Váltás

Vannak emberek, akik teljesen lazán veszik a munkahely váltást, és betartják azt a szabály, hogy egy cégnél 5 évnél többet nem szabad eltölteni. Irigylésre méltó a bátorságuk. Ezidáig három cégnél dolgoztam teljes munkaidőben, és szinte minden alkalommal a kényszer vitt rá arra, hogy váltsak! Sosem az a tudat, hogy jobb lehetőséget fogok találni, vagy ideje lenne váltani!

Pedig a lelkem mélyén pontosan tudom, hogy az ember szó szerint belebetegszik egy idő után a mindennapi munkába! Első jelei a főnökkel-, munkatársakkal való konfliktusok. A következő jel már sokkal kellemetlenebb: nincs kedve bemenni a delikvensnek dolgozni. Bármi mást csinálna helyette, csak ne kelljen az irodát-, műhelyt-, osztályt látnia!

A harmadik stádium az, amikor ábrándozni kezd arról az ember, mit csinálhatna, ha vállalkozó lenne, és saját maga irányítaná az életét! Mennyivel egyszerűbb lenne az élet akkor! Nem kellene időre érkeznie a munkahelyére, nem kellene a hülye főnök papolását hallgatnia, nem kellene más pénztárcáját duzzasztania a munkájával.

Vannak, akik itt cselekednek és bevállalva annak a lehetőségét, hogy nehezebb lesz az életük, elkezdik saját vállalkozásukat építeni.

Miközben építgetik a vállalkozást, rájönnek, hogy a rózsaszín felhőben úszó laza vállalkozósdi mégsem olyan egyszerű dolog! Adóbevallás-, alkalmazottak hülyeségei-, bérek kitermelése-, ellenőrzések-, a magyar jogrendszer útvesztőinek megismerése- mind – mind gigászi akadályként emelkednek a friss vállalkozó elé. Vannak akik összeroppannak, és visszasírják azt, amikor alkalmazottak voltak. Vannak akik ebből merítenek erőt és még jobban odateszik magukat, mert nyerni szeretnének!

Nyerni saját félelmük ellen!