Tibeti vajas tea, árpaliszttel sűrítve

Pénteken, miután Vizsóval jól kisétáltunk magunkat a -8 fokos hidegben, megittunk egy csésze forralt bor a Vörösmarty téren, félig fagyhalott állapotba kerültem. Ezen javítandó, este fél tízkor bementünk Ercivel a "Teaház a potalához" nevü teaházba. Kedvesen fogadtak, kiválasztottunk a galériában egy ülőhelyet (nem a párnák közé, hanem egy karosszékbe), és vártuk a felszolgálókat. 5 perc múlva hozták az étel és itallapot. Nagyon sok és különleges teájuk volt, de nekem rögtön szemet szúrt egy olyan tea, amilyet már régen szerettem volna kipróbálni. Ez a tibeti vajas tea. Lőrincz L. László Tibetről szóló könyveiben sokszor olvastam a jakvajas teáról. Hmmm… Itt a nagy lehetőség! Rendeltem egy teás kancsónyit belőle.

Az első meglepetés akkor ért, amikor a teához nem cukrot, mézet, citromot hoztak, hanem sót! A második meglepetés akkor ért, amikor megkóstoltam. Valami nagyon zsíros, nagyon furcsa dologra készültem fel, de helyette egy enyhén kesernyés, szinte már leves állagú italt kortyoltam. A só nagyon jól illett hozzá, egy egészen keveset beletéve nagyon jó összhangban volt a pirított árpaliszt édeskés és kesernyés ízével. Sajnos csak a második bögrénél vettem észre, hogy az árpaliszt nagy része leülepedett a kancsó aljára, ezért azt szépen belekanalaztam a maradék italba.
Összességében nagyon finom volt, és elhatároztam, hogy megpróbálom én is elkészíteni otthon! 🙂

Értékelés: 10/10

Hasonló bejegyzések

Related Posts