Váltás

Vannak emberek, akik teljesen lazán veszik a munkahely váltást, és betartják azt a szabály, hogy egy cégnél 5 évnél többet nem szabad eltölteni. Irigylésre méltó a bátorságuk. Ezidáig három cégnél dolgoztam teljes munkaidőben, és szinte minden alkalommal a kényszer vitt rá arra, hogy váltsak! Sosem az a tudat, hogy jobb lehetőséget fogok találni, vagy ideje lenne váltani!

Pedig a lelkem mélyén pontosan tudom, hogy az ember szó szerint belebetegszik egy idő után a mindennapi munkába! Első jelei a főnökkel-, munkatársakkal való konfliktusok. A következő jel már sokkal kellemetlenebb: nincs kedve bemenni a delikvensnek dolgozni. Bármi mást csinálna helyette, csak ne kelljen az irodát-, műhelyt-, osztályt látnia!

A harmadik stádium az, amikor ábrándozni kezd arról az ember, mit csinálhatna, ha vállalkozó lenne, és saját maga irányítaná az életét! Mennyivel egyszerűbb lenne az élet akkor! Nem kellene időre érkeznie a munkahelyére, nem kellene a hülye főnök papolását hallgatnia, nem kellene más pénztárcáját duzzasztania a munkájával.

Vannak, akik itt cselekednek és bevállalva annak a lehetőségét, hogy nehezebb lesz az életük, elkezdik saját vállalkozásukat építeni.

Miközben építgetik a vállalkozást, rájönnek, hogy a rózsaszín felhőben úszó laza vállalkozósdi mégsem olyan egyszerű dolog! Adóbevallás-, alkalmazottak hülyeségei-, bérek kitermelése-, ellenőrzések-, a magyar jogrendszer útvesztőinek megismerése- mind – mind gigászi akadályként emelkednek a friss vállalkozó elé. Vannak akik összeroppannak, és visszasírják azt, amikor alkalmazottak voltak. Vannak akik ebből merítenek erőt és még jobban odateszik magukat, mert nyerni szeretnének!

Nyerni saját félelmük ellen!

Hasonló bejegyzések

Related Posts

1 Comment

    Burnout szindroma?

Comments are closed.