Egy este a kórházban

Tegnap délután anyunak kiment a bokája, és elesett. Fájlalta egy kicsit, de úgy érezte nincs nagyob baj, ezért elment postára, majd kocsiba ült, hogy Gabó anyáknapi ünnepségére odaérjen (ami Érden volt). Ahogy megérkezett, ráeszmélt, hogy nem tud a jobb lábára ráállni. Az ünnepség után a gyerekeket haza vitte, és ott is maradt. Én hat óra környékén értem oda. Akkor már nem tudott ránehezedni se. Mivel aggasztó volt, ezért kocsiba pattantunk, és visszvittem Dunaújvárosba, ahol egyenesen a traumatológiára mentünk. És mint mindig, a Szent Panteleon kórház megér egy misét.

A portán kedvesen fogadtak, kértem egy széket amibe anyu be tud ülni, és tudom szállítani. Miután betoltam, odamentünk a betegfelvételre. Egy negyvenes éveiben járó hölgy a számítógépek klimpírozta nagy elánnal. Hangosan köszöntünk (ahogy az iskolában tanultuk), de semmi reakció. Nagyjából 6 percig néztük a feje búbját, azodáig nem is reagált arra, hogy ott vagyunk. Majd kegyesen felnézett és azt mondta: Mindjárt!

Végül 8 perc után felvette anyu adatait, és mondta, hogy toljam oda az ügyeletes orvoshoz. Gyorsan kiszaladtam, hogy a kocsival elálljak a mentősök helyéről. Eközben egy velem egykorú betegápoló segített anyunak, és el is indult vele a röntgenre. Közben jól elbeszélgettünk, kedves srác volt. A röntgenen meg kellett várni az ügyeletes röntgen orvost, aki 15 perc múlva érkezett csak meg. Maga a röntgenezés 2 perc se volt.

Irány vissza a traumatológiára. Ott aztán igazi káosz uralkodott. Valaki beletörte a kulcsot a zárba, ezért mindig kellett valakinek a vizsgálóban lennie. Amíg 19:30 – 22:30 között ott ücsörögtünk egyre több beteg érkezett.
Volt ott egy rendőr, akit egy őrült intézkedés közben megharapott. A sebe majdnem 4 cm hosszú volt, és szinte csontig hatolt a harapás. De nem ez volt a fő problémája, hanem az, hogy az idegbeteg ember (aki egy szenes lapáttal próbálta megverni a rokonait) HIV pozitív volt.

Érkezett egy nénike (85 év körüli) akinek akkor véres ödéma volt a jobb szeme felett, hogy alig látott ki. Szegénykém 40 kiló ha lehetett, több mint 3 óráig kellett várnia, hogy egyáltalán odamenjen hozzá egy orvos!

21 órakor betoltak egy kisfiút. 6 -7 éves lehetett. Koponya sérülése lehetett, a füléből vér folyt. Ébren volt, szörnyen megrémülve feküdt. Az anyukája mellette állt, falfehéren, látszott rajta, hogy nem tudja elhinni azt, ami történt a fiával. A Fabó Éva uszodából hozták, megcsúszhatott a nyirkos kövön. Sokáig vizsgálták, több orvos is lejött, hogy megnézze. Nem tudom mi történhetett bent, de lecsukló hangon kiabált az édesanyjának, hogy nem akarja azt, amit az orvosok csinálnak vele, mert fáj!

Egy idősebb férfi részegen elesett, megsérült a lába és a keze. A felesége és a fia kisérték be, mindkettőjük arcán a szégyen foltjai voltak. Az asszony szégyelte, hogy ilyen állapotban van az az ember, akivel 20-30 éve összekötötte az életét.

Volt ott egy másik középkorú pár. A férj egy kocsiban ült, a felesége több mint 5 méterre tőle egy padon. Nem szóltak egymáshoz, még csak egymásra se néztek. Anyu ismerte őket, mérnökember volt mindkettő. Mi történhetett köztük? A feleség miért kísérte be a férjét, hogyha nem akart vele kommunikálni, nem simogatta meg, nem bíztatta?

Egy negyvenes éveiben járó anya és a 13-14 éves lánya ültek a mellettem lévő padon. Régen lehettek ott. A lány az anyja ölébe tette a fejét, és elaludt. Egyenletes szuszogása mutatta csak, hogy nem lehet túl nagy a baj!

Egy harmincas éveiben járó anya és 12 év körüli fia érkeztek közvetlenül előttünk. A fiú elesett és szörnyen fájt a feje. Azt mondta az orvosnak, hogy fáj az agya.

Az ügyeletes orvos 21 óra környékén kijött a rendelőből és eltűnt. Az ajtó bezáródott és senki se tudott bemenni. Se a takarítónő, akik a kisfiú füléből csordogáló vért szerette volna felmosni, se a beteghordó, aki lent hagyott valamit.

Végül 21:30 -kor egy ápolónőnek jutott az eszébe, hogy a szomszédos szobából át lehet menni. A kisfiút visszatolták, a zöld kórházi takaró alól riadtan nézett ki, arcán légzőmaszk, az ágyon mellette defibrilláló készülék.

Az ügyeletes orvos 22:15 -re ért vissza. Addigra már többen is bent voltak, idegesen kopogtatott be (talán a hosszúra nyúlt vacsora megülte a gyomrát). Amikor a beteghordó srác ajtót nyitott, kérdően, de inkább ripakodóan nézett rá. Szegény srác bocsánatot kért, amiért becsukták az ajtót.

22:15 -kor egy diplomás ápoló jött ki, anyu kezébe nyomott egy papír, miszerint az inszallagja húzódott meg, nicns nagy baj. Gyorsan elhadarta, hogy a lábát fel kell polcolnia, borogatás és fájdalomcsillapító kell. Illetve ha van, kenje be fájdalomcsillapító kenőccsel.
A harmincas anyuka, akinek a fia is szörnyen fáradtnak tűnt ugyanezt kapta válaszul. Pihennie kell a fiúnak, enyhe agyrázkódás, fájdalomcsillapító, etc…
Elköszöntünk és kimentünk. A beteghordók segítettek anyut beültetni a kocsiba.

A sérült rendőrnek 1 hónap múlva vissza kell mennie HIV vizsgálatra.