No de mi is az a Tillandsia?

A Tillandsia nemzettség Elias Tillands-ról (1600-as években élt Finn Fizikus ) kapta nevét. Máig már több mint 450 fajt írtak le Chile-től egészen az USA déli részéig őshonosak, de az esőerdők még mindig számos leírásra való fajt tartogatnak a botanikusok számára.

Többségükben fán lakó fajok, de változatosa biótopokat hódítottak meg. Egyes fajaik az esőerdő faóriásain élnek, míg mások akár 3500 méter magasan a Perui Andok kaktuszain illetve kövein is fellelhetőek. Az élőhelyi változatosság alapján különíthetjük el őket.

A hegyvidéki fajokat megnézve rögtön feltűnik a levelek fehéres színe, valamint kemény tartása. Melyet a levélszőrök kölcsönöznek a növénynek. Ezek szerepe sokrétű az erős fénytől való védelemtől egészen a növény vízháztartásáig számos funkcióval bírnak, miszerint a tápanyag és víz felvételében is ezek játszanak szerepet, bár az őserdei fajok egy része a broméliákhoz hasonlóan levéltölcsérrel veszi fel a vizet. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az esőerdei fajokon jóval csekélyebb számú ,illetve kisebb levélszőröket találhatunk.

Vannak azonban olyan fajok is amelyen nem sorolhatóak be egyértelműen az esőerdei, nedvesség kedvelő vagy a hegyvidéki szárazságtűrő csoportok közé, mivel egész Dél- Közép Amerikában elterjedtek.

Virágzatuk tipikusan bromélia virágzat, vagyis egy fellevél alatt hozza a kis ,megtermékenyülő virágaikat, nem önbeporzóak, legalább 2 növény szükséges a beporzáshoz (a természetben azonban szinte kizárólag a kolibrik porozzák be őket, magokkal történő szaporításuk többnyire csupán szakosodott kertészetek által történik). A fellevelek jelentik a növények igazi díszeit, amelyek néhány fajnál csupán 2 hétig, míg másoknál akár 8 hónapig is díszlenek. Az illattalan virágok megjelenését követően vagy azzal párhuzamosan tősarjak jönnek létre az anyanövény mellett, melyek fokozatosan átveszik annak helyét, mialatt az anyanövény elpusztul, ezek leválasztásával szaporíthatjuk növényeinket, azonban ezzel ajánlatos megvárni ,amíg a sarjak elérik a növény méretének felét.

Sajnos mára már több fajuk veszélyeztetetté vált a természetben. Ennek egy oka, hogy élőhelyükön mindent elnyomnak így főleg a kávé ültetvényeken minden módszert felhasználva irtják őket, valamint számos növényt begyűjtöttek az őserdőkből. Ma 7 fajuk került a kihalás közelébe, ezeket magvetéssel való szaporítással próbálják megmenteni. Magjuk jellemzője hogy a pitypangéhoz hasonlóan repítő szerkezetet viselnek, melyeknek köszönhetően a fák lombkoronájába is feljut a mag. A növények nem paraziták, gyökereik is csupán rögzítő funkcióval bírnak.

Szobanövényként főleg a hegylakó fajok az ideálisak, melyek a lakások száraz levegőjén is szépen fejlődnek, nyáron a szabadban, fákra akasztva nevelhetjük őket és hosszú ideig virágoznak. A virágzás szinte bármely méretnél bekövetkezhet ezt nagyon sok tényező kiválthatja, akár rossz akár jó irányba történik a környezet változásának. A szobai ,téli tartásnál a permetezésre, illetve öntözésre amely áztatással is történhet- figyeljünk oda, a hegyvidéki fajokat elegendő 2-3 hetente permetezni. A trópusi fajok tartása szinte teljesen megegyezik a broméliákéval.