Lapsang souchong

Valamikor réges-régen hallottam már a Lapsang -ról, de csak mint név maradt meg az agyam valamelyik távoli szegletében. Azt, hogy mi is a lapsang, és eszik-e vagy isszák, már nem tudtam felidézni.

Egészen addig, amíg nem láttam meg a polcon! Már messziről csalogatta a szememet, és szinte kacsingatott, hogy lépjek oda.

Miután odaléptem, nem csak a szememnek, de az orromnak is erősen az ingerküszöbére lépett a Lapsang!
Nem csigázom tovább az izgatott olvasót, a lapsang egy különleges füstölt kínai fekete tea.

Nehéz jellemezni írásban, hogy milyen, mert érezni kell, hogy az ember eldöntse, hogy tetszik neki, vagy sem!
Az illata erősen emlékeztet a füstölt szalonnáéra. A tealeveleket leforrázva rögtön megcsapja az ember orrát egy olyan szag (illat?!?), mint amikor a tábortüzet oltja el az ember. Vízpára és szenes fa illata. A tea is megtartja ezt az illatot, de domináns a fekete tea íze is.
Összességében olyan, mintha az ember két dolgot csinálna egyszerre:
– teázna,
– ülne a tábortűz füstjében!

Ha hozzászokik a teakóstoló ehhez az érzéshez, akkor már a tea más, kevésbé erős ízeit is ki tudja venni.
Én tejjel is kipróbáltam, de úgy a tea íz sokkal gyengébb, és a füst íz dominál.

Citrommal nem merem megkóstolni! 🙂