Reminiscentia
You are Reading..
Reminiscentia
Kriszta, nyugodj békében!
A mai nap nagyon szörnyen kezdődött. Gergő felhívott, és azt mondta: Kriszta elment!
Aki nem ismerte Barczi Krisztát,azt gondolta róla, hogy egy affektáló kis „majom”… De ha ezt az egy néha bosszantó tulajdonságát félretesszük, akkor egy rendkívül aranyos, kedves, mindenkinek segítőkész lány volt, akivel egészen mély beszélgetéseket lehetett folytatni az élet dolgairól.
Az elmúlt fél évben nagy terveket ringatott magában, bízott benne, hogy összejönnek. Olyan terveket, amit itt Magyarországon nem lehet megvalósítani!
Múlt héten bent volt az irodában és lerendezett pár dolgot. Most már tudom, hogy ez búcsú volt. Csak senkinek sem tűnt fel akkor!
Láttuk, hogy szörnyen le van lombozódva, és szomorú. Azt mondta, vissza kell mennie Szlovákiába, mert ott sem felhőtlen a helyzet.
Tegnap este a legdurvább módját választotta a halálnak.
Többet most nem tudok, de lehet, hogy nem is kellene tudnom. Maradjon meg bennem az a kép, ahogy megismertem.
