikor Jiling Krisztiánnal és Kovács Gabival Sodom és D.R.I számokat próbáltunk a garázsban.
Azt szeretném, hogyha az én gyerekeim nem éreznék azt, hogy elszáguld mellettük az idő. Ezért vettem Nórinak egy gitárt. Ha megtanul rajta játszani, akkor örülni fogok, ha nem, az se lesz baj! De elmondhatom, hogy a lehetőségtől nem zártam el…
Szösszenetek: álom anyu aranyos dunaújváros gabo nori otthon puszi
by kga
Hozzászólások kikapcsolva
Az álompuszi
Szombat este, készülődünk a lefekvéshez. Nóri és Gabó is már pizsamában van. Én még egy üzentet írok, mikor hallom, hogy Gabó azt mondja: Én mégis csak apával szeretnék aludni. Anyu kisétál vele a szobából. Gabó halkan szól: Apu, hol vagy?
Én a nappaliból szólok vissza: Még nem mentem fel, itt vagyok!
Eközben Nóri is anyu és Gabó után jött. Ahogy meglátott engem, azt mondta: Gyere apu, adok egy álompuszit!
És az arcomra nyomott egy cuppanós puszit. Majd még egyet és még egyet!
- Nórikám, ennyi puszitól egy hétig fogok aludni! – mondtam neki.
Ő csak mosolygott, és élvezte, hogy átöleltem.
Szösszenetek: álom felnőttek furcsa Micimackó mikro
by kga
Hozzászólások kikapcsolva
Mikroálom
Annyira keveset aludtam éjszaka, hogy mikro alvások jönnek rám. Előbb eldőltem egy picit (pedig még a zuhanyzás hátra van!), és azt álmodtam, hogy emberek mennek, és mintha a Micimackót játszanák el, volt ott Malacka léggömbbel, meg Tigris, aki ugrálva ment, Micimackó-, és Kanga is!
Hogyha az agy tényleg a mindennapokat dolgozza fel, akkor ez vajon milyen élményem volt????
Rémálom
Furcsa dolgot álmodtam. A régi általános iskolámban voltam, valamilyen katasztrófa után. Sok ismerős arc volt ott, de valamiért senki se ismert meg. Ami miatt szörnyen ideges voltam, hogy a jobb szememet nem tudtam kinyitni, és akkor se láttam vele, hogyha szétfeszítettem a szemhéjamat. Odahívtak egy emberhez, aki vezette az iskolában lévő embereket. Ő kikérdezett, és egyfolytában arra célozgatott, hogy velem is van valami baj, mert a szememet nem tudtam kinyitni.
Arra még emlékszem, hogy menekülnöm kellett, és Dunaújváros romokban volt. De hogy miért kellett menekülnöm, arra már nem emlékszem.
Szösszenetek: álom baleset figyelmetlenség sofőr
by kga
Hozzászólások kikapcsolva
Mai álmom
Ma reggel (gondolom) újra igen furcsát álmodtam. E l kellett sürgősen utaznom valahova, és lekéstem a vonatot. Emiatt gyorsan átmentem az Etele térre, hogy busszal menjek tovább. Sikerült is elkapnom egy járatot, amit egy 28 év körüli sofőr vezetett. Az utolsó felszálló egy 22-25 közötti lány volt, aki elkezdett csacsogni a sofőrrel. Én közvetlenül mögöttük ültem, így végig hallottam miről beszélgetnek. A sofőr egyre kevésbé figyelt az útra, és egyre jobban a lány bűvkörébe került. Ekkor már az M7 -en száguldottunk, 130 km/h sebességgel. Egyszer csak a semmiből átszaladt az úton egy nagytestű kutya. A sofőr és a lány is utána néztek, mert igen furcsán nézett ki a jószág. Eközben a kormányt jobbra tekerte a buszvezető, és szépen elindultunk a leállósáv fele. Ekkor elkezdtem rázni az ülését (mert nem volt a sofőr és köztem elválasztó plexi). Ő megpróbálta visszarántani a kormányt, de ezzel csak azt érte el, hogy a busz még jobban imbolyogni kezdett, és 100 km/h -s sebességgel felborult. Minden utas repkedett össze – vissza, és nagyon sokan megsérültek. A lány, aki a buszvezető mellett ült, eltűnt (valószínűleg kirepült az ablakon). Érdekes módon, én kisebb karcolásokkal megúsztam a balesetet, és amikor a rendőrök kiértek, gyorsan elhadartam, hogy mi történt, majd megkértem a rendőrt, hogy vigyen már el oda, ahova siettem.
Ennél a pillanatnál ébredtem fel.
Szösszenetek: álom csütörtök érdekes furcsa Kutyi Magdi Picasso reggel szürreális
by kga
Hozzászólások kikapcsolva
Szürreális álom
Végre álmodtam! Az elmúlt pár hétben (talán van 1 hónapja is) nem álmodtam. Csak aludtam, vagy forgolódtam, és folyton felriadtam.
Az álmom nagyon érdekes volt. Egy számomra teljesen idegen lakótelepen voltam, ahol lődörögtem céltalanul. Egyszer csak megpillantottam Magdit és Kutyi barátnőjét, ahogy egy Fiat Punto méretű autóból egy heverőt próbálnak kiráncigálni. Odamentem és felajánlottam a segítségemet. Hárman már sikerült kiszednünk, és felvittük több más bútorral (ami szintén ebből az autóból származott!) az egyik panel ház legfelső szintjére.
Ezután a két hölgy elment, én meg ott maradtam a lakásban, és nézelődtem. Majd megmagyarázhatatlan okból (ilyen egy álom) átöltöztem, és a térdnadrágomat ledobtam valahova. Pár perccel később már nem találtam meg, és ott álltam eléggé hiányos öltözetben.
Amikor vissza értek a lányok, akkor én sietősen elindultam, takargatva magamat egy fotel párnájával. Lent aztán eszembe jutott, hogy a táskámat fent hagytam. Ekkor az ablakból lekaibáltak, hogy Magdi laptopját valaki kiemelte az autójából. Én gyorsan utána rohantam, eldobva a párnát. Sikerült egy buszmegállóig követnem, de ott kocsiba szállt. Én meg felszálltam a legelső buszra ami ott volt, és egy hajléktalant (aki ott ült a buszon) megkérdeztem, hogy tudja -e vezetni. Ő azt mondta, hogy nem probléma, és elindultunk az autó után. A városban csikorgó kerekekkel száguldoztunk a busszal, és végül sikerült az autót megállítani, és a számítógépet visszaszerezni.
De mivel teljesen idegen városban voltam, ezért nem találtam vissza. A hajléktalan időközben elinalt, mert nem akarta, hogy a rendőrök elkapják a busz meglovasításáért!
Oda mentem egy emberhez, aki kísértetiesen hasonlított Picasso -ra (csíkos ujjatlan pólóban volt, őszes haj, etc..). Ő segített visszatalálnom. Út közben folyamatosan arról győzködött, hogy meg kell becsülni a nőket (miközben én nem mondtam semmit neki), és minden óhajukat teljesíteni kell.
égül odaértünk a házhoz, de abban a lakásban, ahova pár órája még én segítettem felvinni a bútorokat, senki se volt. Teljesen üres és kihalt volt. Mintha sosem járt volna ott senki.
Teljesen kétségbe estem, hogy mit fogok most csinálni, hogy fogom visszajuttatni a számítógépet Magdinak, hiszen szüksége van a munkája miatt rá.
És nagyjából itt ébredtem fel, 6 óra előtt. Teljesen frissen és éberen.
Álmom
A ma éjszakai álmom egy igazi színkavalkád volt. Volt ott esküvő (sok fehér és világos színnel), ahova egy kedves hölggyel mentem, majd egy panel lakás (szürke, sötét tónusok), ahova elvonultam. Volt később egy kastély (főleg zöld színekkel), ahova véletlenül hívtak meg, mert a kedves hölgy családja tartott ott találkozót, és én valahogy mégis rákerültem a meghívottak közé. Végül valahogy a nagymamám is odakeveredett (talán én mondtam neki, hogy megyek erre a családi találkozóra, és ő félreértette?!?!?), és a népes család egyik tagját köszöntötte, ékes szavakkal. A család legtöbb tagja nem tudta és nem értette a szituációt, de nagymamám büszkén újságolta el, hogy a kis unokája kis is valójában. Én szégyelltem magam, és próbáltam elsüllyedni. Végül a család egyik idősebb tagja oldotta fel a kínos csendet.
Ezután még volt pár találkozás és vádaskodás, majd kibékülés! És ez volt talán az álom legszínesebb része, mert a panel rengetegből egy virágokkal teli rétre vezetett az út. Vörös, sárga, narancssárga virágok sávokban szegélyezték az utat, ahol beszélgettünk…
Azért kíváncsi lennék, hogy az agyam mélyebb bugyraiban milyen gondolatok vannak még, amelyek így törnek elő, éjszakánként…
Mindennapok: álom gabo gondolkodik medito somnus
by kga
Hozzászólások kikapcsolva
