Rózsa Péter: Ha túlélted, hallgass!

Azt hiszem, erre a könyvre lehetne azt írni, hogy „megrázó erejű történetek a második világháborút követő elhurcolásokról!”. A könyv tényszerűen, de néha kicsit elfogultan, számol be a második világháború befejezése utáni civil lakosság elhurcolásáról. A nyilatkozók legtöbbje még akkor is rettegett, hogy baja lehet abból, ha elmeséli a történetét, ezért csak keresztnévvel, vagy anélkül vállalták a riportokat. A 21. században el se tudtam volna képzelni, hogy alig 50 évvel ezelőtt milyen körülmények között tartottak „hadifoglyokat”, és mennyi civil áldozata volt a sztálinista rendnek! Tízezrek haltak meg ezekben a gulágokban úgy, hogy egyetlen „bűnük” az volt, hogy éppen abban a faluban laktak, ahol a szovjet katonák begyűjtötték a megfelelő mennyiségű létszámú „hadifoglyot”.

A megszólaltatott emberek legtöbbje a szovjet megfélemlítési rendszer működéséről beszélt, és arról, hogy a gulágok környékén élő orosz emberek néha rosszabb körülmények között éltek, mint a gulágon belül. Tanulságos könyv arról, hogy a szocialista rendszer mennyi információt meghamisított évtizedeken keresztül, hogy a Szovjetuniót mint baráti államot tüntesse fel!