Napi adrenlin

Elindultam a gyerekektől haza, az utam egy olyan utcán vezetett keresztül ahol a közvilágítás nem, vagy csak ritkán üzemel (mint általában Érden!). Ahogy sétálok a félhomályban, egyik kezemben egy csomag szeletelt kenyérrel, másikban pedig egy nutellás croisant -al, meglátok tőlem alig 30 méterre két kutyát. 

Hasonló méretű kutyák, egymást szaglászták, ahogy meghallották a lépteimet, felém fordultak.

Elgondolkoztam, hogy most mitévő legyek. Ha megfordulok és elkezdek rohanni, akkor megtámadnak. Ha tovább megyek, fenékbe harapnak.

Lassítottam a lépteimen, és vártam, hogy mit reagálnak a kutyák.

Az egyik lecsapott farokkal elindult felém. Tett egy kerülőt, bement a bokorba, és onnan jelent meg, tőlem alig 5 méterre.

Ekkor jó hangosan odaszóltam: Szervusz KUTYA! Hát mi újság????

A kutya először értetlenül nézett rám, de amikor még egyszer odaszóltam, bűbájosan, kedvesem. Akkor el kezdte csóválni a farkát. Tudtam, hogy ezt a kutyát már levettem a lábáról. Szépen magamhoz hívtam, és megsimogattam a fejét. akkor láttam csak, hogy majdnem a derekamig ért.

Ekkora a másik kutya rohanásba kezdett, egyenesen felém. Volt annyi lélekjelenlétem, hogy úgy álljak, hogy a másik kutya takarásába legyek. Amikor már szinte odaért, újra mézes – mázos hangon elkiáltottam magam: Hát szervusz másik kutya! Te is idejöttél?!?!?

Erre a másik is megtorpant, és lefékezett. Óvatosan közelebb jött, próbálta megszagolni a kezemben lévő zacskót, de én erélyesen rászóltam: Nono!! Az az én vacsorám!

Ekkor félrehúzódott. Biztos voltam benne, hogy ez már nem fog belém harapni, így szépen továbbindultam, miközben a nagyobbik kutya fejét megsimogattam.

Azt már csak én tudtam, hogy úgy vert a szívem, és akkora adrenalint lökött a szervezetembe a mellékvesém, hogy majd szétdurrant az agyam! 😀