Busztörténetek

Ma két különös esetet is láttam a buszon utazva, és mindkettő megdöbbentett.

Történet 1.

Amikor szemetet látok szétszórva az utcán, mindig arra gondolok, hogy siheder srácok bulizás után széthajigálták a papírokat, műanyag flakonokat, sörös dobozokat. Ebbéli hitemből sikerült elmozdulnom. A 272 -es buszon álltam (sose ülök le, egyrészt fiatal vagyok, nincs szükségem a csücsülésre, másrészt utálom, amikor a nyugdíjas nénik vádlóan néznek rám!), amikor a Kosztolányi Dezső téren egy 75 év körüli nénike szállt fel. Egyik kezében egy bőrtáska, a másikban egy műanyag kávéscsésze. Ahogy felszállt, rögtön le is ült egy székre, közel a nyitott ablakhoz. Ahogy a busz tovább robogott, óvatosan kortyolgatta a forró kávéját, majd mikor befejezte, a nyitott ablakon keresztül kihajította.

Magamban felhördültem, mert kihajítani valamit egy mozgó járműből felelőtlenség, másrészt pedig oltári tapló dolog ilyen pofátlan módon szemetelni!

Forrongtam magamban, amikor is a néni benyúlt a fekete bőrtáskájába, és kivett egy papírzacskót, benne egy pogácsa maradékával. Jóízűen megcsócsálta a pogácsa darabkát, majd a papírzacskót összegyűrte, és szinte művészi mozdulattal kivágta az ablakon. Újabb agyvérzés!!! Feszegette az agyamat a gondolat, hogy kiszedek pár papírt a táskámból, és ugyanazzal a természetességgel, ahogy ő kiszórta a szemetét az ablakon, bedobom az ölébe.

A néni gyorsabb volt, és a Sasadi úton leszállt!

Történet 2.

Visszafele szintén a 272 -es busszal jöttem. Már majdnem a Kosztolányi Dezső térnél voltunk, amikor a busz hirtelen fékezett egy nagyot, és csikorgó kerekekkel megállt. A sofőr technikásabbnak képzelte magát, mint volt, és majdnem belehajtott egy házaspárba, akik a zöld lámpánál keltek át az úttesten!

A busz állt a piros lámpánál,  én pedig kukucskáltam kifele a budapesti szmogtól beszürkült ablakon keresztül. Az utcán egy 60-65 év körüli jól szituált férfi sétált. Ha nekem kellene szakmát választanom neki, én sebésznek adnám!  🙂

Ahogy sétált a járdán, meglátott egy chip -es zacskót, és tőle 2 – 3 méterre egy cigarettás dobozt a földön. Odasétált, felvette, majd a cigarettás dobozhoz is lehajolt. Mindkettővel a kezében elsétált az alig 5 méterre lévő kukához, és beledobta! A csodálkozástól köpni – nyelni nem tudtam! 10.000 emberből csak 1 van, aki ezt megteszi! Minden tiszteletem az övé!