Eső, villámok, vihar nélkül

Csendesnek mondható ez az eső. Néha – néha villámlik csak, de szinte hangtalanul. Messze vannak, csak a fényük világítja be a szobát. Szeretem az eső áztatta föld illatát érezni, keveredik anyutól kapott bazsalikom fűszeres illatával.

Csend van, és a hűs szellő átjárja a szobákat. Talán ennél tökéletesebb pillanat nem is lehetne arra, hogy dolgozzak. Egy darabka csokit törtem magamnak (különleges engedéllyel!), és élvezem a zenét, amit hallgatok.

Kiállok a teraszra, és élvezem ahogy a bőrömön végig peregnek a langyos esőcseppek. Nem zavar, hogy a lábam, testem csurom víz lesz. Jó érzés!

Nyugalmat érzek magamban. És ez jó!