Jut eszembe!

Tedd fel magadnak a kérdést: – Mikor volt utoljára olyan pillanat, amikor azt gondoltad, most szeretném megállítani az időt, hogy így maradjon örökre?

Volt ilyen az életedben? Úgy vélem, csak az gondolja ezt, aki teljesen boldog! Elcsépelt szöveg, hogy lehet akármennyi pénzed és hatalmad, ha nem vagy boldog, akkor ezzel csak időlegesen tudod csillapítani a szeretet iránti kényszeredet. Pedig mily igaz ez! Az ember ha olyanokkal van körbevéve, akik szeretik, akkor nem vágyik többre, mint ami körülötte van! Nem vágyik gizai piramisokra, nem vágyik világok meghódítására! 

Csak arra, hogy maradjon meg örökre az az állapot, amiben él!

Hiszen ez az állapot a legideálisabb! Nincs jobb annál, mint amikor egy mosolygós arc fogad ha hazaérsz. Nem tudja a legromantikusabb mozifilm se visszaadni az éjszakába nyúló beszélgetések szépségét. A közös séták-, az együtt megélt élmények-, vagy a közös baklövésekre visszaemlékezések mind – mind mosolyt csal az ember arcára. A gyerekekkel, szülőkkel, testvérekkel,  barátokkal eltöltött közös idő sosem pazarlás, ebből merít az ember a hétköznapok szürke és kevésbé mozgalmas napjain erőt.

A közösen megteremtett lét harmóniája pedig erős alapot a  mindennapok elviseléséhez!