Májkrémtett

Vasárnapról maradt két zsemlém, ezért azokat reggel induláskor gyorsan bedobtam a táskámba. Kicsit már szikkadtak, nem kétséges, hogy kell bele valami amitől ehetővé vállnak! 🙂

Bementem a Kosztolányi Dezső téren lévő kisboltba. „Örömmel” láttam, hogy hamarosan ott is Nemzeti Dohánybolt fog nyílni, de ez a történet szempontjából kevésbé érdekes. Vásároltam egy margarint, majd végig néztem a felvágott kínálaton. Szikkadt-, bágyadt-, enyhén zöldes színben tündöklő párizsikkal volt tele a hűtőpult, amihez nem volt gyomrom. Végül feltűnt, hogy van ott minőségibb májkrém is, ezért a pult mögött álló hölgyhöz szóltam:

– Kezét csókolom, a (XXX) májasból szeretnék kérni  10 dekát!

Néni arca összerándult, mintha rossz élmények jutottak volna az eszébe a szó hallatán. Kéretlenül csomagolta ki a nejlonból a májkrémet, majd elővett egy kést (aminek tisztaságáról nem voltam meggyőződve) és azzal kezdte el csiszatolni a májast. Nehezen ment, mert vagy 20 másodpercig küzdött vele, miközben az arca el – el torzult egy pillanatra. Mikor végzett, rám nézett és azt mondta:

– Hát lehet, hogy egy kicsivel több lett! Ezt a májast nem lehet rendesen vágni!

– A kicsi mit jelent? – kérdeztem vissza.

– 21 dekagramm!

Ejhh! Két zsemlét félbe vágom, akkor is csak 4×70 cm2 -es terület lesz, amire rákenek 20 dkg májkrémet, akkor hüvelykujjnyi vastagságú réteg lesz rajta. Hazavinni nem akarom, holnapra meg elfeledkeznék róla, hogy a hűtőben hagytam.

A fenti problémák cikáztak az agyamban, miközben már  replikáztam is:

– Hát az kicsit sok lesz, mégiscsak 10 deka kellene! Mert hát két zsemlém van, és….  – Elhalkultam, mert láttam, hogy az eladónőnek elborult az arca.

Az asszony látványosan rándított egyet a vállán, majd újabb nyiszatolásba kezdet, miközben az orra alatt olyanokat mormogott hogy: „szar ez a kés!”, „a májkrémből nem lehet ilyen vékonyat vágni”, „20 deka nem túl sok”, és végül: „különben is, nem volt kedvem reggel bejönni!”

Koppant a kés, az eladó papírt vett elő, és beledobott egy furcsa alakú masszát, és odabökte nekem:

– Kicsúszott a héjából, nem baj?

Éreztem a hangjából a dühöt, az életutálatot, és azt, hogy legszívesebben letaszítana a Taigetosz széléről a mélybe, mert 10 dkg májkrémet mertem kérni!

– Nem probléma, köszönöm!

Felkaptam az amorf csomagot, és elindultam a pénztár fele. Éreztem a hátamon a megvető tekintetét, szinte égette a vállamat!

Már éppen befordulni készültem a pénztárhoz, amikor megadta a kegyelemdöfést, kimondta a mondatot, amit egészen odáig keresett, a visszavágást a májkrém affér miatt, a bosszút, amely oly édes volt, mint a méz:

– És legközelebb legyen szíves a bejáratnál kosarat venni!