Mindennapi gondolatmorzsák

Képek-, gondolatok-, és minden más!

Hit enter after type your search item
Mindennapi gondolatmorzsák

Képek-, gondolatok-, és minden más!

Doris Lessing: Ötödik gyerek

kga
You are Reading..

Doris Lessing: Ötödik gyerek

Kényszer hatása alatt kezdtem el olvasni Doris Lessing Ötödik gyerek című könyvét. Na jó, most kicsit ferdítettem! Nem volt ott kényszer, inkább kíváncsiság. Erci ösztökélésére láttam neki a nem túl hosszú könyvnek.

Őszintén megvallom, hogy már az első 20-25 lapot követően kialakult a véleményem a könyvről! Pedig tényleg megpróbáltam úgy olvasni, hogy csak a végén döntsem el, hogy milyen.

Mind a történet vezetése, mind az írónő stílusa engem idegesített. Az, hogy a történet mint egy lavina, elindul, és elérkezik a végéig, megszakítások, fejezetek, címsorok nélkül, nagyon zavartak. De zavart a főszereplő vívódása, a cselekmények értelmetlen sorozata.

A történek két főszereplője egy, a maguk módján visszahúzódó házaspár, akik úgy döntenek, hogy London túl hivalkodó nekik, ezért kiköltöznek Londontól 60-70 km -re lévő falucskába, és megvásárolnak egy hatalmas házat. A vágyuk / tervük az, hogy ezt a házat benépesítik gyerekekkel. Hamarosan megszületik az első gyerekük, és viszonylag rövid idő alatt 4 vidám gyermek szülei lesznek. A ház méreteiből adódik, hogy a karácsonyok-, a húsvétok- és a nyári szabadságok idején benépesítik a rokonok az épületet. Idilli hangulatban tellenek ezek az összejövetelek, és egyértelműen irigylik (természetesen pozitív értelemben) a család boldogságát. Többen a népes családból szóvá teszik, hogy ennyi gyerek már bőven elég lenne.
Aztán váratlanul (szó szerint!) megfogan az ötödik gyerek. A negyedik kisfiú születését követően pár hónappal. Az anyának folyamatosan fájdalmai vannak, mert a kisbaba a hasában erősen rúgkapál. Annyira megterhelő neki a négy gyermeke és az ötödik, aki ahogy az anya fogalmaz “bántja”, hogy elkezdi utálni. Utálja, amiért kínozza.
A születése se mindennapi, mert a tervezetnél jóval korábban jön világra. Megrémülnek tőle, mert egy gnómra, egy manóra emlékezteti a szülőket.

A történet innen kezd egyre kegyetlenebbé válni, hiszen az anya megpróbálja szeretni (anyai ösztöneitől vezérelve) de a gyerek a születésétől kezdve kegyetlenül viselkedik. elszívja az anyja minden csepp életét!
Ahogy a gyerek nő (a hasonló gyerekeknél sokkal gyorsabban) rájönnek, hogy nem olyan csecsemő, mint a többi gyermekük. Egyfajta állatiasság van benne, amit egyre kevésbé tudnak elviselni. Végül már odáig fajulnak az események, hogy a család és az apa nyomására az ötödik gyereket intézetbe viszik! A népes család, és a többi négy gyerek fellélegzik, hiszen újra azt a kedves családi légkört élvezhetik, ami régen volt.

A történet itt akár be is fejeződhetne “happy end” -el, de történik valami, amit én nem tudtam teljesen megérteni. Talán ez az anyai szeretet, amit én, mint férfi nem tudok megérteni! Az anya elmegy az intézetbe, és megtudja, hogy a gyermeke szörnyű körülmények között él (már ha lehet életnek nevezni azt a szedált állapotot, amiben van). Összecsomagolja és haza viszi.
A családban botrány tör ki, és a könyv további része az idillikus család teljes széthullásáról szól, megfűszerezve az anya folyamatos önsajnálatával, bűntudatával.
A könyv végén teljesen széthullik a család, az ötödik gyerek felnőtté válik, és elmenekül.