Ez már a végzet…

Egybeolvadtam a számítógéppel, nincs menekvés, részévé váltam!
Történet:
Beértem a munkahelyemre, elkészítettem a teámat, lecsücsültem a géphez, megnéztem a levelezésemet. Rögtön az első levélben kértek egy hibaellenőrzést. A hibát egy bizonyos hallgatóval tudta az intézmény reprodukálni, ezért elküldte az azonosítóját. Kijelöltem az azonosítót, majd CTRL+C, vágólapra másoltam.
Ekkor megszólalt a telefonom. Bementem a tárgyalóba, hogy ne zavarjam a többieket. 5 perc múlva mikor visszaértem a gépemhez, odajött a Support -ból egy hölgy, és néhány kérdést tett fel, amit szépen megmutogattam a gépemen.
Ezután újabb telefon, még 2 perc beszélgetés. Utána egy másik problémát kezdtem el nézni, mert úgy tűnt, azt 5 perc alatt meg tudom oldani. Az öt percből lett 20 perc, de megoldottam.
Ekkor jutott eszembe, hogy meg kellene nézni az elsőnek bejelentett hibát. Bementem az intézményi rendszerbe, és CTRL+V -vel az azonosítót bemásoltam.

Utána tudatosult bennem az, hogy én fejben tartottam a vágólap tartalmát, és 1 óra múlva amikor használnom kellett, emlékeztem még rá! Jaj! 🙂