Sértődöttség

Azok az emberek, akik a kicsinyes sértődöttségüket nem tudják elfelejteni, még akkor sem amikor sokkal nagyobb és tragikusabb dolgok történnek, szánalmasak.

Létezik Budapesten egy cég, ahova 4. éve felvettek egy 21 éves lányt dolgozni. 3.5 évig dolgozott ott, majd személyes ellentétek miatt felmondott. Szinte azonnal felvették a cég anyavállalatához dolgozni (hiszen ismerték a habitusát, szorgalmát). A cég vezetője személyes sértésnek érezte, hogy nála felmondott, a másik céghez mégis felvették.

Aztán eltelt 4 év, és a lány saját vállalkozásba kezdett. Felmondta a biztos állását és nekikezdett a nagy álmának! Sokat dolgozott, beleadott apait – anyait, de közben egyre csak falakba ütközött. Végül úgy érezte, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel, összeomlott. Úgy érezte nincs kiút, mindent feltett az álmának megvalósítására, de az elbukott. Ezért felszámolt mindent, elrendezte azt, amit el kellett rendezni, majd véget vetett az életének.

Az ismerőseit szörnyen megdöbbentette a hír. Régi munkatársai nagyon szerették.

A cégvezető is értesült a hírről, de nem izgatta. A volt kollégák értesítették a többieket a szörnyű hírről. Szerettek volna elmenni a lány temetésére, de a cégvezető közönyös volt. „Szabadnap!” – Mondta!

Végül akik utoljára le szerették volna róni a tiszteletüket, elmentek, kivettek szabadságot, rendeltek koszorút.

A cégvezető a temetés napján is mókázva, nevetgélve intézte a dolgait.