Mánia

Jó ideje van az a furcsa kattanásom, hogy amikor járok valahol, akkor egy – két levelet letépek és magammal viszem. Ezeket a leveleket vagy kidobom, vagy lepréselem. A legtöbb könyvemben ott van egy – egy lepréselt levél. Vasárnap, amikor Dunaújvárosban voltunk, a anyuval, a gyerekekkel és természetesen Lámpással elmentünk egyet sétálni. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne szedjem le azokat a leveleket, amelyeknek a formája, vagy  színe érdekes volt. Végül ~ 35 levéllel érkeztünk vissza a lakásba. Gyorsan előkaptam egy 2009 -es telefonkönyvet, és belepakoltam a leveleket.

Anyuval beszélgettünk erről, és Ő mesélte, hogy már egészen kis koromban is folyamatosan gyűjtöttem a kavicsokat, leveleket, botocskákat. Nem volt olyan sétálás, ahonnan ne teli zsebbel érkeztem volna vissza. Érdekes módon ez a gyűjtögetés 20 évvel később újra megjelent az agyam egyik zugában, és újra zakatolni kezdett a szép-, természetben található tárgyak iránti vágyam.